Még nem gyűjtői darab, de már kellően különleges egy első generációs A4 is – ha kellően szép állapotú
Én még, illetve éppen már a gimnáziumi padokat koptattam, az autó jelenlegi tulajdonosa pedig legszebb ifjúkorát élte egyetemistaként, amikor ez az Audi új volt. Mármint ez a példány, maga az A4 1999-ban már négy éve piacon volt, hiszen 1994 őszi debütálása után 1995 elején került a kereskedésekbe. Gyönyörűen hozta a szintén 1994-ben megjelent A8 vonalait – ahogyan említettük keddi körképünkben, az első A4 dizájnja a később Peter Schreyerrel és Kovács Miklóssal együtt a Kiához igazolt Hasanic Imre nevéhez fűződik. Nekem 20 évvel ezelőtt is egy kicsinyített A8-nak tűnt az A4, és ez továbbra is tartja magát. [BANNER type="1"]
Mindenhonnan hozza az első A8 vonásait, de főként szemből
Arra pedig most döbbentem rá, hogy a kommersz metálezüst szín nem csak kosz- és karctűrő, az első A4 is sokkal jobban mutat benne 18 év után, mint bármilyen egyéb árnyalatban. Ha elérhetőbb is lett egy első generációs A8, mint volt újkorában, ma hasonló fenntartási felárat jelent az A4-hez mérten, mint az egykori újkori árkülönbség. Emlékeztetőül, uszkve 20 évvel ezelőtt az alap A4 (1,6, 102 LE) 5,5 millió forint volt, az 1,8-as benzines (125 LE) fronthajtással is 7,3 millióról startolt, egy alap A8-as pedig 15,7 millióról. Nos, ma egy A8 életben tartása a legnagyobb szerencsével is minimum a duplája, de inkább a három-négyszerese egy A4-esének. Utóbbi kapcsán viszont titkos tipp, hogy
nem érdemes az alapváltozatot megvenni.
Az nyolcszelepes 1,6-osával ugyanis alulmotorizáltnak mondható. Ezt nem csak azért mondom, mert már 20 éve is cikinek tartottam azt a motort hozzá, hanem azért, mert ezen autó mostani gazdájának édesapja 20 évvel ezelőtt pont olyat hajtott. Naná, hogy cimborám is szerette volna azt hajtani, de apa autója akkoriban értékes, drága és nem is túlzottan takarékos volt. Öröm volt, ha 10 liter alatt maradt a fogyasztása. Mondjuk zömében városon kívül hajtva ez rendszerint össze is jött, és igen, az A4 használata még az alapverzió esetén is öröm volt, de az 1,8-asé azért még inkább az. Jobban is megy, kevesebbet is fogyaszt, még quattróként is.
Az alap szürke mellett ilyen kék beltér is létezett az A4-hez. Mindenképp izgalmasabb, de azért nem mindenki számára tetszetős. Én simán vállalnám
A teljes hossz 4,5, a tengelytáv 2,62 méter alatti, a helykínálat mégis elegendő. Az ülések nincsenek kiszakadva, nincsenek kiülve
Ma ilyesmi A4-esek 0,5-1 millió forint környékén kaphatók. Vannak persze még olcsóbbak és még drágábbak is. Ez az autó egy csere folytán került cimborámhoz. Nem akart A4-est, teljesen véletlenül ajánlották egy korábbi autójáért. Aztán kiderült erről, hogy hazai első forgalomba helyezésű, zömében garázsban tartott, komolyan nem volt törve, persze mégis sikerült bal oldalát kókányul újrafényezni. Viszont úgy tűnik, hogy igaz lehet az órája által mutatott 138 ezer kilométer. Ha pedig nem, nem lehet benne sokkal több. Ugyanis a belseje és a műszakisága is egészen jó állapotú. Így pedig egy valóságos időgép. Újszerűségével a 2017-es valóságból visszavisz a kilencvenes évek végébe. De ha nem is sikerül odaképzelnünk magunkat, akkor is van miért szeretni. Az ember nem is hinné, hogy négyhengeres motor járhat olyan finoman, mint ebben. Oké, hosszában van beépítve, utána a váltó, ami persze csak 5 fokozatú, a hajtás pedig itt quattro. Adott tehát egy 1,8-as, 125 lóerős szívó benzines A4, ami alatt állandó összkerékhajtás van. Már ez önmagában műszaki csemegének számít, a hűtőmaszk és a csomagtérfedél quattro felirata diszkréten fel is hívja erre a figyelmet.
