hétfő, február 2, 2026
spot_img
Kezdőlap60-at ígér, de vajon mit tud? SEAT Leon e-Hybrid teszt

60-at ígér, de vajon mit tud? SEAT Leon e-Hybrid teszt

Akár 60 kilométeres elektromos, emissziómentes hatótávot ígér a zöld rendszámot viselő SEAT Leon eHybrid. Vajon tud is ennyit?


Induljunk a kályhától: tavaly érkezett a SEAT Leon negyedik generációja, alapjait immár a vele szinte egyidős Volkswagen Golf adja. Míg utóbbi maga a kimértség, a Leon egyértelműen a sportos, kissé bohém versenyző, és belőle is van plug-in hybrid. Magán az autón a zöld rendszámon és a bal első sárvédőre rakott töltőnyíláson túl az e-Hybrid felirat azonosítja, a katalógusban viszont Leon 1.4 TSI DSG FR pHEV néven találjuk. Műszakisága nem csak a modellnévből, a konszern plug-in hybrid modelljeit ismerve is kitalálható. A 150 lóerős 1.4 TSI benzinmotort 6 fokozatú DSG váltó és egy 116 lóerős, 330 Nm nyomatékú villanymotor egészíti ki.

A villanymotor teljesítménye is elárulja, de a tapasztalat is ez: teljesen jól mozog a Leon e-Hybrid tisztán elektromos üzemmódban is, alapból is így indul. Ha megvan a kellő töltöttség a 12,8 kWh-s akkumulátorban, akkor tudja is az ígért 60 kilométeres elektromos hatótávot, ráadásul akár 140 km/órás tempóra is képes benzinégetés nélkül. Na persze úgy már nem fog tudni ennyit a hatótávból, de autópályán amúgy is érdemesebb inkább hibridként használni. Ezt kicsit macerásan lehet: az érintőképernyőn keresztül be kell állítani, hogy hány százalékos akkutöltöttséget szeretnénk, a benzinmotor pedig automatikusan be fog kapcsolni, akár az akku visszatöltésére is fogható, ha már elhasználtuk az áramot, de később ismét szeretnénk emissziómentesen autózni.
[BANNER type="1"]

Jobban járunk persze, ha konnektorból töltjük: a 10 amperes gyári töltővel ez azonban közel 6 óra, míg a legfeljebb 16 amperes töltéssel oszlopról 3,5 óra alatt telíthetjük a feláras Type2 kábellel. A hétköznapi utakra a legtöbbek számára bőven elegendő az elektromos hatótáv, de egy plug-in hybrid esetén fokozottan igaz az, hogy szükséges a saját, lehetőleg otthoni töltési lehetőség. Amennyiben kifogyunk az áramból, vagy épp tövig nyomjuk a gázpedált, akkor persze indul a benzinmotor. Előbbi esetben észrevétlenül, utóbbinál viszont azonnali kíméletlen pörgetéssel. A 150 lóerős, 250 Nm nyomatékát 1550-3500/perc fordulat között hozó TSI-vel a rendszerteljesítmény 204 lóerő, az összesített nyomaték 350 Nm. Ezzel a 100-as sprint 7,5 másodperc lehet, a Leon egyértelműen dinamikus, ehhez passzoló hangolással.


Az e-Hybrid alapáron is FR csomagos, persze választható a prémimumabb Xcellence ellátmánnyal is. A Leon viszont eleve sportos, az e-Hybrid mindenképp 17 colos alufelnis, LED fényszórós. A tesztautóra opcióként 18 colos kerekek és full LED lámpák kerültek, ezek csinosabbak, s a hátsó, szintén LED lámpával üdvözlőfénnyel is szolgálnak, na meg az első ajtókból is a spanyol Hola köszöntés vetül a földre, praktikusan nagy körrel, ami a pocsolyákat (és kutyagumikat) is kellően megvilágítja. Digitális a műszerblokk, a hibridhez alapáron jár az online kapcsolatos, így akár a töltőkhöz is elvezető navigáció is, de a vezeték nélküli Apple CarPlay és Android Auto csak a feláras Full Link rendszerrel jár. Utóbbival együtt választható színű LED beltéri világítást is kapunk, ám fizikailag létező klímavezérlőket semmiképp sem. Hiába van temérdek gomb a kormánykeréken, a hűtés/fűtés szabályzásához mindenképp az érintőképernyőt kell nyomkodni.
[BANNER type="2"]

Az FR Leon bár 18 colos kerekeivel igen feszes rugózású, de a kanyarokba jól tapasztó futóművet kap, ülései nagyon komfortosak. Hátul mondjuk csak a szélső helyeken, középen nem, hiszen annak lábterét is csorbítja a hátsó légbeömlő és klímavezérlő – mert ilyen is van, meg persze lehajtható könyöklő és síalagút is. Ami viszont nincs nagyon az e-Hybridben, az a csomagtér, az akkumulátor miatt magasra emelt raktérpadló miatt mindössze kisautónyi, 270 literes teret kapunk, ülésdöntéssel viszont szinte sík padlóval több mint ezer (konkrétan 1191) litereset.

Azt, hogy megéri-e a konnektoros Leon, ami 12,83 millió forintos alapárával még a szegmensében sem olcsó, azt leginkább saját használati módunk határozza meg, na meg persze, hogy magánszemélyként, vagy cégként vesszük-e. Utóbbi esetén nem csak a parkolási díjak és a regisztrációs adó, hanem a havi szinten jelentkező cégautó-adó is spórolás. Üzemköltsége a töltések számától erősen függő. Ha nem tudjuk tölteni, akkor az 1.4 TSI 6-7 literes átlagot ad, ha viszont 50 kilométerenként töltőre tudjuk rakni, akkor benzinégetés nélkül autózhatunk. Nekem a teszthéten a tisztán elektromosan letudott rövidebb utak mellett négyszer is meg kellett tennem egy-egy 100 kilométeres utat, így 3,5 literes benzinfogyasztás adódott az elektromos mellett. Ez nem rossz, de hasonlót tudnak mások is a szegmensben. A Leon viszont ehhez szokatlanul sportos vezethetőséget és a kategóriatársaknál passzentosabb utasteret, de leginkább kisebb csomagteret ad, igaz a Golf GTE is mindössze csak 3 literrel nagyobbat, ám közel 3 millió forinttal drágábban. Ahhoz képest a Leon e-Hybrid diszkont ajánlat, persze az is igaz, hogy a Golf GTE a Cupra Leon PHEV-hez hasonlóan nagyobb, 245 lóerős teljesítménnyel, 6,7 másodperces 100-as sprinttel és 220 helyett 225 km/órás végsebességgel büszkélkedhet. Te melyiket választanád inkább, vagy valami másra voksolnál? Írd meg kommentben!
[BANNER type="3"]

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

1 hozzászólás

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek