Fia, Alfredino halála után Enzo mindig napszemüveget viselt, kimutatva fájdalmát. 1987. július 21-én mutattákbe az F40 sportkocsit, egy évvel és egy hónappal később Enzo eltávozott
Enzo Ferrari 1988 augusztusa óta nincs köztünk, a harmincéves évfordulóra több mozifilm is készül tragédiákban és sikerekben gazdag életéről. Az elsősorban a Forma-1 kezdetei óta létező Scuderia Ferrari versenyistálló vezetője csodás járműveket adott a világnak. A legutolsó, amihez még köze volt, az F40, a márka alapításának 40. évfordulójára készített szupersportkocsi. A többé-kevésbé a 308 GTB és a 288 GTO Evoluzione tanulmányautó ötvözéséből létrejött középmotoros szörnyeteg tulajdonképpen versenytechnikát vitt közútra.
Nyolc henger, két hatalmas turbó, magnézium szelepfedelek és szívósor, külön töltőlevegő-hűtők, 2,9 liter és 478 lóerő
4,7 másodperc alatt lépett százra, vezetni komoly kihívás, semmi rásegítés és elektronika nincs, az van csak, amit a sofőr tud
Csodálkozunk azon, hogy ma már a Ferrari is turbósít, pedig az F40 2,9 literes, 478 lóerős V8-as motorját is két hatalmas turbó lélegeztette. A tisztán hátsókerékhajtású sportkocsi mindenféle elektronika nélkül került közútra, így nincs menetstabilizátor, kipörgésgátló, meg vészfék-asszisztens, csak a sofőr, és amit ő csinál. Olyan anyagokat használtak, amik korábban nem jelentek meg közúton, ilyen a kevlár erősítésű karosszériaelemek és a magnézium felhasználása. Utóbbiból készült például az olajpumpa, a szelepfedelek, a légbeömlők és a váltó burkolata is. Mindent a könnyű karosszériáért áldoztak fel, se szervokormány, se fékrásegítés, rádió még viccből se. Az F40 sportkocsi 1987. július 21-én mutatkozott be a maranellói Civic Centerben, ahol ma a Ferrari múzeuma áll. Idén 30 éves, és talán még kívánatosabb, mint valaha volt.
Idén töltötte a 31. évét Enzo utolsó Ferrarija. A versenyautókat is beleszámítva 1311 darab készült belőle
