50 éves Ford villanyautó

    1
    1

    Bő száz évvel ezelőtt, az automobilizmus kezdetekor elektromos árammal és belső égésű, benzines motorral kezdték hajtani az első hintókat. Hamar bebizonyosodott, hogy benzinnel sokkal jobb hatótáv érhető el. Tiszta üzeme miatt azonban sosem merült feledésbe az elektromos hajtás. Manapság az elektromos autó a járműipar leggyorsabban szaporodó teremtménye. Egyre-másra jelennek meg a tanulmányok és a kis sorozatban gyártott típusok, s a gyártók úgy számolnak, hogy a megfelelő infrastruktúra kiépítésétől függően néhány éven belül valódi áttörés érhető el ezen a piacon. Úgy tűnik tehát, hogy már csak karnyújtásnyira vagyunk az elektromos közlekedés nirvánájától.
    Egyetlen bökkenő van csupán: az a karnyújtásnyi valahogy mindig karnyújtásnyira marad. Az autós szaksajtó berkein belül terjedő legenda szerint sok évvel ezelőtt egy brit újságíró számon kérte egy, vele egyébként baráti kapcsolatot ápoló autógyári képviselőn, hogy mikor kezdik már forgalmazni az évekkel korábban bemutatott, alternatív hajtású tanulmányautójukat. „Öt évet mondtunk, nem igaz?” – válaszolta a gyártó könnyed hangon, mire az újságíró tiltakozni kezdett: „Igen, de az az öt év már letelt”. „Úgy látom, nem érted” – hangzott a válasz. „A határidő mindig az érdeklődéstől számított öt év.”
    Kiváló példa erre a jó ötven éve bemutatott Ford Comuta tanulmányautó, amely most a gyártó nagy-britanniai jelenlétének századik évfordulója alkalmából került ismét az érdeklődés középpontjába. A parányi autó 1967-ben született, abban az évben, amikor a Ford Motor Company németországi és angliai leányvállalatainak egyesüléséből létrejött a márka egységes európai képviselete, a Ford of Europe. A parányi járgányt négy darab 85 amperes, ólomsavas akkumulátor hajtotta, végsebessége 60 km/óra volt, hatótávolsága szintén 60 kilométer, amennyiben a vezető betartotta a 40 km/órás ajánlott utazótempót.
    Sajnos a Comutát végül nem kezdték gyártani, mint ahogyan az autóipar forradalmian újszerű egyéb tanulmányautóinak többségét sem. Ennek számtalan oka volt: akkoriban még senki nem beszélt globális felmelegedésről, energiaválságról, ráadásul olyan olcsó volt a benzin, hogy senkit sem érdekelt volna egy üggyel-bajjal használható alternatív hajtású autócska. A Comuta és társai mégis fontosak, hiszen a velük való kísérletezés alapozta meg azt a folyamatot, ami ma az autóiparban zajlik. Ha fél évszázada a Ford nem játszik el az elektromos hajtás gondolatával, idén aligha mutathatta volna be a teljes értékű Ford Focus Electric modellt – úgyhogy inkább ne mosolyogjuk meg a régi idők tanulmányautóit, hiszen végül is megvalósultak, csak éppen más formában.
    forrás: ECO Hírügynökség
    Előző cikkHibridként támadhat fel a Honda NSX
    Következő cikkBrutális hátsókerékhajtás: csak keresztben
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás