Olyan autót akart tervezni a C70 designere, amire az emberek vágynak, semmint olyat, amire szükségük van
Az 1990-es évek elején döntötte el a Volvo vezetése, hogy ismét piacra dob egy kupét, sőt annak alapjain egy kabriót is. A márka korábbi típusaihoz képest rekordgyorsasággal, 30 hónap alatt fejlesztették ki a C70 kupét. Ehhez segítségül hívták a Volvo sporttevékenységét támogató partnert, a Tom Walkingshaw Racinget (TWR), amellyel közös céget alapítva, vadonatúj üzemben készültek a C70 modelljei. 17 külső árnyalat és 40 utastéri szín- és anyagkombináció közül választhattak a C70 vevői.
A C70 tengelytávja és hossza is meggyezik a Volvo 850-ével, akitől az orrát is örökölte. No és a biztonsági arzenál is egy az egyben átkerült a 850-ből a C70-be
[BANNER type="1"]
Alapelvárásként határozták meg, hogy az újdonságnak a külsőhöz illő menetteljesítményekkel kell letaglóznia a vásárlókat. Ezért kizárólag öthengeres, turbófeltöltős benzinmotorokkal dobták piacra a C70-et. A kétliteres 180 vagy 225 lóerőt teljesített, a 2,5 literes 193-at, míg a 240 lóerős, 2,3 literes egység egyenesen a 850R-ből jött. A hangélményről a motorokon túl Dynaudio prémium audiorendszer is gondoskodhatott. Az autó bemutatóját Európában elsőként, élőben, az interneten is követhették a rajongók – 1996-ban.
A kupé után két évvel jelent meg a kabrió Volvo C70, amelyet 2005-ig gyártottak, 49 795 példányban. A 2002-ig készült kupéból 27 014 darabot gyártottak
Nekem teljesen mindegy, hogy miből legózták össze. Kéne, mint egy falat kenyér ez a kocsi!
A C/S/V70 a Volvo 850 padlolemezet hasznalja, szoval a cikk ezen resze nem pontatlan.
Sajnos több pontatlanság is szerepel a cikkben: először is nem a 850-essel egyezik meg a hossz, tengelytáv és orrkialakítás, hanem az S/V70-nel, másodsorban létezett 2.4 literes 170 lovas szívó is…