Már digitális kilométerszámlálós és hőmérő-kijelzős, de még mutatós quartz órával szerelt műszerblokk; porzáró harmonikás a magasságszabályzós kormány
Aztán kinyitjuk az ajtókat, és jöhet az újabb döbbenés! Sehol egy szakadás a kék kárpitokon, a szintén kék műszerfal pedig nincs szétfurkálva a kilencvenes évek – e kategóriában – alapextrájának számító kihangosító miatt. Na jó, azért a váltózár és annak tartója felkerült a kardánalagútra. Viszont sehol egy pixelhiba, hibátlan a műszerblokk és a rádió kijelzője is, utóbbihoz CD-tár is van a csomagtérben, ami azért már itt sem működik. Hibátlan azonban a digitális (!) klímaberendezés, automatán futnak az első elektromos ablakok, de a hátsókat is villany mozgatja. Menet közben nem akar felborulni, de nem is rázza ki a vesénket az A4. Városban méltóságteljesen, ugyanakkor a mai autók komfortszintjén lehet vele vonulni. Azzal a boldog tudattal, hogy egy már-már történelmi, de mindenképp youngtimer autóval közlekedünk. Autópályára érve aztán persze be kell látni, nem mai gépben ülünk, már 100 km/órás tempónál is 3000/percet forog a főtengely, a zajszint is érezhetően rosszabb, mint ma akár egy Lada Vestában. A stílus faktor viszont még mindig jobb.
Bár a alap A4 11,9 másodperces gyorsulása helyett a hengerenkénti 5 szelepes 1,8-as 10,5 másodpercest ígér, ez sem versenyautó. Quattroként azért szerethető
Egy kis történelem: OBD 1 csatlakozó a kardánbox végénél, CD-tár a csomagtérben, kárpitozott, lehúzófüles csomagtérajtó beépített elakadásjelzővel
Ami mindenképp elismerésre méltó, az az Audi rozsdavédelme, sehol egy pörsenés, hogy ne is legyen még sokáig, ahhoz nemrégiben egy alváz- és üregvédelemmel dobták meg az A4-est. Miként a Passat B5-nél, úgy bizony itt (a gyári kód szerint szintén B5 A4-nél) is komolyabb tétel lehet a futóművek felújítása. Nem titok, hogy azért tudtam élvezni és dicsérni ennél az autónál a jellemzőket, mert a lengőkarokat is cserélték benne nemrégiben, továbbá a gumik is új Hankookok alatta. Látni kell, ha koros autót is nézünk ki magunknak, vannak tételek, amiket nem lehet megúszni. Ráadásul ilyen korú autó esetén mindennél fontosabb a megfelelő példány kiválasztása. Egy 18 éves A4 is lehet bontószökevény és a példa szerint jó karban megőrzött autó is. A kettő közötti árkülönbség akár 100 százalékos is lehet, ha pedig azonos állapotra kívánjuk hozni őket, szinte biztosan az eredetileg olcsóbb lesz végül a drágább.
Alapból 440 literes, ülésdöntéssel egyszerűen bővíthető a csomagtér, ráadásul az átjáró sem szűk
Bocs. A minőségén kívül nincs semmi nincs benne. Se 1.6-os, se 1.8-as, se semmilyen motorral. A formája meg kifejezetten unalmas, az összes audi ugyanolyan. Meg most már a skodák is ugyanolyanok mint a 20 évvel ezelőtti audik. Az egész konszernt egy klotyón kellene lehúzni.
Ez egy nagyon átlagautó. A minőségén semmi nincs ami megfogna benne. 80 éves öregapám elporoszkálhat vele boltba járni. Másra nem jó.
Udv, nekem egy 2000-es A6-os V-8 4.2-es volt, elolrol pont ilyen, ma mar a fiam hasznalja. Imadtam, vigyaztunk ra, de azert sokat kellett kolteni ra az elso lengokarokon kivul is mint 1 katalizator, ABS control modul, ventilator control,mind huzos tetelek. Ennek ellenere mindig szerettem, ma 240000 km korul jar, rozsdamentes.
Hát erre az autóra már egyáltalán nem vágyom, pedig 20 éve, akkor nagyon bejött. Akkor volt egy 1982-es Audi 80 Quattrom, 5 hengeres 115 lóerős. Akkor nagyon erősnek éreztem 😀
Úr isten mennyire vágytam egy ilyen autóra. 18 éves voltam. Megfogadtam, hogy lesz egy ilyenem. Végül lett is bár egy 8 évvel fiatalabb és kevesebb tetővel több hengerrel 🙂
De itt lettem AUDI buzi. És ez a forma tényleg nagyon időt álló, csak ne lenne az autók 90%-a bontószökevény mert többet érdemelne. Egy jó kis 2.6 vagy 2.8 V6 még ma is nagyon jó játszós autó.
Mindig is tetszett az A4-es formája, olyan letisztult sallangmentes kívül-belül, Egy pici visszakacsintás a múltba, de már a jövőbe tekintés, talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a formát. Hiába, vannak olyan autók amik pont olyanok mint a jó bor, az idővel érik. Viszont az a bal első ajtó……. egy rendes fényezés után kiált!