75 éve lett valóban népautó a Volkswagenből

    0
    1
    Egészen pontosan 1945. december 27-én startolt el Wolfsburgban a Volkswagen Limousine (Type 1) sorozatgyártása. Ez a dátum tekinthető a Volkswagen, mint népautógyártó sikertörténetének kezdeteként. A modellt eredetileg a nemzeti szocialisták presztízs projektjeként tervezték, de 1939-től a wolfsburgi üzem járművek helyett fegyverzetet gyártott. A második világháború végéig az 1938-ban „KdF-Wagen” névre keresztelt modellből csak 630 darab hagyta el a Volkswagen gyárát. 1945-ben a brit gondnokság alatt Ivan Hirst őrnagy stratégiai elképzelésének köszönhetően kezdődött meg a VW Beetle, azaz magyar nevén a Bogár sikertörténete Wolfsburgban. [BANNER type="1"] A britek a Volkswagen Type 1-et arra akarták használni, hogy a megszállási zónájukban szükséges sürgős szállítási feladatokat ezzel hajtsák végre. Ez a brit pragmatizmus volt az, amely végül megvédte a gyártóüzemet a közelgő lebontástól. Ebben a fejlesztésben kulcsszerepet játszott Ivan Hirst főtiszt. Jövőbe látása és improvizációs tehetsége tette lehetővé az autógyártás megkezdését a jegyrendszeres években a hiány által uralt körülmények között. A technika és az autók iránti lelkesedésével, céltudatosságával és egyértelmű hozzáállásával sikerült lenyűgözően rövid idő alatt átalakítani egy volt fegyvergyárat civil ipari vállalattá. [BANNER type="2"] A brit katonai kormány 1945 augusztusában már kiadott egy megrendelést 20.000 járműre. A gyártás megkezdése az újrakezdés és a remény látható jele volt a gyárban, amelyet a második világháború végére nagyrészt elpusztítottak. Ez a megoldás összhangban volt a későbbi németországi brit politikával, amely a pénzügyi biztonságot és a lakosság jövőbeli kilátásait tekintette a demokratikus struktúrák fejlődésének kulcsfontosságú elemének. Végül a demokrácia utat talál a Volkswagenwerk-be: 1945. november 27-én a demokratikus szavazással megválasztott Üzemi Tanács megtartotta alakuló ülését. Ennek ellenére jelentős problémák merültek fel a munkaerő élelmiszerrel és lakásokkal való ellátása terén, és a termelést akadályozta a szűkös nyersanyag- és az energiaellátás. E nehéz körülmények ellenére az első Bogár nem sokkal karácsony után elhagyta a gyártósort. A Wolfsburg és a Volkswagenwerk GmbH csak nyolc hónappal a háború befejezése után megkésett karácsonyi ajándékot kapott. 1945 végére 55 járművet gyártottak. 1946-tól a pénzreformig havonta körülbelül ezer autót gyártottak. Az anyaghiány és a jegyrendszer, valamint a személyzet hiánya miatt nem volt lehetséges többet termelni. A felelős megbízottak 1949 őszére megalapozták a vállalat további növekedését. Létrehoztak egy értékesítési és ügyfélszolgálati szolgáltatási rendszert, és 1947-ben elkezdték exportálni a Volkswagen valódi népautóját. [BANNER type="3"]
    A polgári gyár fejlesztéséről és a Volkswagen Type 1 sorozatgyártásának megindításáról szóló döntés volt az egyedülálló sikertörténet kiindulópontja. A korai újraindításnak köszönhetően a Volkswagenwerk GmbH kiváló kiinduló helyzetet kapott a gazdasági fellendüléshez a D-Mark bevezetése után. A nem hivatalos „VW Beetle” megnevezés alatt az autó népszerűbb lett, mint szinte minden más autómodell az egész világon, és rekordokat döntött a gyártás időtartama és mennyisége szempontjából is. A Volkswagen csak 2003-ban állította le Mexikóban a VW Beetle gyártását, miután 21.529.464 járművet gyártottak, köztük mintegy 15,8 milliót Németországban.
    Forrás: Volkswagen
    Előző cikkItt egy villanyautó, ami olyan cuki, mint a Honda e
    Következő cikkNálunk port szívnak, Oslóban embereket szállítanak a robotok
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.