hétfő, február 2, 2026
spot_img
Kezdőlap76 190 húsvéti tojást hozhat B-kategóriával: VW Crafter teszt

76 190 húsvéti tojást hozhat B-kategóriával: VW Crafter teszt

Minden eddigi tesztautónknál nagyobb volt a 14 köbméteres rakterű, busznyi dimenziói ellenére B-kategóriás jogosítvánnyal vezethető Volkswagen Crafter. Vajon hány tojás férhet bele?





Ha a tojás tökéletesen kitöltené a teret, s nem is sérülne, 280 ezer is beférne a Volkswagen Crafter 14 m3-es rakterébe. Viszont sérül, és nem is tökéletes térkitöltő. Így választhatunk, vagy végeláthatatlanul dobáljuk a tojásokat a bődületes méretű, a hosszú tengelytávú, magastetős Crafter 35 esetén 4,3 m hosszú, 1,94 m magas, a kerékdobok között 1,35 m, amúgy 1,78 m széles raktérbe, vagy maradunk a dobozolásnál, úgy szám szerint 7619 tízes tojásos doboz férne be – ha tökéletesen bírnák egymás súlyát.




A húsvéti szemléltetés után talán többeknek is érdekes, miféle szerzet a Volkswagen Crafter. Nos, ez a VW nagyobbik, 3-5 tonnás önsúlyú, temérdek kivitelben létező haszonjármű sorozata, mely a Mercedes Sprinterrel erős rokonságban áll, s tavaly újult meg. A hátsókerékhajtású, alvázas szimpla vagy dupla fülkével, akár 17 köbméteres rakterű dobozos furgonként, kombi személyszállítóként vagy buszként létező haszongép immár csakis 2,0 literes, Euro5-ös, négyhengeres, common rail TDi motorral, 109-163 lóerős verziókban kapható. A legerősebbhez stop-start elektronika, illetve egyéb fogyasztáscsökkentőket is tartalmazó BlueMotion rendszer is kapható.




Tesztautónk középső, 136 lóerős erőszintű és közel a legnagyobb rakterű, 3,5 tonnás megengedett össztömegű, 1,2 tonna terhelhetőségű középutas, B-kategóriás jogosítvánnyal is vezethető verzió volt. Könnyebb szállítmányokhoz, például tojáshoz ideális. Nem kérdés, hogy a kategória legnagyobb oldalsó tolóajtaján keresztül is betolhatók az Eur-raklapok, melyekből a 4,3 méter hosszú raktérbe egymás mögé 5 is tehető, a targoncás rakodáshoz a hátsó ajtók is 180 fokban nyithatók, a raktérben rendezgetésnél pedig jól jön a komoly belmagasság, még magasabb melósok is kiegyenesedve, indokolatlan derékterhelés nélkül pakolászhatnak odabent. Alapáron nincs padlóborítás, ám azt érdemes gyárilag rendelni vagy utólag, akár hazai iparossal megoldatni. Praktikus, de a kategóriában nem szokatlan a kétkörös zárrendszer, a fülke és a raktér külön nyitható-zárható, a kilincs viszont elhibázott, csak nyitáskor áll kézre, záráshoz ellenkező irányba kell húzni, mint az ajtót.[BANNER type="1"]

[kepallojobb=406847]Akár az óriási tolóajtón keresztül is be lehet tolni egy raklapot[/kepallojobb]


Utóbbi is elsősorban a melósokat zavarhatja, ahogyan az is, hogy bár az utastérben személyautós mércével sok, a haszonjárművekhez szokottaknak kevés a pakolóhely. Táskának például nincs helye, a dupla utasülés fix, nincs alatta rekesz. Kisebb cuccok, menetlevél a középkonzol tetejére, italos flaska az ajtóba gond nélkül tehető. A sofőr ülése – felárért külön (olaj-hidraulikus) rugózású. Ez megszokást igénylő, de a csillapítás mértéke legalább – a testsúlyhoz – állítható, így nem kell feltétlenül lágy imbolygásra számítani. Opcióként van tempomat, ami hosszú úton jól jön.


