Kitűnő partnernek ígérkezik az új Opel Combo Life

    0
    1

    Nem a legegyszerűbb az idén 32 éves, immár ötödik generációjába lépett Opel Combo sztorija. Hiszen az első három még Corsa alapokra épült, a negyedik viszont lényegében egy átemblémázott Fiat Dobló volt, most pedig itt az ötödik, ami már a PSA akvizíciója után született, s az így természetesen a Citroën Berlingóval, illetve annak Peugeot megfelelőjével közös alapokra, az EMP2 platformra épül. A „kitűnő Partner megnevezés már nem állja meg a helyét, hiszen a Peugeot-nál immár Rifter néven fut tovább a családi mindenes, azaz a Partner Tepee. Ami viszont a lényeg: azt mondják, hogy nem egyterűt személyautósítottak, hanem eleve személyautót építettek, s az alapján, hogy például a Citroën C4 Picasso/Grand C4 Picasso vagy a Peugeot 308/3008/5008 is e platformra épül, ez abszolút igaz is.[BANNER type="1"]
    A Combo Life a héten egy első, statikus bemutatón járt hazánkban, mivel az Opel nem volt jelen a Genfi Autószalonon. A Berlingo és a Rifter mellett ott nem volt megtekinthető a Combo, a márka nyilán költséghatékonysági okokból, meg persze azért hozta inkább el hozzánk is, hogy egyrészt ne vesszen el a genfi hírdömpingben, másrészt közelebbről is szemügyre vehessük. Legfőbb paraméter, hogy kétféle (4,4 és 4,75) méteres hosszúsággal és ehhez mérten óriási, 2,79 és 2,98 méteres tengelytávval készül. Három üléssoros, azaz hétüléses verzió mindkét hosszúságból választható lesz. A csomagtér alapmérete már a rövid ötülésesnél is 597 liter, a hosszúnál 850, de üléshajtással legalább 3 köbméterrel lehet számolni.
    Ahogyan azt a francia egyterűknél már megszokhattuk, az utasülés támlája is síkba dönthető, így több mint 3 méteres (!) raktérhossz is kialakítható. A pakolhatósággal aligha lesz probléma, hiszen gyakorlatilag a teljes hátfal felnyitható, ha pedig szűk lenne a hely, a (nyilván csak opcióként) külön is nyitható hátsó ablaknak örülhetünk majd. A legfontosabb azonban talán az, hogy hátra a kétoldali tolóajtókon keresztül nagyon kényelmes a beszállás, az ülések függetlenek, mindegyik Isofix csatlakozós, továbbá van is olyan széles az autó, hogy elfér egymás mellett három gyerekülés.
    Az utastérben olyan okosságok is helyet kaphatnak, mint például a 230 V-os konnektor, a vezeték nélküli telefontöltés, valamint az akár 8 colos, Android Auto és Apple Car Play kompatibilis érintőképernyő, meg persze USB-csatlakozóból is van néhány. A tető lehet üveg, középen egy hangulatfényt adó merevítősávval cifrázva, pakolórekesz még a tető végébe is kerülhet, és persze itt is megvan az „all you can heat opció, azaz az első ülések mellett a kormánykerék és a szélvédő fűthetősége is kérhető. Sofőrsegédből gyalogosfelismerős vészfékrendszer, fáradtságfigyelő, távolságtartós tempomat és sávtartó szerepelhet. Ami pedig a motorokat illeti: két év múlva akár szentgotthárdi motor is hajthatja a Combót, hiszen benzinesei az 1,2-es háromhengeresek, 6 fokozatú kézi váltóval 110, 8 fokozatú automatával 130 lóerővel; utóbbi csak jövő évtől lesz kérhető. Igaz, maga a Combo is csak a nyáron kerül fel az árlistákra, első példányai ősszel érkeznek majd. A dízelek mind a PSA új 1,5 literesei. A 75 lóerős alap és a 100 lóerős 5 fokozatú kézi váltós, a 130 lóerős már 6-os vagy opcióként az is megkaphatja a 8 fokozatú automatát. Ami mindenképp Opel a Combón, az az arca, beleértve a jellegzetes LED csíkot adó lámpákat, meg persze a kormánykereke, a többi része inkább PSA. De ez nem is baj, egyterűk esetén elég jók a franciák, talán nem véletlen, hogy az Opel most büszkébbnek tűnik a Combóra, mint volt az előző generáció esetén. Hogy a Combót milyen vezetni, azt legjobb esetben is negyed év múlva tudhatjuk majd meg. Ígérjük, beszámolunk róla.
    Előző cikkFokozat nélkül fokozott nyugalom? Renault Kadjar 1.6 dCi CVT
    Következő cikkVettel nyerte az ausztrál idénynyitót
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.