Messze megelőzte az Otto-motort a gőzhajtás, az első ilyen jármű 1679-ben készült el, azonban sokan a Cugnot-féle háromkerekűt tartják úttörőnek. A négytonnás, maximum 4 km/h-ára képes monstrumból két példány készült, majd az egyik 1771-ben egy téglafalnak “rohant”, ami kísérlet végét jelentette. A bonyolult, nagy és a veszélyesnek tűnő szerkezetek sosem tudtak túljutni saját árnyékukon, a benzinmotor pedig az utolsó szöget is beverte a koporsójukba.
Az oroszok szokásukhoz híven ezúttal is a lehető legegyszerűbben közelítették meg a kérdést. Az alapos felkészülés most sem maradt el, a halmazállapot változás erejét először letesztelték, amit a Lada egyik hátsó ajtaja bánt. A sikerélményen felbuzdulva egy jókora tartályt szereltek a Samarára, majd alágyújtottak. Innentől már csak türelemre volt szükség, a megfelelő nyomás eléréskor magányos útjára indult a szebb napokat látott autó.