A Crafter vezetése nem csupán a hatalmas (7 méteres hossz, 2 méteres szélesség és 2,7 méteres magasság) miatt megszokást igénylő, maga a vezetési pozíció is speciális, a sofőr szinte maga alatt nyomkodja a pedálokat és konkrétan a lába alatti kerekeket kormányozza – a 4325 milliméteres tengelytávval igen sajátos íven. A 15,6 méter átmérőjű fordulókör egészen döbbenetesen kicsiny viszont a külméretekhez képest, ám parkoláskor azért kell a segítség, főként hátrafelé. Badarság ilyen méretű autót parkolóradar nélkül rendelni – ahogyan azt tették a tesztautó összeállítói.



Bár méretei miatt a Crafter egyértelműen teherautós, hangjai, futása városban egészen személyautós. A normál rugózású futóművel a fekvőrendőrök és a kátyúk már terhelés nélkül is alig érezhetők, az elindulási hajlam bőven elegendő a 340 Newtonméter nyomatékú dízellel, a furgonosoknak megszokást igénylő lehet, hogy a hatfokozatú váltó viszonylag hosszú áttételezésű, ennek megfelelően a kettes már nem olyan rövid, hogy elegendő legyen a sík úton, teher nélküli induláshoz. Utóbbi miatt is hagyományosan személyautósan vezethető a Crafter, az pedig a dízelmotoroktól megszokott, hogy viszonylag sokat kell váltani, a rövid úton járó joystick-váltóval ez persze egyáltalán nem gond.




Míg városban – méreteit leszámítva – egészen személyautós a Crafter, s országúton is finom futású (még 100 km/óránál is csupán 2000 1/perc a főtengely fordulata hatodik fokozatban), autópályán már 110 km/órától érződik, hogy bizony kell a teherautós rutin. Ez persze ismét nem más, mint a méret következménye: a hatalmas doboz szélérzékeny és szélzajos. Zajmérőnk 90 km/óránál mutatott a személyautóktól megszokott 68 dB(A) zajszintet, 130 km/óránál pedig már annak több mint kétszeresét 74 dB(A)-t mértünk.



Meghatározó adat a Crafter fogyasztási értéke, melyet a tavalyi frissítés során a korábbi, 2,5 literes öthengeres motorok lecserélésével jelentősen apasztott a VW. A tesztautó konfigurációjánál a vegyes érték 7,3 l/100 km, ami az alapján még akár tartható is lehet, hogy nálunk, zömében városban (igaz, komolyabb dugózás nélkül) és némi autópályázással 9,3 l/100 km tesztátlag adódott. Olcsónak azonban nem mondhatjuk a Craftert, az oldalára írt feliratok közül az akár 17 m3, akár 7,2 l/100 km és akár 7,2 millió forintos vételár is igaz. Az alap Crafter bruttó, a tesztautónkhoz hasonló nettó 7,2 milliótól vihető haza. Komoly befektetés, ösztönző hozzá, hogy akciósan 4 éves díjmentes karbantartással kínálják, így biztos partnere lehet egy-egy vállalkozásnak.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. „Könnyebb rakomány,mint például a tojás” 🙂 Szétszakadna a hátsó futómű ha azzal teleraknák… Ennek a nagy testvérével 318cdi-vel járok napi szinten, a 7 méter lazán megszokható semmi gond ,viszont ez a 2000cm3 szerintem vicces ekkora raktérhez,mire gondolnak a gyárban mivel rakják tele az autót itt a „Balkánon” pehelypaplannal?!

  2. Egy ilyet én is vezettem már, nagyon furcsa volt B kategóriával vezetni, elkaptam a belógó ágakat és baromira nem éreztem azt, hogy nekem ezt valóban vezetnem kéne, de hát a költözés az nagy úr. Szóval azt gondolom, minden olyan segítség, ami egy „vasárnapi teherautó vezetőt” segít, az igenis kell bele, mert nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen autóba ül és jobb a békesség…

  3. Valóban nem sokat vezetek kisteherautót, de azért a B-kategóriával vezethető furgonok közül csaknem az összes ma kaphatót vezettem már. Egy Ford Transitban vagy egy Renault Masterben több a pakolóhely, személyautósabb a sofőrpozíció, nincs ennyire magam alatt a lábam. Az osztott látóterű tükrök valóban sokat segítenek parkoláskor, de azért igenis nagyon nagy segítség a tolatóradar, 7 méteres autónál fölösleges nélküle parkolni, ugyanis felára egyetlen koccanásnál is megtérülhet.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek