A történelem egyik fontos darabja került elő, az utolsó hiányzó háború előtti Bugatti
Az év egyik legkomolyabb tétele lehet az a Bugatti Type 57S, ami 50 év után került elő, aukcióra bocsátják február 19-én. A története színes és hatalmas értékkel bír, miután közel tökéletes állapotú, a felmérés során persze kiderült, hogy apró helyreállítások, pontosabban egy 50 éves felújítás utolsó, befejező lépései még váratnak magukra. Eredetileg Robert Ropner, a Ropner hajózási vállalat egyik tulajdonosa vásárolta 1937-ben, majd saját ízlésére szabatta a karosszériát a Corsica of London műhellyel.
Remek állapotban van, 50 éven keresztül próbálta felújítani utolsó tulajdonosa
Karosszériáját egy neves műhely építette 1937-ben, az alváza elvileg a harmadik, eddig hiányzó Grand Prix versenyautóé
1969-ben tűnt el az utakról az egyedi Type 57S, először a British Connaught Grand Prix tulajdonosa, Rodney Clarke vette meg, majd a későbbi utolsó tulaja, Bill Turnbull birtokolta egészen haláláig. Turnbull fel akarta újítani az autót saját műhelyében, a munka pedig több mint 50 évig tartott, az autót 2020-as haláláig sem fejezte be. A Bonhams aukciósház hirdetménye szerint azonban alkatrészek tekintetében az autó teljes, csupán a végső összeszerelés utolsó fázisait kell befejezni.
[BANNER type="1"]
Az utolsó tulaja 2020-ban halt meg, saját műhelyében építgette, majdnem el is készült vele
Az autó több szempontból is különleges, azt a könnyített alvázat kapta, amit az 1936-os francia Grand Prix győztes Type 57S-hez fejlesztett a gyártó, és amiből csupán három darab készült. Ezek közül egyetlen maradt fenn érintetlenül, egy pedig elveszett, és sokak szerint a fotókon szereplő alváza éppen az. Az értékbecslők szerint ez lehet az utolsó eddig hiányzó háború előtti Bugatti. Eddig sosem került kalapács alá, a pontosan dokumentált története pedig még inkább fölviszi az árát, ami így sem csekély. 5-7 millió(!) font közötti árat várnak érte, ami 2-3 milliárd forintnak megfelelő összeget jelentene.
Már csak apróságokat kell rajta befejezni, legalább 2 milliárd forintot érhet
Két dolog ugrik be valahányszor ilyen híreket olvasok.
Az egyik, hogy akárhányszor háború előtti Bugattit látok (és az nálam viszonylag gyakori ), szinte kivétel nélkül mind kegyetlenül drágák. És itt nem csak az 1-2 példányban fentmaradt szupersportkocsikról van szó, hanem az összesről. Ha millió euró alatt kel el az a meglepő. Mindezt úgy hogy minden műszaki remeke ellenére egy Bugatti 35 (amit sokan minden idők legdominánsabb versenyautójának tartanak) mai szemmel objektíve (pl menetteljesítmények) közelebb áll egy Velorexhez mint egy Chironhoz.
A másik, hogy letaglózó hogy teljesen eltűnt a francia luxusautógyártás, ami a világ abszolút élvonalában volt a második világháborút megelőző évtizedekben. És ezért egy ember felelős. Hihetetlen hogy pár év kellett De Gaulle-nak ahhoz, hogy mindezt maradéktalanul bedarálja. Nincs szebb mint a tervutasításos gazdálkodásnál…
Neves gyártók, mint a Bugatti, Delage, Delahaye, olyan forradalmasító márkák, mint a Panhard, pár év alatt kidőltek. Saoutchik, Figoni et Falaschi, Pourtout, ezek nagyobb nevek voltak a II Világháború előtt, mint a Pininfarina vagy a Zagato.
Ritkán szoktam kommentet írni, ahogy ismeretlenül tegeződni is, de a szösszeneted olvasva nem tudom megállni: ritka nagy barom vagy. És ne válaszolj, mert nem fogok reagálni, a szájkarate a dedósok műfaja.