4,1 l/100 km az új Honda Civic-kel

    0
    1
    Az ötajtós, állítólag kifejezetten Európa számára fejlesztett új Honda Civic frankfurti debütálása előtt nyilvánosságra hozta annak legkedvezőbb fogyasztási értékét a Honda. Ezt nem más egység, mint a mostaniban is dolgozó 2,2 literes turbódízel hozza. A hajtóművet persze alaposan frissítették, egyebek mellett apadt a motor belső súrlódása, 150 lóerőre nőtt a teljesítménye és 350 Newtonméterre a nyomatéka. (Ez persze nem túlzottan meglepő az Accordban már alapváltozatával is ennyit tud az akár 180 lóerőt és 380 Newtonméter nyomatékot is produkáló egység.)
    A 4,1 l/100 kilométeres vegyes fogyasztási érték pontosan 1 literrel, azaz 20 százalékkal kedvezőbb a korábbi 5,1-esnél, a szén-dioxid emisszió 134-ről 110 g/km-re apadt – ezen értékeket minden bizonnyal a manuális váltó esetén minden motorhoz elérhető, alapjárati motorleállító rendszerrel érték el a hondások. A jövőre piacra lépő új Civic esetén egyértelműen a méretes, 2,2 literes turbódízel szerény fogyasztásával kívánja azt demonstrálni a Honda, hogy nincs szüksége ennél kisebb turbódízelre. Bizonyos piacokon ez igaz lehet, ám nem a miénken, ugyanis a 2,2-es motor után bő kétszeres regisztrációs adó fizetendő, mint mondjuk az 1,7 literes Opel Astra EcoFlex után.
    Előző cikkNiki Lauda: Schumacher inkább hagyja abba!
    Következő cikkÁrcsökkenés a benzinkutakon
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.