9570 forintért, nem túl egyszerűen kaphatunk szürke rendszámot

    1
    9

    Végre nem kell vacakolni kerékpárszállítás során a rendszámmal, ami elvileg nem vehető le az autóról, ám akkor is látszódnia kell, ha hátsó bringatartót használunk. Az ellentmondást a szürke alapú harmadik rendszám oldja meg, ami e hónaptól igényelhető, a megszokott helyen, a járási hivatalok kormányablakaiban. Igen ám, de az igénylés csak akkor lehetséges, ha előtte autónkat műszaki szemlére visszük – derül ki belügyminisztériumi forrásból. “A rendszám igénylését meg kell előznie egy szemlének, amely olyan, mint a műszaki vizsga, csak annál sokkal egyszerűbb. Azt állapítják meg a szemlén, hogy az a kerékpárszállító eszköz, melyet a gépkocsira kívánnak szerelni, alkalmas-e arra, hogy kiadják rá a harmadik szürke rendszámot” – mondta az InfoRádiónak Szalay László Imre, a Belügyminisztérium szakreferense. [BANNER type="1"] A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tulajdonosnak vagy az üzembentartónak be kell jelentkeznie a megszokott műszaki vizsgaállomásokra, el kell vinnie az autót, rászerelve a kerékpártartóval. Ott rövid szemrevételezéssel és fényképezéssel elvégzik a vizsgálatot, és erről kiállítanak egy műszaki adatlapot, majd ezzel lehet elmenni a járási hivatal okmányirodájába, a kormányablakba, és ott lehet igényelni a rendszámot. A kerékpártartót nem azonosítják, így egy tartóval akárhány autóra kiválthatjuk a harmadik rendszámot. Igaz, minden egyes alkalommal fizetnünk kell érte.
    A szemle 1770 forintba kerül, pont a tizede egy műszaki vizsga árának. A szürke rendszám beszerzésének további költsége a rendszám díja, ez 5500 forint (egyetlen tábláért), és van egy 2300 forintos díj, ami a rendszám nyilvántartásba vételének, forgalmiba bejegyzésének a költségeit fedezi.

    Összesen 9570 forintba kerül a harmadik rendszám.

    Az új azonosítónak nincs időkorlátja, addig érvényes, ameddig az autó rendszáma érvényes. Kiváltásához az autónk szélvédőjére ragasztott rendszám-hitelesítő matricát számát is be kell diktálni, ha pedig elveszítjük, akárhány alkalommal kiválthatjuk – ha fizetünk érte.
    Előző cikkVigyázat, cápaveszély! – BMW 645Ci
    Következő cikkFényjáték a Lánchídon – a legújabb magyarországi gumigyár által
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Nem vagyok érintett, mert nem szállítok biciklit, nem is tervezem, de ez egy óriási baromság így. Semmi értelme, újabb példa a bürokráciáról és a pénzlehúzásról. Első kérdésem, hogy a rendszámot kifejezetten ahhoz az 1 db bicajszállító szerkezethez adják, amivel valaki szemlére viszi? Valahova beírják ezt, hogy X rendszám X gyári számú(?) bicajtartóhoz? Ha valaki új bicaj szállítót vesz új szemle kell? Ha nem akkor először is minek? Gondolom ilyen szerkezetet senki nem otthon fabrikál, akkor annyi kellene, hogy amit kereskedelmi forgalomba hoznak, az feleljen meg a szabályoknak és kész. Az ehhez kapott doksira meg adják ki a szürke rendszámot. Ennyi lenne!!
      Olyan ez, mint amikor a kazánomhoz előre gyártott, a boltban kapható fém kéményt szereltek, de külön el kellett mennem a kéményseprőkhöz engedélyért (és 12.500 Ft-ért).