Egyre kevesebb helyen található az egyre olcsóbb üzemanyag

    3
    2
    „Ha nincs kenyér, miért nem esznek kalácsot?! A javaslat az üzemanyagok kapcsán is megfogadható, persze az alapvető problémát nem fogja megoldani, legfeljebb a túlélésben segít. Bár több mint egy éve 480 forintos hatósági áron tankolható a 95-ös normál benzin és a hagyományos gázolaj, jelenleg azzal szembesülhetnek az autósok, hogy ezekből az üzemanyagokból annak ellenére nemigen találni már a töltőállomásokon, hogy július vége óta a külföldi rendszámosok mellett a hazai céges autókra sem vonatkozik a hatósági ár. Így a cégautósok és az átutazók az amúgy jelenleg hétről hétre kedvezőbb piaci áron kénytelenek tankolni, tehát ők nem termelnek veszteséget. A piaci áras normál és a jelenleg a legtöbb töltőállomáson gond nélkül megtalálható prémium üzemanyagok között pedig már nincs is jelentős árkülönbség, tehát azt vásárolva sem kellene a hiányt fokozzák. [BANNER type="1"] Ennek ellenére több, amúgy céges autót tankoló sofőrnél is tapasztaltam, hogy ha nem kap 95-öst, akkor félve emeli le a 100-as benzin pisztolyát, inkább megpróbál 95-öst találni, a sokadik kúton is, sikertelenül. Pedig

    a 95-ösre nyugodtan tölthető a 100-as benzin, a normál gázolajra is mehet a prémium gázolaj, az autó biztosan nem fog emiatt panaszkodni.

    Sokak szerint a magasabb minőségű üzemanyag még be is hozza felárát a kedvezőbb fogyasztással és a motor kímélésével (számos modern benzinmotorhoz eleve elvárás a 100-as benzin), de az biztos, hogy ártani nem fog. Ha pedig cégautót tankolunk, akkor a felára sem olyan jelentős, 5% körüli. Ha persze a 480 forintos hatósági áras üzemanyaggal vetjük össze a jellemzően 680 forintos 100-ast, vagy a 750 forint körüli prémium gázolajat, akkor már jelentős a felár. De amikor utóbbiakból van, a hatósági áras normálból pedig nincs, akkor mindenki kénytelen megvenni, és elfogadni azt, hogy az üzemanyagok világszerte megdrágultak, így még az is lehet, hogy az autózási szokásinkon kell változtatni.
    Előző cikk3500 kilométer egy nap alatt? A Toyota megcsinálta!
    Következő cikkOpera sztárja lett a BMW i7
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS