51 évvel ezelőtt mutatták meg a Marzal tanulmányautót, Gandini álmából később az Espada lett
Eljött az az idő, amikor már a Lamborghini is az átöltöztetett Volkswagen termékek értékesítésével fog profithoz jutni. Ma már egyre kevesebb szoborszerű, imádható álomautót alkotnak, ám nem volt ez mindig így. A Lambroghini szinte minden korai modellje egy valódi álom, és akkor ott vannak még a tanulmányautók. A Marzal pont olyan, mint a ’80-as évek legtöbb modellje, vonalzóval rajzolt, élére vasalt, a lényeg viszont, hogy ezt 1967-ben mutatták be.
Egyetlen példányban készült, 2011-ig teljesen lepusztult állapotban tárolták, ekkor vette meg jelenlegi tulajdonosa, aki teljesen felújíttatta
[BANNER type="1"]
Marcello Gandini remekművéből készült később az Espada, a 400 GT 2+2 üléses kivitelének utódjaként. A Marzalt egyetlen példányban készítették el, és bár tanulmányautó volt, kapott hajtásláncot. A V12-es motor helyett viszont annak csak a felét, vagyis egy soros hathengerest, keresztben a kabin mögött, nagyjából 175 lóerővel. A Marzal ma újra járóképes, pontosabban teljes restaurálás után az idei Genfi Autószalonon is kiállították, de van itt még valami.
A Marzal motorterében egy sorhatos blokk dolgozik, járóképes
1967-ben a Genfi Autószalon után a monacói Grand Prix futamon is részt vett, pontosabban tiszteletét tette egy kör erejéig. Ha már a Marzal jó kezekbe került 2011-ben, akkor a lehető legtöbb helyen meg akarják mutatni. És mi lenne méltóbb annál, minthogy több mint fél évszázad után újrajátsszák a történelmet? A Marzal ismét végiggurult a monacói versenypályán a Historic verseny előfutáraként. Eredetileg III. Rainier, Monaco akkori hercege vezette végig a Marzalt, most pedig az ő fia, második Albert herceg ült a volán mögé.
1967. május 8-án mentek vele egy kört a monacói verseny előtt, idén megismételték
