kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapCsúnya és használhatatlan, de legalább egyedi

Csúnya és használhatatlan, de legalább egyedi

A Lexus kínálatában 22 colos a legnagyobb felni, amit kapni lehet, azt is az új LX terepjáróhoz, ez a régi SC 430 kupé-kabrió azonban még ennél is nagyobbakat kapott.


A hatalmas kerekű, nagy hasmagasságú amerikai tuningautók, az ún. hi-riserek vagy donkok eredetileg a ’80-as évek végén kialakult Dirty South szubkultúrához (Atlanta, New Orleans, Houston, Memphis és Miami központú hip-hop irányzat az Egyesült Államok déli részein) tartoztak, de a tuningtrend a ’90-es évektől kezdve az USA más régióiban is elterjedt. A hi-riser stílusban átalakított járművek aránytalan, túlméretezett kerekeinek felniátmérője általában 20-tól 30 colig terjed, de készült már 50 colos kerekeken gördülő donk is. 22-23 col fölött gyakran a sárvédők és a futómű módosítására is szükség van, hogy a jármű fogadni tudja az extrém méretű papucsokat, a felfüggesztést gyakran úgy alakítják ki, hogy a kocsi eleje valamivel magasabbra kerüljön, mint a hátulja, ami még látványosabbá teszi a megjelenést.
[BANNER type="1"]


A legtöbb rajongó egyetért abban, hogy a klasszikus hi-riser hagyományosan az ötödik generációs, 1970-76-ig gyártott Chevrolet Impala. Azért kapták a hi-riserek a donk nevet, mert az impalás logót „donkey”-ként, azaz „szamárként”, emlegették a tulajdonosok. Persze ezen a konkrét típuson kívül szinte minden nagyméretű amerikai szedánból készítettek már donkokat, viszont a Lexus SC 430 egyáltalán nem tekinthető tipikus kiindulási alapnak. Bár az öblös V8-as motor és a hátsókerék-meghajtás stimmel, a japán származás, a kupé-kabrió tető és a kompakt, gömbölyded karosszéria nem megszokott ebben a műfajban.

[BANNER type="2"]


A képeken látható, meglehetősen ízléstelenül átalakított, 2002-es évjáratú Lexus SC 430 nemrég cserélt gazdát a Facebook Marketplace-en. Készítője, a Kansas Cityben élő Marcus Cooper a hirdetés helyesírási hibáktól hemzsegő leírásában csak annyit közölt, hogy hiányoznak a hátsó ülések, mivel a helyükre masszív hangszórókat épített be, és hogy jó műszaki állapotban lévő, munkába járós kocsiról van szó, amelyet azért ad el, mert sok másik autója is van, és kell nekik a hely. 11 ezer dollárt (4,73 millió forintot) kért a Lexusért, ami elfogadható összegnek tűnik, különösen annak fényében, hogy az efféle hatalmas felnik és gumik milyen borsos összegekbe kerülnek még kint is.

Bár Cooper jó ízlése megkérdőjelezhető a ránézésre legalább 25-26 colos, hatküllős felnik láttán, azt viszont el kell ismerni, hogy a lila szín jól áll a luxusfelszereltségű kupé-kabriónak. Nem csak az úthengerekre emlékeztető felniszett, hanem a hűtőrács és a benne található egyedi embléma is arany színben pompázik. Ennek azonban van hagyománya a Lexusnál, a japán prémiumgyártó ugyanis az első korszakában, a 90-es években számos típusánál extraként elérhetővé tette az amerikai vásárlók számára az arany emblémákat és típusjelzést.
[BANNER type="3"]

A meghirdetett SC 430 futásteljesítménye 156 ezer mérföld (251 ezer kilométer). Ennek nagy része valószínűleg még a gyári, 18 colos kerekeken kerülhetett bele, nehezen hihető ugyanis, hogy a mostani állapot ne lenne akadálya a mindennapos közlekedésnek.


Forrás: Smarter Media, Fotók: CarsCoops, Lexus

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek