500 000 km-től megéri – teszten a Citroën C-Zero

    2
    3

    Nem egész 3,5 méter hosszú, alig több mint 1 tonna, ráadásul helyi károsanyag kibocsátás nélkül képes utaztatni négy utast és némi csomagot a Japánban, a Mitsubishi által fejlesztett és általa is gyártott Citroën C-Zéro.
    Igazi minimálautó, méretein túl anyagválasztásával is egyértelműen mutatja ezt: utasterében csakis olcsó, kopogós műanyagok veszik körül a szinte teljes mértékben műszálas, izzasztó, de amúgy kényelmes ülésekben helyet foglaló utasokat. Noha az anyagok nyilvánvalóan a korábban tesztelt Mitsubishi i-MiEV-ével azonos nívójúak, itt a világosbarna árnyalat sokkal kellemesebb hangulatot teremt, mint a nevével is japán példányban. A helykínálat passzentos, de átlagos, legfeljebb 180 cm-es testmagassággal elöl-hátul elegendő, bár a vezető térdének könnyedén útban lehet a középkonzol. A 6 légzsákos, menetstabilizáló elektronikás, elektromos (csak a vezető oldalán és csakis lefelé egyérintéses) ablakemelős, központi záras, elektromos tükrös, a vezető oldalán ülésfűtéses, légkondis, Bluetooth-kihangosítós, MP3-olvasós hifis ellátmány a kategóriában a full-full extrásnak, ám a 10 163 125 forintos vételárhoz mérten szerénynek mondható.
    Egy-egy cimbora például lazán elsütötte a „10 milláért nincs benne tolatókamera?” kérdést, illetve hasonló szakértéseket, de utóbbira, illetve több luxusra igazából szükség sincs, és a lényeg sem ez az igazi paradigma-váltónak számító autóban. Itt ugyanis, mint arról már tavaly és idén is írtunk, benzinmotor helyett 64 lóerős, 180 Newtonméteres, indulástól rendelkezésre álló nyomatékkal teperő villanymotor forog, közvetlenül a hátsó kerekek felett. Az ülések alatt pedig 88 cellás lítium-ion akkumulátor utazik, magyarán a hajtás teljesen elektromos. Nem kell a motor bemelegedésére várni, így abszolút nem gond, ha valaki csak kifejezetten rövid távokat tesz meg. Bizonyára akad autós, akinek bőven elegendő lenne hetente feltöltenie az akkukat, azok ugyanis a legfrissebb információk szerint nem csak a Mitsubishi i-MiEV, a Citroën C-Zero esetében is elegendőek 150 kilométerre, igaz, egy éve még csak 130 kilométeres vegyes üzemben mért hatótávról írtak a francia eredetű sajtóanyagok – tapasztalataink szerint is inkább utóbbi a valós. Telített akkumulátorokkal 129, illetve 137 km-es értékeket mutatott a fedélzeti számítógép megtehetőnek. Városban ez persze bőven elegendő, a lakott területen belüli használhatóságnak pedig kifejezetten kedveznek a parkolóhely-takarékos méretek, a dinamikára pedig igazán nem lehet panasz, a váltó nélkül, fix áttételen keresztül hajtó (de irányváltóként megtévesztően automata-váltós irányváltó kapcsolót alkalmazó) elektromos hajtáslánc félelmetesen gyorsan, 3,5 másodperc alatt gyorsít 50 km/órára. Lámpától indulva így nincs sok ellenfél, de azt nem árt tudni, hogy a belső égésű motorosokhoz hasonlóan a dinamika fokozása a hatótáv csökkenésével jár. Komoly odafigyeléssel érezhető, hogy elérhető lenne a 150 km-es hatótáv is, ám autópályázva még a 130 sincs meg. Az azonban döbbenetes, hogy 100 km/óra felett is csaknem ülésbe préselően gyorsít az elektromos csöppség, s a 130 km/órás végsebesség – ha nem is könnyűszerrel, de tartható. Nem kell aggódniuk a hegyen lakóknak sem, a nyomatékos villanymotor a komolyabb kaptatókon is gond nélkül tol felfele.

    Az elektromos hajtásból adódóan menet közben motorzaj nincs, a gázpedált elengedve azonban van némi „trolibuszos” hangja a mozgási energia visszatermelésének, majd a megálláshoz közelítve hallható az első féktárcsák surrogása is – a fékhatás, főként a szokatlanul intenzív motorfékkel kifejezetten jó. Menetzajként már a várost elhagyva említhető az elöl 145/65 R15, hátul 175/55 R15 méretű abroncsok gördülése, amihez 100 km/órától a szélzaj is jelentősen hozzájárul. Motorhang híján a többi zajforrás erőteljesebbnek tűnik, pedig zajmérésünk alapján a C-Zero városban luxusautósan halk, országúton a jobb középkategóriásokkal vetekszik, autópályán pedig a még mindig egy méretosztállyal nagyobb kisautók szintjét hozza. Rugózási komfort nincs sok, az elöl MacPherson, hátul hajlított merev tengelyes, DeDion futómű hangolása feszes, de legalább precíz, az egyenesfutás egészen jó, a kanyarodási oldaldőlés csekély, igaz, az első virslikerekek jelentős sikítással megelőzött csúszása miatt hamar túlkormányozottá válik a C-Zero.

    Sokat árt a hazai használhatóságnak, hogy a bőkezű alapellátmányhoz nem jár kalaptartó – legalábbis a tesztautóban nem volt. Reményt jósló ugyanakkor, hogy a műszaki adatok 166 literes kalaptartó alatti térfogatról beszélnek. Nélküle kétségtelenül nagyobb a tér, az akár függőlegesbe is állítható hátsó üléstámlákkal pedig akár 860 literig is bővíthető, ám merészség kell ahhoz, hogy bármit az autóban hagyjunk. Bátorságpróbát amúgy is követel a legkisebb Citroën. Mivel a töltő nem az autó szerves része, hanem különálló, a csomagtartóban műbőr szatyorban utaztatott egység, utcán vagy akár osztatlan kertben töltéskor lehet aggódni, hogy valaki nehogy magához vegye a berendezést. Lemerült akkuk esetén állítólag 6 óra alatt tölt tele az akkumulátor, mi harmad töltéssel indítottuk a táplálást és 5 óra után már a kész felirat világított a töltőn. Ez voltaképp nem sok, de még jobb lenne, ha létezne valahol az országban gyorstöltő-állomás, ott fél óra alatt 80 százalékos töltet is elérhető lenne. Egyelőre azonban ilyen, illetve túlzottan sok publikus, normál töltő sincs az országban – egyet már tavaly üzembe állított az ELMŰ, s ez évben még további ötöt tervez. [BANNER type="1"]

    Aki saját kertben, garázsban tudja hálózatra csatlakoztatni autóját, az már ma igen kényelmesen töltheti, sőt aki házára napelemet is tud tenni, az hosszú távon ingyen használhatja a villanyautót. Meglehetősen hosszú távon, ugyanis mai árakkal (vételár 10 millió forint, napelem 1,5-2 millió forint) kalkulálva mintegy fél millió kilométeres futásteljesítmény kell ahhoz, hogy megtérüljön a mai takarékos kisautókhoz viszonyított többlet-befektetés, ám a jelek szerint a jövőben a kőolaj alapú üzemanyagok egyre drágábbak, a villanyautók és a napelemek egyre olcsóbbak lesznek, s bizonyára a városi használhatóságot segítő töltőpontok is megjelennek majd. (Parkolóházak, plázák figyelem, újabb vevőcsalogató trükk lehet a töltéslehetőség!) Noha vételárával ma még nehezen emészthetők a villanyautók, a C-Zéro által is mutatott kellemes használhatóság miatt javasolható mindenkinek az emissziómentes, környezettudatos autózás, illetve az arra várakozás.
    Előző cikkSaját magát is megelőzte a legújabb Ferrari
    Következő cikkHurokban a külföldi rendszámosok feje
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Elhiszem, hogy nagyon jók az elektromos autók, viszont néhány dologra oda kell figyelni a jövőben.
      nem szennyezi a környezetet? hol és mivel állítják elő az éramot amivel feltöltik? miből és mennyi energiával állítják elő az akkukat?
      mi lesz majd ha esténként 100 milló autós csatlakozik rá a vezetékre tölteni? lessz elég energia mindenkinek?
      ezen az áron marad az elektromos energia vagy drágítják folyamatosan ahogy egyre több elektromos autót használunk?