Májusban kezd érkezni a 150 darab vadonatúj Mercedes-Benz Citaro, a teljes flotta átadása már júniusra meglehet, ezáltal pedig számos, de nem az összes Ikarus 260-as megy nyugdíjba (Fotó: BKK)
Májusban szolgáltatásvásárlás által 150 új, alacsonypadlós, légkondicionált, fele-fele részben csuklós és szóló Mercedes-Benz Citaro autóbusz áll szolgálatba Budapesten, ezáltal jelentősen apadni fog a fővárosi tömegközlekedés 40 százalékát ellátó buszpark jelenleg rémisztő, a hazai autóparkénál is 50 százalékkal korosabb, 18 éves átlagéletkora. Számos Ikarus 260-as is selejtezésre kerül, ugyanakkor a BKK felismerte azt, hogy a fővárosi buszok képét immár több mint három évtizede meghatározó, még ma is több száz példánnyal szolgáló típusból egyetlen példányt sem őriztek meg eredeti állapotában. Bár a sorozat tavasz után is megtalálható lesz az aktív buszállományban, a BKV idén felújítja legöregebb, 12 éve forgalomból kivont, de megőrzött Ikarus 260-as autóbuszát. A 33 éves autóbusz gyári állapotú felújítására idén tavaszig kerül sor – nem leszünk meglepődve, ha a Citaro-flotta átadásával egy időben láthatjuk majd.
A 260-asok közül elsőként a BPO-103-as érte el szolgálatban a 20 éves kort, ezt matrica is hirdette oldalán, pedig erre azért nem kellett volna nagyon büszkének lenni (Fotó: BKK/Hajtó Bálint)
A BPO-103 rendszámú, még ma is klasszikus, harmonikaajtós 260-as története eddig is érdekes és fordulatokkal teli volt: miként az a BKK közleményéből kiderül, az autóbuszt 1980. év végi gyártása után a BKV 1981. január 14-én vette állományba GE 06-71-es forgalmi rendszámon, és a Cinkota garázsba helyezte. Ekkor még fekete alapon fehér betűs rendszámokat használtak a közforgalmú autóbuszok. A fehér alapon fekete számokat 1982-től kezdték alkalmazni, ennek során új rendszáma BU 06-71 lett. Akkoriban Budapesten átlagosan 10 év szolgálat után selejtezték az autóbuszokat (jellemzően vidéken szolgáltak tovább), ennek megfelelően ezt az autóbuszt is, de nem bontották szét, hanem néhány hónap után felújították és ismét forgalomba adták. A felújítás során a járműszekrény bal hátsó sarkában, a borulókeret helyén egy kéményt alakítottak ki azzal a céllal, hogy tapasztalatot szerezhessenek a földtől távolabbi, fejmagasság fölötti kipufogónyílás működéséről, előnyeiről. E felújítás során kapott műszerfali billenőkapcsolókat a korábbi nyomógombok helyett, illetve az ajtók fölött a későbbi gyártású kocsik mintájára indításjelző lámpákat helyeztek el – korábban csak hangjelzés figyelmeztetett az ajtók záródására.
Eddig háromszor állt szolgálatba, s három különféle rendszámot kapott, májusban felújítva ismét átadják, s talán OT minősítést és annak megfelelő rendszámot is kap majd
(Fotó: BKK/Kisl József)
A rendszerváltás idején előtérbe kerülő környezet- és egészségvédelmi szempontoknak már nem felelt meg az akkor általánosan elterjedt D2156HMU típusú Rába-motor, ezért a BKV Kísérleti üzeme számos megoldást próbált ki ebben az időszakban a motor teljesítményének fokozása (BKV-BME turbófeltöltő), illetve károsanyag-kibocsátásának (FluidKat katalizátorok) csökkentése érdekében. Ennek a kísérletsorozatnak volt része a kéményes autóbusz is, amelyben a magasan a levegőbe kerülő égéstermékek áramlását, ülepedését is vizsgálták. A kísérlet 1996-ban lezárult, ekkor a kipufogórendszert visszaalakították földközeli nyílásúvá, de nem a gyári kialakítás szerinti hátsó kivezetéssel, hanem az Ikarus 280-as csuklós autóbuszok mintájára, a második tengely előtti, bal oldali kivezetéssel. A megszerzett tapasztalatokat az ekkor fejlesztett alacsonypadlós Ikarusok tervezése során is felhasználták.
