Gyerekkorunk svéd álomautója jubilál – kockulj velünk egy sort!

    3
    2
    Kereken 40 éves a Volvo 700-as sorozata, aminél menőbb kevés létezett a nyolcvanas években. Oké, nekünk magyaroknak nagyjából minden „nyugati” autó hatalmas érdekesség volt a nyolcvanas években, amikor az utcaképet még a KGST-piacos autók, Trabantok, Wartburgok, Skodák, Moszkvicsok és Ladák határozták meg a hivatali Volgákon túl. Persze időnként feltűnt egy-egy Opel, Volkswagen, Renault, netán Citroën is. Hatalmas menőségnek számítottak aztán a Merkur által is forgalmazott Marutik, és a Balaton környékén például nem volt nehéz összefutni Mercedesekkel és BMW-kkel sem. De amikor megjelent egy Volvo, legyen az akár a kedvesen kerek 240-es, majd utódja, a 700-as sorozat bármely tagja, az valahogy mégis egy különleges, varázslatos modell volt. Pedig akkor csak azt láttuk, hogy hatalmas, modern, kényeztető autók, amelyeknek egyébként a története még érdekesebb, mint maga az amúgy nem szerény vas. [BANNER type="1"] Naná, hogy a sorozat első modelljeként 1982-ben bemutatkozott 760-as, és így a teljes 700-as sorozat gyökerei a hetvenes évekbe nyúlnak vissza. Bizony, az olajválságig, amikor is a korábbiaknál takarékosabb, praktikusabb, megbízhatóbb és persze szerényebb emissziójú autókra vágytak, igen, a nyugati piacokon már ekkor küzdöttek a szmog ellen. 1975-ben indult a Volvo NV80 és NV81 projektje, ami a New Vehicle rövidítésből és a bevezetés tervezett évéből állt össze. A Hakan Frisinger és Hans Gustavson vezette tervezőcsapat a 240/260 utódjául szánt modellt megbízhatóbb, takarékosabb, könnyen szerelhető és hosszú szervizperiódusú, jobb zajszigetelésű, erősebb és jobban vezethető, meg persze teljesen új dizájnt hozó modellnek szánta. Célul tűzték ki, hogy a 240-esnél rövidebb, alacsonyabb, de szélesebb, 10 centivel nagyobb tengelytávja miatt tágasabb autó szülessen. A tervezés kitűzéseit összefoglaló „Vörös könyvben” a 240-es motorjainak örökítését átdolgozásokkal, de engedélyezték. Érdekesség, hogy összesen 20 terv készült az új projekt kapcsán, a Sergio Coggiola (1928-1989) nevéhez fűződő Coggiola és az Italdesign stúdió is pályázott, de végül a Volvo saját dizájnere, Jan Wilsgaard műve nyerte el a gyáriak tetszését, innentől kezdve P31 néven, már a véglegeshez nagyon közeli formával futott a projekt. Ekkor még csupán 1976-ot írtunk, a Volvóra pedig rájárt a rúd, az Egyesült Államokban 43 ezer eladásra váró autója rostokolt, a Svéd állam visszautasította egy 1 millió koronás hiteligényét, amire pedig szüksége lett volna. Ekkoriban tárgyalásban voltak ugyan a Saabbal is a cégek egyesítése kapcsán, de 1977-ben ez is zátonyra futott. Egy út állt a Volvo előtt: az előre menekülés, a korábbiaknál kisebb és megfizethetőbb modellek bevezetése, de tegyük hozzá, a 700-as sorozat nem feltétlenül ez a vonal volt. Ekkor kapta a 1155 nevet a projekt, ami az angol 5 perc délig kifejezésre és arra is utalt, hogy a Volvo pénzügyi nehézségei mellett messze nem biztos a befejezése, hiszen a piac nem feltétlen erre a modellre vágyott. Ugyanakkor 1978-ban a Volvo vezetése úgy döntött, hogy még nagyobb bukás lenne a már félkész modellt nem befejezni. Ekkor a 1155-ös befejezése mellett arról is döntöttek, hogy a 240-est frissítésekkel tartják életben, valamint hoznak egy kisebb sorozatot is, ami az Európának kínált 400-as lett, valamint elkezdik a kilencvenes évek nagyágyújának fejlesztését, ami pedig a 850-es lett. [BANNER type="2"] A 700-as sorozat persze messze volt még ekkor a piacra lépéstől, Hans Gustavson ötlete alapján emblémázatlan prototípusokkal kóstoltatták az USA, Németország és több egyéb ország közönségét, akik úgy látták, bármilyen európai modell, Mercedes, Volvo, Audi vagy BMW is lehet a látott autó. A siker ellenére 1979-ben ismét a menedzsment elé került a projekt folytatása, ugyanis a legtöbben elvetették volna a projektet, de Hakan Frisinger kiállt érte, mint mondta, „Nincs más választásunk, csak a folytatás, be kell fejezzük a terveinket.” Innentől Project 01-ként futott a 700-as sorozat, hiszen tényleg az elsőszámú projektté vált. 1980-ra a P01 autó alapjain elkészült a VCC, azaz a Volvo Concept Car, ami már lényegében egy 740/760 kombi volt, kiforrott dizájnnal, alacsony fogyasztással és emisszióval. A költségek alacsonyan tartása érdekében a 240/260 motorjait és váltóit tervezték bele, s ekkoriban a maszkolt példányok világszintű tesztelése is megkezdődött. Az első 700-as Volvo, a 760 GLE 1982. február 2-án debütált, 764-es kódnévvel (a Volvo terminológiája szerint a 7-es a sorozatra, azaz a méretre, a középső 6-os a hengerek számára, a 4-es pedig az ajtószámra utalt, így a kombi később 765 kódon futott, a 740-es szedánja 744, kombija 745 néven, igaz végül a 760-asokból is készült négyhengeres, 740-esből is hathengeres, azóta pedig már többször átalakult a Volvók számozása). Motorja a 260-asból örökített, de már Bosch K-Jetronic elektronikus befecskendezésű, 2,8 literes hathengeres volt, 156 lóerővel. Az első reakciók nem mondhatni, hogy jók voltak: Európában túl szögletesnek és dobozszerűnek találta a sajtó, míg az Egyesült Államokban amerikai dizájnos, de európai modellnek mondták. Ugyanakkor a német prémium vetélytársakhoz mérten olcsó és jól felszerelt volt, később turbós benzines, dízel és turbódízel motorokkal, így például Olaszországban volt év, hogy több 700-as Volvo fogyott, mint W123-as Mercedes és 5-ös BMW összesen. [BANNER type="3"] A modellfejlesztés mondhatni, hogy állandó volt. 1983-ban érkeztek a turbós, köztes hűtős benzines és dízel motorok, 1984-ben az alacsonyabbra pozicionált, szívódízellel is kínált 740-es, sőt egyes piacokon 1984-ben a 2,0 literes B19 alapmotorral is kínálták. Aztán 1985-ben debütált a 745 és a 765 gyári kódú kombi verzió, majd a Genfi Autószalonon a Nuccio Bertone és Jan Wilsgaard által közösen tervezett 780-as kupé is, ami a sorozat különlegessége volt, mindössze 8500 körüli példányszámmal, magas felszereltséggel készült 1986-1990 között (1991-ben már Coupe néven). A 780 utódjának az 1997-ben debütált C70 tekinthető. Még 1985-ben megjelent a 740 Turbo, ABS és kipörgésgátló társaságában, a 740 GL alapverzió B200 és B230 karburátoros motorokkal, valamint a sorozat többi tagjánál a katalizátor is, amire büszkén utalt a számára jelet adó Lambda-szonda emblémája a hűtőmaszkon. 1986-ban jobb rozsdavédelem, a kombikhoz átdolgozott fűtésrendszer és néhány motorhoz új befecskendezés érkezett, de még fontosabb, hogy a sorozat 1987-től még több galvanizált alkatrésszel készült, a 780-as az Egyesült Államokban is megjelent, hátul is alapáron adott fejtámlákkal és ragasztott hátsó ablakkal. A B230 motorok új vezérműtengelyt és automata szívatós karburátort kaptak, a 760 és 780 B280-as csúcsmotorja ugyanekkor elektronikus befecskendezéssel jelent meg, de az egész 700-as sorozat megerősített ajtókat kapott az oldalvédelem fokozására. Mérföldkő volt az 1988-as frissítés: 2000 ponton változtattak az ekkortól teljes galvanizálással készülő sorozaton. Új hűtőmaszk, lámpák, lökhárítók kerültek az autókra, a gépháztetőt alumíniumra cserélték, a 760 esetén a műszerfal és az első sárvédők is módosultak. Az LH-Jetronic elektronikus befecskendezés a 2,2 és 2,4 literes szívó benzinmotorokhoz is megérkezett, a 760-as és a 780-as multilink hátsó futóművet kapott szintszabályzós (Nivomat) lengéscsillapítókkal. Ekkortól a 760-asok alapáron automata légkondit kaptak, de még új motor és automata váltó is érkezett a kínálatba, utóbbi 1989-ben is. 1990-ben a 760-as már kifutott, a 960-as váltotta, a 740-es pedig még egy szolid faceliftet kapott a kötelező arcfrissítéssel, a B200 és B230 motor átdolgozásával (utóbbinál a Garrett feltöltőt a Mitsuishitől vett váltotta), a 2.4 Turbo esetén pedig az LH-Jetronic befecskendezést frissítették. 1991-ben még új műszerfalat kapott a 740-es, kifutott a 780, ami ekkor már Coupe néven készült. Az 1992-es 740-esek már elektronikus ventilátorral készültek, de az évben váltotta a 940-es, ami a 850-es mellett már kisebb siker lett. A 700-as sorozat tagjaiból összesen 1 239 222 példány készült, míg 940-esből nem egész 500 ezer, 960-asból 154 ezer példány. Jól látható, a nehézkesen született sorozat is szép karriert futott, modernségét pedig jelzi, hogy bár már 10 éve lehet rajta OT rendszám, nekem furán mutat rajta. A 740-es inkább a velünk élő történelem, mint egy veteránautó. Te miként vagy vele? Írd meg kommentben!
    Előző cikkMásfél milliárd forintért kelt el a Porsche Sally Special
    Következő cikkA Dacia Joggernél is olcsóbb hétüléses a Toyotától?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Én sem tudok rá veteránautóként tekinteni, mivel még ma is rengeteg van belőlük. Ha felkapsz egy kavicsot és eldobod, 99%, hogy egy ilyet találsz el. A titok: az emberöltőkre tervezett karosszéria, ami sihesoha nem rohad. Már újkorában lehetett tudni, hogy csípőből tüzelve hozzák majd a majdani OT-vizsgát, de az azóta eltelt idő rávilágított, hogy ezeknek a 30 év igazából olyan, mint más autónak az 5. Bár gonosz dolog lenne, de én a Volvókat meg a franciákat nem engedném 30 év után veteránvizsga-jogosulttá tenni, olyan szinten meg se érzik a 3 évtizedet. Biztos más is látja jártában-keltében, hogy teljesen megszokott még ma is, hogy konvojban vonulnak a kocka-Volvók, és nem tudod őket megelőzni sem, mert szemből is mindig jön egy 850-es vagy egy 960-as. Őrület. Nekem már herótom van ezektől, 100 évesen, egy-két pörsenéssel a hátsó kerékívnél még lazán menni fognak. Az igazi, örök életű autó – a magyarok álma. („görbe tükör” mode ON) 😀

    2. Ez a típus egy csoda, ahogyan az összes kocka Volvo (és persze SAAB) imádnivaló ebből az érából. A kocka Volvok úgy külön és egyedi világ, ahogyan azok az Alfa Romeok is. A legkívánatosabb kocka Volvo mindazonáltal a 780 Coupe és 480-as. A mértani formatervezés úttörői a svédek az olaszok mellett. (Az organikus-legömbölyített formatervezésnek is vannak csúcspontjai, pl. a klasszikussá érett Jaguarok vagy akár a Mazda Xedos6 is ilyen.)