250 km/órás legális gyorshajtás a pesti alsó rakparton

    0
    3
    A fene sem gondolta volna, hogy a tavaly ősszel Godzilla autójaként beharangozott Super Juke, majd az abból temérdek videón keresztül kibontakozó Juke-R miatt lezárják a budapesti alsó rakpartot. Pedig konkrétan így történt, ugyanis a kis túlzással eleve varacskos disznónak kinéző Juke-ból formált fenevad megvalósult. Ha valaki nem ismerné a történetet, a kőkemény sportkocsikat is lepipáló, idén már 550 lóerős 3,8 literes V6-os biturbó motorral hajtott, 100 km/órás tempóra 2,8 másodperc alatt érő GT-R motorjával és hajtásláncával, annak kétkuplungos, kormánykerékről kapcsolható 6 fokozatú robotváltójával építették meg a városjáró Juke egyedi kiadását. Az eddig elkészült – a homologizáció érdekében bal- és jobbkormányos kivitelben is létező – példányokba mondjuk még egy szerényebb, 485 lóerős változat került, ám az amúgy igen korlátozott, évi mintegy 20 példányos gyártásból már elérhető példányokat az 550 lóerős hajtja majd.

    A vevők összetoborzása nyilván nem lesz nehéz, hiszen a Nissan amúgy is Juke-R fesztivállal turnézik épp. A legszerencsésebbek Dubajban, már idén januárban, versenypályán vezethették. Nekünk most – továbbra is igen szűk körben – adatott meg a lehetőség, hogy vezessük az átalakított aerodinamikai elemekkel, 20 colos RAYS alufelnikkel és méretes hátsó légterelővel, valamint diffúzorral brutálisan sportosan kinéző, de azért a kiindulási alapra kellően emlékeztető szörnyet.[BANNER type="1"]

    Ehhez a budapesti alsó rakpartot, egészen pontosan a pesti oldalon, a Margit hídtól északra fekvő részét – Carl Lutz rakpart – zárták le az esemény szervezői, s ott kordonok között egészen komoly gyorsulási pályát építettek. Szerencsére volt némi bemelegítés, egy kis eligazítás a pályáról, de ami fontosabb, a Nissan kínálatának egyéb sportos autóival lehetett felkészülni a közel félezer lóerős szörnyeteghez. Indulásként egy 190 lóerős Juke DIG-T-vel lehetett próbára tenni az összkerékhajtással és CVT automata váltóval 8,4 másodperces 100 km/órára gyorsulást. Ennél azért sokkal komolyabb élmény volt a 370 Z Roadster 3,7 literes, 328 lóerős V6-osa által adott 5,5 másodperces 100 km/órára érés. A Juke-R-hez persze semmi sem fogható, a 3,7 másodperces 100 km/órára katapultálás ugyanis csak a kezdet, felette is változatlan dinamikával gyorsul, kormány mögé épített váltófüleire azonnal reagál, és nem utolsósorban a mintegy 2 kilométeres szakaszon akár végsebességét is megfutja. Sofőrként persze nincs idő a nagyobb számaival ráadásul mérföld/órára skálázott sebességmérőre nézni. Állítólag azonban megvolt a 150, mérföldben, azaz a 257 km/órás csúcsértéket is sikerült közelíteni. Már teljes meggyőződéssel leírhatjuk: a Juke-R bizony felveszi a versenyt a legkeményebb sportkocsikkal, sőt zömüket kegyetlenül le is pipálja, 4 másodperc alatti gyorsulási értékkel utcai autó nemigen büszkélkedhet.
    Nissan Juke-R – műszaki adatok
    1. Saját tömeg: 1806 kg
    2. Hosszúság: 4135 mm
    3. Szélesség: 1910 mm
    4. Magasság: 1575 mm
    5. Tengelytáv: 2530 mm
    6. Nyomtáv elöl/hátul: 1586 mm/ 1598 mm
    7. Hasmagasság (legkisebb): 115 mm
    8. Végsebesség: 257 km/h
    9. Gyorsulás: 3.7 s
    10. Csúcsteljesítmény: 485 LE
    11. Csúcsnyomaték: 588 Nm


    Bár az útszakasz egyenes volt, egy bójákból épített szlalompályán lehetett megízlelni a futóművek képességeit. A 115 mm-es hasmagasságú Juke-R-be tett, elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink futómű természetesen jóval többet tudott, mint az amúgy azonos elvű 370 Z-é. A GT-R-ből átvett kormányművel és az összkerékhajtással nagyon jól, kellően gyorsan lehetett terelni a bóják között, de nagy tempónál is precíz maradt az irányítása.
    A vevők meggyőzésére nyilván nem lesz gondja a Nissannak a Juke-R kapcsán. A lényeg persze ezen túlmutató, hamarosan érkezik a Juke Nismo kiadása, mely a japán márka sportos modellsorát nyitja majd, A Nismo idővel olyasmi szeretne lenni, mint a BMW M kínálata. Ilyen nyitány után minden esély meg is van rá, az alapok adottak és egyáltalán nem rosszak.
    Előző cikkHuzat és 44 lóerő 37 millió forintért
    Következő cikkMegint kimaradunk az üzemanyagárak csökkenéséből
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.