Az autóbusz élete során szinte mindvégig Cinkota garázs állományába tartozott, csak a ’90-es évek közepén, illetve selejtezése előtt fél-fél évet töltött másutt, előbb az azóta már bezárt belvárosi Récsei garázsban, utóbb pedig Dél-Pesten. 2000-ben egy rövid időre másodjára is törölték az állományból, de végül az Ikarus 412-esek késedelmes szállítása miatt szeptemberben ismét forgalomba adták, ezelőtt nem sokkal kapta meg harmadik rendszámát, a BPO-103-at. Ez volt az első autóbusz a BKV flottájában, amely elérte a 20 éves kort, ennek alkalmából kis ünnepség keretében a busz oldalára „Napsütésben, hóban, sárban, 20 éve állok az utasok szolgálatában” hirdetés került. Azóta sajnos a jubileumi kort a BKV számos busza elérte. Harmadjára és – egyben utoljára – 2001. szeptember 9-én törölték a forgalmi állományból. Szinte folyamatosan a keresztúri vonalakon szolgált, legtöbbet a gyors 76-oson és a 198-ason közlekedett utolsó éveiben.
[BANNER type="1"]
Selejtezése után a Hofherr Albert utcai, régi buszgarázs udvarára állították be, ahol a szabad ég alatti tárolás miatt állapota lassan romlott. Idén februárban a BKV átszállította az autóbuszt a kelenföldi garázsba, ahol a BKK vezérigazgatójának kezdeményezésére nosztalgia céllal felújítják. A felújítás megkezdődött, munkacsoport alakult a közlekedéstörténeti szempontból alapos felújítás érdekében. A BKK mostani elképzelései szerint az autóbuszt eredeti, gyári állapotára újítják fel, s várhatóan idén májusban mutatkozik majd be – immár negyedszerre – az utazóközönségnek.
Szerintem ez így nem egészen jó megközelítés. Nem a magyar nép égette most fel a múltját az utóbbi 22 év folyamán, hanem csak egyesek. Egyesek, akiknek annak idején, úgy 1988-tól a kezükben koncentrálódott a hatalom, vagyis akik a tűz közelében ültek. Így aztán a rabló privatizáció keretében, ami 1990-től indult, még az Antall kormány idején, amire persze rá is játszottak még pluszban, napjainkra szépen megszűnt az ország 1990-ig felépített ipara. Persze akkor és még most is megy a nagy süket duma, hogy nem volt versenyképes, stb. stb. Ez így nem igaz! Legfeljebb tulajdonosi szemléletben nem volt versenyképes, technikailag abban az időben világviszonylatban is középmezőnyben volt a magyar ipar, és mezőgazdaság. Ezt herdálták el „nagyjaink”, most meg mindenki csak néz ki a fejéből, hogy mi van. Kapaszkodnánk az utolsó szalmaszálban is, de még az sincs, mert elkártyázták „nagyjaink” a fejünk fölül. Mostanra a „kártyások” meg ártatlan képpel mossák kezeiket. Akármilyen is volt az a magyar ipar, de legalább volt, most meg nincs semmi.
Az UNIO-s forrásokat is legnagyobbrészt települések térkőburkolatának elkészítésére használják fel, nem pedig értékteremtő beruházásokra. Az eszem megáll!
Sajnos a magyar „nép” mit mindig,most is felégeti a múltját.Ami magyar termék,az a magyarnak nem kell….IKARUS,GANZ….stb. Jöhet a nyugat szemete….hajrá.
Szegeny megerdemelte azert amit a varosert tett.
De szerintem van 1-2Ikarus ami megerdemelne ezt a sorsot.
De azt nem ertem hogy a Budapesthez ugy hozza nottek ezek az Ikarusok
miert nem csinaltatnak hozzajuk hasonlot modernebb kulsobe?
Mint Londonba az emeletes pirosok?