A kutyának sem kellettek a rendőr Astrák – árverésen jártunk

    0
    1

    Ha jól belegondolok, életem első árverése volt a rendőrautók e héten megejtett árverése az Opel Maxabónál, akarom mondani az Auto Park Maxabónál. Jakab Attila igen pörgősen, profin vitte végig a 120 tétel árverezését. Bár az első szemlénél, s a 70 ezer forintos Corolla láttán úgy voltam vele, hogy azért még akár én is indulnék, végül nem regisztráltam az árverésre, csak megfigyelőként vettem részt, igaz, így nehezebb volt bejutni, de tudom, nem lenne időm játszani a vassal. Így aztán abszolút külső megfigyelő lehettem, s jól látható volt az árverés pszichózisa:

    amint egy tételre érkezik licit, más is úgy érzi, hogy érdemes azért indulni.

    Több esetben olyan licitáló vitte el az adott autót, aki a kikiáltási árnál még nem is emelte fel a kezét.
    Az árakat addig emelték, amíg volt legalább két induló az adott tételért, azaz volt legalább két kéz(ben tartott tábla) a levegőben. Elején az árverés, illetve közönsége kissé érdektelennek tűnt, bár egy törött Astra H 100-ról 170 ezer forintig ment, a kiégett roncs 1000 forintért sem kellett senkinek, ahogy a 630 ezer forintos totálkáros törött, amúgy a 120 autóból 4 évével a legfiatalabb Mercedes-Benz B-osztály sem. Amint azonban megduplázta kikiáltási árát a Mitsubishi Pajero, ami nem mellesleg a mezőny kor- és kilométerbajnoka volt, éledezni kezdett a hangulat, már akadt motorhibás Astra H, amiért megadták a 100 ezer forintos kikiáltási árat, s olyan törött, indíthatatlan is, amire 220 ezerért is volt jelentkező. Ugyanakkor a több mint 60 Astra H-ból, ha jól számoltam, 45 megmaradt, még a roncsokat nem számolva is. Míg az Astra H-k csöppet sem voltak kapósak, a korábbi szériás, G Astrák iránt sokkalta komolyabb érdeklődés látszódott. Igaz, olcsóbb autók. Volt ugyanakkor olyan példány, ami 30 ezer forintról startolt, s egészen 190 ezer forintig tornázták fel az árát. A szentgotthárdi Astra F rendőrautók közül egy példány az 50 ezer forintos kikiáltási ár duplája felett, 110 ezer forintért kelt el, míg egy másik, szintén induló motorú, arcra jó példány 90 ezer forintért bent ragadt, talán az előtte lévő Astra H-k nyomták rá az érdektelenséget. [BANNER type="1"]
    Láthatóan nagyobb érdeklődést váltottak ki a Volkswagen-konszernhez tartozó autók, egy 345 ezer kilométert futott, 13 éves Skoda Octavia RS ára is csaknem duplájára, 280-ról 520 ezer forintra nőtt, komoly licitálást váltottak ki a nem épp fényes állapotú Volkswagen T4 syncro személyszállítók is. Kivétel nélkül elkeltek a Suzukik, az egyetlen Vitara ugyanúgy komoly érdeklődésre tartott számot, ahogyan az LPG-s Lada Niva is. Beragadt viszont a 40 ezer forintos, szépen járó motorú és keveset futott, de szépnek semmiképp sem nevezhető Ford Mondeo kombi, meglepett, hogy senki sem jelentkezett rá. A Toyota Corolla kikiáltási áron ment el. A szerény futás jól láthatóan a mai napig komoly fegyvertény a piacon, 100 ezer kilométer alatti futással 860 ezer forintot adtak egy 2006-os Renault Megane 1.6-ért, 940 ezret egy hasonlóan szerény futású Skoda Octavia Combi 1.9 TDI-ért. Ezek nem sokkal a piaci átlag alatti összegek, igaz, esetükben értéknövelő lehet a karbantartási napló. Viszont ezek mellett meglepő volt, hogy a 2012-es 200-300 ezer kilométert futott Astrákért 550 ezer forintot sem kívántak adni a licitálók. Mint megtudtuk, ezeket a licitet lebonyolító cég kell felvásárolja, majd rendberakás után egyesével fogják őket értékesíteni.
    Összességében úgy tűnt a teljesen kulturált árverésen, hogy a vevők nem itt csinálják meg életük bizniszeit, a korrekt állapotú autók nem voltak mélyen az átlagár alatt. Kivéve talán a jobb állapotú Astrákat, amikből szép számmal volt, ám így sem kellettek a kutyának sem. Ha 500-600 ezer forintért vennék autót, azokat még átnézném. Hasonló korú, pláne fehér Astra tulajdonosa pedig nem szívesen lennék, a piacra kerülő több száz volt rendőrautó a látottak szerint már mostanra is leverte az árakat.
    Előző cikkHúszéves a Tanpálya
    Következő cikkÖsszkerékhajtással érkezik a Mercedes-AMG A 35
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.