8,4 millióért nagyot vetít a Citroën DS5

    1
    2
    Ha nem is túlzottan régi, de azért hagyományt tört a DS5, egyrészről azért, mert ez az első olyan modell, ami nem a megfelelő számú Citroën prémiumba öntött verziója, másrészről (az előbbi tételt megfordítva) ez az első teljesen önálló DS-modell. Míg ugyanis a C3 és a DS3 közötti hasonlóság az ajtószám-eltérés ellenére üvöltő, s a C4, valamint a DS4 sem áll túlzottan messze egymástól, ez egyértelműen nem C5-ös. Annál 4,52 méteres hosszával 25 centiméterrel rövidebb, míg 1,85 méteres szélességével 1 cm-rel keskenyebb és 1,51 méteres magasságával 6 cm-rel magasabb. Tömzsi alakja miatt egyébként a magasság-különbség nagyobbnak, a hosszbeli eltérés pedig kisebbnek tűnik – hiába, a név is méretet sugall.
    Eltalált a tengelytáv: a C4 Picassóé, a hajtáslánc legérdekesebb kombinációja pedig a Peugeot 3008 Hybrid4-ből való. Kétségtelen, hogy legóztak rendesen a franciák, ám egy „DS4 akármi” modellnév sokkal szimpatikusabb lenne, mint a DS5, mert ha valaki véletlenül az amúgy szintén kifinomult C5-öshöz mérné, s itt is azéhoz hasonló hidropneumatikus futóművet áhítana, az csalódni fog. Nem kicsit, nagyon, ugyanis nem, hogy a rugók hagyományos acélok, még a futómű elve sem épp túlbonyolított: elöl MacPherson, hátul pedig – kapaszkodjanak meg – csatolt lengőkaros (a Hybrid4 csúcsverzió kivételével). Jegyezzük meg gyorsan, noha a csatolt hosszlengőkaros hátsó futómű a mai autóknál gyakorlatilag a belépő szintet képviseli, ma már ebből is döbbenetesen kellemes jellemzőket tudnak kihozni a mérnökök, így nem biztos, hogy jogos a fanyalgás. Aki pedig jobbat szeretne, az a hibridet választva független többlengőkarosat is kaphat a kerekek közé épített, üzemmódtól függően 27-37 lóerős villanymotorral. [BANNER type="1"]
    A Hybrid4-re voksolva a DS5 nem csak az első egyedi DS, hanem a márka és a modellsor első hibridje, ráadásul szokatlan, eddig csakis a Peugeot által alkalmazott dízelmotoros kivitelben és összkerékhajtással. A képlet viszonylag egyszerű: a 160 lóerős gázolajos elöl, 6 fokozatú, robotizált váltón keresztül hajt, míg a hátsó kerekeket a villanymotor forgatja, az összesített teljesítmény Sport üzemmódban akár 200 lóerőre felkúszhat, míg az alapállásnak tekinthető Auto programban 163 LE. Választható folyamatos összkerékhajtás is, úgy 190 LE a teljesítmény, míg a ZEV (azaz Zero Emission Vehicle – emissziómentes elektromos) módban csakis a villanymotor állandó, 27 lóerős teljesítménye áll rendelkezésre, de a DS5 Hybrid4 így is képes akár 60 km/órára gyorsulni, s nikkel-fémhidrid akkumulátoraival mintegy 3 kilométert tud megtenni. Teljesen elektromos üzemmód még Auto-ban érhető el (70 km/óráig), míg a másik két programban a villanymotor csak rásegítésre képes.

    Noha 3,8 l/100 km vegyes fogyasztásával a Hybrid4 a paletta legtakarékosabbja és egyben legizmosabbja is, azért érdemes vetni néhány pillantást a többi verzióra is A dízelek között a hibrid 2,0 literes, 160 lóerős motorja (4,9, automata váltóval 5,9 l/100 km vegyes fogyasztással) „önállóan” is megkapható. További gázolajos lehetőség az 1,6 e-HDi, melynek Stop&Start elektronikája (a hibridéhez hasonlóan) az önindító helyett a generátort „meghajtva” is képes indítani, a nagyobb teljesítményű indítás pedig gyorsabbnak és finomabbnak ígérkezik, mint a konkurenseké – a rendszer már a C4-ben is jól bizonyított. Benzinesből kétféle (156 és 200 LE) teljesítménnyel egyetlen, a BMW-vel közösen fejlesztett, közvetlen befecskendezésű, 1,6 literes turbós választható – 6 fokozatú manuális váltóval.
    A DS5 egyik legfőbb ütőkártyája a prémiumos személyre-szabhatóság lesz, sok egyéb mellett panorámatető, számos (akár óraszíjat formázó domborítású) bőrkárpit, tolatókamera, sávelhagyásra figyelmeztető és holtteret pásztázó elektronika szerepel majd arzenáljában. A hazánkba a jövő év első negyedében érkező újdonság tervezett alapára 8,4 millió forint (ma ennyibe kerül egy jól felszerelt, csúcs DS4), ám az nem titok, hogy árfolyam- és adóváltozás miatt utóbbi még bőven módosulhat a színre lépésig.
    Előző cikkItt a Lancia, hol a Lada?
    Következő cikkMegszűnt a szmogriadó: kezdhetnek dolgozni a kirekesztettek
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás