Külföldön is olcsón autóznál LPG-vel? Erre szükséged lehet!

    0
    2
    Nemrégiben néztük és mutattuk meg, hogy a hatósági áras benzin mellett a nem hatósági áras LPG-vel autózni itthon nemigen éri meg, ellenben ott, ahol nincs megkülönböztetve a benzin és a gázolaj az autógázzal, vagyis az LPG-vel szemben, ott bizony jelentős spórolást eredményezhet a gázautózás. Elég a szomszédos Szlovákiát megnézi, ahol a benzin és a gázolaj 1,9 eurós árával szemben 0,9 euróért mérik az LPG-t, ami egyébként a hazai, 380 forint körüli áránál is kedvezőbb. Nyugat-Európában még zordabb a helyzet, a benzin és gázolaj literára jelenleg több országban is 2 euró feletti, míg az LPG-t jellemzően 1 euró környékén meg lehet kapni. Ilyen árelőnnyel még az LPG-vel adódó többletfogyasztás mellett is olcsóbb autógázzal haladni. Igen ám, de

    ahogyan telefontöltőből, úgy bizony LPG-csatlakozóból sincs (még) egységes, így aztán ahogyan villanyautóval, úgy LPG-vel is érdemes egy kicsit megtervezni a „töltéseket.

    A mai árak mellett persze bármely üzemanyaggal autózva érdemes megnézni, hogy mennyiért tölthetjük azt. Mivel hazánkban tavaly november közepe óta él a 480 forintos ársapka, sokan már le is szoktak az üzemanyagárak figyeléséről, de külföldre utazva érdemes megnézni, hogy az általunk meglátogatott országokban mennyiért mérik az üzemanyagokat, azaz hol érdemes a határ előtt még telecsorgatni az autót. Az nem vitás, hogy itthon mindenképp, így a határhoz közeli utolsó kutakon az autópályákon mindenképp torlódásra kell felkészülni, ugyanúgy ahogyan például Németország utolsó kútjain is, hiszen ott adókedvezmény teszi jelenleg olcsóbbá az üzemanyagokat. Bármelyik országban járunk, (hatósági ár nélkül) él az ökölszabály, hogy az autópályákon alsó hangon 10%-os felárral kell számolni a tankoláskor. Sokkal jobban járhatunk, ha egy-egy közeli településre lekanyarodunk, ez persze nem csak az üzemanyagárakra értendő, üdítőt vagy bármi egyebet vásárolva is jelentős spórolás egy helyi közért az autópályás benzinkúthoz képest. [BANNER type="1"] Ami viszont LPG-specifikus, az a töltőfej. Benzin és gázolaj tankolásához szokva már-már a felfoghatatlan kategória, hogy nem csak belógatjuk az egységes átmérőjű csövet, ám a cseppfolyósított gáz (azaz az LPG) logikusan csak hermetikus csatlakozón keresztül tankolható. Ez a csatlakozó azonban országonként eltérhet. A leginkább elterjedt az olasznak mondott, hazánkban is megszokott Dish csatlakozó, az összes környező országban ezzel találkozhatunk, de van néhány európai ország, ahol egyebet alkalmaznak. Németországban és Belgiumban az úgynevezett ACME, míg Hollandiában a Bajonett csatlakozót használják. Elsőre maga a rendszer is ijesztőnek tűnik, de jó hír, hogy léteznek adapterek, s Németországban 3-ból 3 helyen tartottak is adaptert, ami persze nem jelenti azt, hogy mindenhol lesz, de a nemzetközi forgalom számára kitett helyeken sanszosan, hiszen a töltőállomásnak – akármennyire is meglepő – de az az érdeke, hogy eladja az üzemanyagot. Minél nagyobb forgalmú és zsúfolt egy kút, annál sanszosabb, hogy az adapterért letétet fognak kérni, de egy-egy kisebb városban simán megeshet, hogy szó nélkül a kezünkbe nyomják. Segítségre ne számítsunk, ugyanis míg hazánkban LPG-t csakis a töltőállomás személyzete tankolhat az autóba, Nyugat-Európában magunk vagyunk kénytelenek. Érdemes tehát megfigyelni a tankolást, a töltő csatlakoztatását, ha máshonnan nem, egy videóból. A csatlakozót a biztonsági retesszel rögzíteni kell, ha pedig adaptert is alkalmazunk, azt be kell csavarni a Dish-csatlakozóba, majd az adapterre kell felreteszelni a töltőpisztolyt, a német esetén előtte forgatással is rögzíteni kell azt. Az LPG tankolása ezt követően indítható, nem a töltőpisztolyról, hanem magáról az oszlopról. Míg a hagyományos töltőpisztolyon a kallantyú beakasztása után akár moshatjuk is a szélvédőt, autógázzal ez nincs így, végig nyomni kell a töltőgombot, persze a töltés itt is megáll automatikusan, amikor már nem tudunk több gázt bepréselni a tankba. [BANNER type="2"] A leoldásnál elkerülhetetlenül kijön egy kis gáz, ami a pisztoly végében és akár az átalakítóban volt. Mivel a cseppfolyósított autógáz párolgása esetén hőt von el a környezetétől, ezért mind a töltőfej, mind az adapter erősen lehűlhet, a tankoláshoz érdemes egy kesztyűt tartani az autóban. Igaz, itt – szemben a gázolajjal – kezünk nem lesz büdös és koszos a tankoláskor. Már csak ez is előny, de LPG-vel autózva még többletfogyasztással is szerényebb szén-dioxid emisszióval és költséggel számolhatunk, mintha benzinessel tennénk, a Dacia Jogger esetén például felfelé kerekítéssel 6 literes benzines, 8 literes LPG átlag adódott, ami a még viszonylag kedvező szlovákiai árakkal számolva is 100 kilométerenként 4,2 euró, azaz mostani árfolyamon mintegy 1700 forintos spórolást eredményez, ami 500 kilométerenként, azaz tankolásonként 8500 forint spórolás. Ennyiért már az átalakítás és a picit macerásabb tankolás is megéri, de megsúgom, sokszor kisebb a sor az LPG-s oszlopoknál, mint a többi „hagyományos oszlopnál. És persze azt is, hogy a Dacia Jogger esetén nem is jelent felárat az LPG üzem. Aki pedig szemfüles, azt is láthatja, hogy a fotókon egy másik LPG-s Jogger látható, mint a már mutatott alapverzió. Igen, ez a középső, Comfort ellátmányú, ezzel tettem egy hosszabb, nyugat-európai túrát, ami már egy következő cikk témája.
    Előző cikkLondontól Madridig egy tankkal? Egy 7-es BMW simán hozza!
    Következő cikkBörtönre ítélték a YouTube-on randalírozó 25 éves brit fiatalt
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.