10 autó, amit tuti nem gondoltál, hogy létezik!

    0
    1
    A SEMA (Specialty Equipment Market Association) Show Észak-Amerika, de talán az egész világ legnagyobb jelentőségű autótuning rendezvénye. Az expó szigorúan szakmai, mezei bámészkodókat be sem engednek, a kiállítók többsége alkatrészeket, szolgáltatásokat kínál. A különleges, épített autók eredetileg csak illusztrációként szolgáltak a kiállításon, azt szemléltetve, hogy mire képes egy-egy nagyobb stúdió. [BANNER type="1"] Aztán az autógyártók is ráéreztek a SEMA ízére, és jó ideje maguk is különleges alkotásokkal igyekeznek reflektorfénybe kerülni. Ezek az átépítések többnyire szakértő partnerek bevonásával készülnek el, bár előfordul, hogy önerőből valósítják meg a merész álmokat, amelyek jellemzően nem jutnak el a sorozatgyártásig. Lássunk tehát – a teljesség igénye nélkül – most tíz olyan profi autóátépítést az elmúlt húsz évből, amelyet érdemes megnézni ma is. [BANNER type="2"] Az átalakítások rendszerint tematikusak: előszeretettel építenek szabadidős tevékenységet kiszolgáló autókat, motorsport ihletésű munkákat, vannak historizáló módosítások, és persze előfordul, hogy csupán az autózás hedonista élvezetét igyekeznek megragadni a hegesztőpisztoly és a sarokcsiszoló művészei. A lista a bemutatás éve szerinti. Van a tuning, van az átépítés, és van, hogy az ember összeszedi a munkahelyén talált alkatrészeket, és abból összetákol valamit. Az persze segít, ha az illető autógyárban dolgozik, mint Leif Tufvesson, aki a Volvo alkalmazottjaként viszonylag könnyen hozzáfért a svéd márka alkatrészraktárához. Már csak egy vázat és egy karosszériát kellett szerkesztenie a komponensek köré, és máris kész volt a T6 Roadster, egy 300 lóerős, 1,1 tonnás szerkezet, amelynek utasterében sajátosan hatottak a disztingvált családi Volvókból átemelt szerelvények. [BANNER type="3"] Nincs jobb egy kiadós pikniknél: ezt nemcsak Maci Laci gondolta így, hanem az (akkor még Észak-Amerikában is jelen levő) Suzuki tervezői is. Fogták tehát a márka akkori legnagyobb típusát, az XL7-est, és hamisítatlan kempingmobilt építettek belőle. Első pillantásra csak a tetőre szerelt, terület-bevilágító fényszórókkal ellátott tetőcsomagtartókeret tűnik fel, ám ez csak a megtévesztés része. A lényeg az autó jobb oldalán található: itt ajtók helyett teljes hosszában felnyitható az oldalfal. Mögötte a félig elvágott B-oszlopból hosszú asztalkát húzhatunk elő, az oszlopcsonkon iPod-csatlakozót és elektromos konnektorokat találunk. A túloldalon az oldalfalba mélyesztett kisbalta ad hangulatos ellenpontot. A legjobb autóépítők jól felismerhetők sajátos kézjegyükről. A kaliforniai Five Axis például nem túlzottan kedveli a tetőlemezeket és a szélvédőket, így ha csak teheti, megszabadítja tőlük a gondjaira bízott autókat. Így tettek 2008-ban is, amikor egy szerény Toyota Yarist alakítottak át klasszikus együléses versenyautó stílusban. Szerencsére a belbecsre is gondoltak: a motor teljesítményét kompresszorral és módosított kipufogórendszerrel emelték meg, a futóművet 50 milliméterrel leültették, és hatalmas fékeket szereltek az autó alá. Az évek során rengeteg, arra teljességgel alkalmatlan járműből építettek gyorsulási vagy driftversenyautót a SEMA kiállítói, a Toyota Sequoia Family Dragstertől (2012) kezdve a Honda Element-D Drifting Racecar-ig (2006). Ezek azonban nem valódi versenyautók, szemben ezzel a Jeep Wrangler alapjaira épülő, 5,7 literes verseny-V8-assal hajtott, furcsa szörnnyel, amelyet a világ talán legextrémebb, egyben legkevesebbek által ismert terepversenyére, a King of The Hammers futamra építettek. A részvevőknek egy 80-100 kilométeres akadálypályán kell „végigszáguldaniuk, amelyen vízmosások, félsivatagi bozótosok, kiszáradt folyómedrek, homokdűnék és persze bevehetetlen sziklás kanyonok váltogatják egymást. A hidrogén üzemanyagcellás Toyota Mirai egyfelől a világ legjózanabb autója (hiszen egész létezése a fenntarthatóság, a környezetvédelem körül forog), másfelől viszont a legizgalmasabb is, hiszen egyetlen más járműben sem pillanthatunk be úgy a mobilitás jövőjébe, mint a világ egyetlen, szériában gyártott hidrogén üzemű szedánjában. Amikor tehát a Toyota 2015-ben a „Vissza a jövőbe” DeLoreanjának stílusában szárnyas ajtókat szerelt egy Miraira, az felért egy antianyag-reakcióval: többszörösen találkozott egymással a jelen és a jövő. A buszlimuzinok tágasak és praktikusak, de kíméletlen terepre, expedíciós célra a terepjárók alkalmasabbak, még ha a belső terük nem is olyan jól variálható. A megoldást a Toyota találta ki: a Sienna egyterű karosszériáját rászerelték a Tacoma 4×4-es pickup robusztus alvázára. Elképesztő rugóutakkal (400 mm), offroad abroncsokkal szerelték fel, és már indulhatott is a vadonba, mint a Toyota 26 ezer kilométeres expedíciójának kísérő autója és kommunikációs központja. Mellesleg ezzel a kivitellel családi kirándulásra is ideálisnak tűnik. [BANNER type="4"] Néha az autó maga a sporteszköz, néha csak a szállítására szolgál. Most mégsem ezekről, hanem a Kia Niro Triathlonról lesz szó. Ezt háromtusázók képzeletbeli kísérőautójának szánták, ezért a csomagterét kerékpár szállítására alakították át, minden ülését eltávolították. Utóbbiak helyén tárolórekeszek, pihenősarok, illetve egy kézi zuhany (!) kapott helyet, így gyorsan felfrissülhet a versenyző. A tuning, ha komolyan csinálják, nem az üres ígéretek műfaja: csak azt veszik komolyan, aki valóra is tudja váltani, amit vállalt. Ez nem okozott gondot a Toyota Land Speed Cruiser alkotóinak. A széria V8-as motort alaposan átalakítva 2000 lóerőre növelték a teljesítményét (az elméleti határ valahol 4000 lóerőnél lett volna, bőven maradt tehát biztonsági tartalék a blokkban). A futóművet leültették, majd a hatalmas, nehéz, és bizony áramlástanilag sem optimális szerkezettel gond nélkül megfutották a 368 km/h sebességet, amivel hivatalosan is ez lett a világ leggyorsabb terepjárója. Amikor egy autógyártó kerek jubileumhoz ér, rendszerint valami szimbolikus, látványos és emlékezetes módját választja az ünneplésnek. Így tett a Mitsubishi is, amikor száz éves lett első autója, az 1917-es Model A. Fogtak egy Outlander szabadidőjárművet, a padlóig csupaszították, majd a nyers vázmaradványra felerősítették egy eredeti Model A szükségszerűen átméretezett idomait. A végeredmény láttán nem jutott szóhoz a világ – talán az a legjobb, ha mi sem kommentáljuk az eredményt. A sokoldalúságból soha nem lehet elég. A Honda fogta két többfunkciós járművét: az ATV-k mozgékonyságát az autók kényelmével és borulásvédelmével kombináló Pioneer 1000 hobbijárművet, illetve a családi limuzinok kényelmét a platós teherjárművek célszerűségével kombináló, önhordó karosszériás Ridgeline pickupot, és megszületett a ROAV: egy négyüléses, tető és szélvédő nélküli, extrém jármű, amely a feje tetejére állította a mobilitásról alkotott elképzeléseinket.
    [BANNER type="5"] A jelenlegi információk szerint a SEMA Show idén novemberben is megnyitja kapuit, persze szigorú intézkedések mellett, ott is kötelező lesz a maszk viselése a COVID-19 miatt.
    Fotók: wheelsage.org; forrás: Smarter Media
    Előző cikkBosznia-Hercegovinában már kapható Cybertruck
    Következő cikkMotorfelújítás helyett van más megoldás is az olajfogyasztásra?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.