A jövő útja napelemmel van kikövezve

    1
    3
    Forradalmi vízió a napelemes út, egy Idaho állambeli mérnök, Scott Bursaw szerint azonban ez a jövő. A különleges, edzett üveg alá épített cellákkal egyrészt az út fűthető, azaz télen könnyű szerrel leolvasztható róla a hó és a jég, másrészt a felfestett jelzések is külső áramforrás nélküli LED-es fényekkel helyettesíthetők. Az első körben – ára miatt – nyilvánvalóan csak kisebb felületekre, például szűk belső utcákra, kocsibejárókba ajánlott technológia idővel – a rendszer rentábilisabbá válásával és nagyobb területen alkalmazásával – akár az autók elektromos töltőhálózatába is áramot táplálhatna. Sőt, a már ma is létező vezeték nélküli akkumulátor táplálással az autók menet közben is tölthetővé válhatnának. Mindez egyelőre azonban csak vízió, de Brusaw mindenesetre már dolgozik rajta, részint az Egyesült Államok, részint a General Electric támogatásával. A jelenlegi számítások alapján a napelemes út kilométerenkénti költsége 2,75 millió dollár, azaz 550 millió forint körüli. Ez persze csupán a fedő felületé, így az útépítés legtöbb költsége az előbbin felül továbbra is megmaradna.
    Előző cikkHamilton és Vettel ellenfele a Formula–1-be került
    Következő cikkA kínaiak már a spájzban vannak és autóval jönnek!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. De jó, hogy az USA-ban már itt tartanak. Én meg már annak is örülnék, ha egyszer eljutnánk oda, hogy tisztességesen megtanuljanak utat építeni az anyagot nem kilopva, és ne azon rettegjek minden télen, hogy mikor kezd el lógni a futóművem a 10-15 centis tankcsapdáktól.