20 éve gyárt nyugati autókat a Skoda

    8
    3

    Pontosan 20 évvel ezelőtt, 1994. október 17-én gördült le az akkor már részint a Volkswagen csoport kezében lévő Skodánál az első Felicia, ami a márka hatvanas évekbeli kabriójának nevét viselte. Bár a Favoritot is Volkswagen-minőségűként hirdették már, ez volt az első olyan modell, ami a márka 1991-ben aláírt akvizíciója után, már a német irányítás alatt mutatkozott be. [BANNER type="1"]
    Mai szemmel mosolyogtató, de elődjéhez képest valóban ráaggatható volt a tágas, modern és a kifinomult jelző is. Eredetileg az 1298 cm3-es ősblokk 40 és 50 kilowattos, azaz 54 és 68 lóerős verzióival kínálták, 1996-tól 75 lóerős 1.6-os benzinessel és 64 lóerős 1,9 literes dízellel is. A praktikus, családi autónak is gond nélkül alkalmas Felicia Combi 1995 nyarától egészítette ki a kínálatot. Később pick-up is érkezett, s annak alapjain Felicia Fun szabadidő-platós kiadás is.
    A Skodánál elsőként kínált ABS-t és légzsákokat a Felicia, a korábbi modellekénél jobb biztonságát a TÜV is elismerte. Légkondit szintén elsőként adhatott a Felicia, volt bőrüléses Laurint & Klement változat is. 1998-ban az Octavia arcára rímelően frissült a sorozat, amit az 1999-ben megjelent Fabia nem nyugdíjazott teljesen, a Felicia 2001-ig, kevéssel több mint 1,4 millió példányban készült.
    Előző cikkMagyar Rallye Bajnokság: Ausztriában lesz az utolsó futam
    Következő cikkAdrenalin: a dicső múlt a BMW M filmjén
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    8 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Nekem a mai napig ilyen vasam van teljesen megfelel mind formailag mind motorikusan ,de sportos vezetésre teljesen alkalmatlan,lusta mint egy szamár,a fogyasztása viszont nagyon baráti ,központi injektor nem kér sok anyagot ,szerviz költsége se magas,alkatrészárak nagyon alacsonyak nagyon szeretem lustaságot .

    2. Gyerekkoromban (80-as évek) a családban nálunk is több 120-as szolgált, mindig újonnan a Merkúr-tól. 90-ben aztán egy Németországból 3 évesen vásárolt 626-os Mazda váltotta az utolsó, 1989.december 29-én átvett, az ország egyik utolsó 120L-jét. Ekkor édesapám -utólag elég könnyelműen- azt a kijelentést tette egy baráti beszélgetés során, hogy „Akkor veszünk újra Skodát, ha majd lesz diesel!” Hát erre 1996-ig kellett várni, hiszen a Feliciában megjelent az 1,9 szívó diesel motor. Nem vettünk ugyan ilyet, de a cégnél volt szerencsénk egy pick-uphoz diesel motorral. Akkori viszonyokhoz mérten kifejezetten jól mozgatta a dobozzal ellátott, akár jócskán megpakolt Skodrit még klímával is. És kiváló volt az ár-érték aránya, a szívó diesel kiment a világból (akkor még nem volt common-rail motor, részecskeszűrő, komoly ütközésvédelem stb) és mivel egyszerű és könnyű volt ezért a fogyasztása is 6liter körül volt pakolva és nem kímélve!

    3. Emlékszem egy kollégámnak volt egy ilyen korai Feliciája, és a hátuljára a Skoda Felicia felirat alá gyárilag oda volt írva – kicsit kisebb betűkkel -, hogy „VW system”.
      Amúgy tényleg jó kis gép volt, sokszor vezettem én is ilyet.