A legszebb hazai Land Cruiserrel randevúztunk

A japán autók imádata nálam gyerekkori becsípődés, 1991-ben ugyanis első és a mai napig egyetlen nullkilométeres autójaként újított családunk egy 1,8-as szívódízel (csíklámpás) Mitsubishi Coltot. Rajongtunk érte, aztán 1998 környékén jött csak a második japán autó a családba (addig húzta az 1973-as kombi Lada). Egy svájci importból származó, többször tört, de jól muzsikáló Toyota Corolla AE80 váltotta a puttonyos ezerkecskét, műszakilag elpusztíthatatlan volt (mármint a Corolla), bátyámnak háromszor sikerült összetörnie, mire gazdasági totálkáros lett. Persze egy lakatos még akkor is megvette és felépítette. Az egykor újonnan vásárolt Coltot 2014-ben, 375 ezer kilométer környékén adtuk el, már borzalmasan hangos volt, továbbá küszöbei erősen hiányosak voltak. Ezek az autók számomra kiválóan megmutatták: az ezredforduló előtti japán autók gyakorlatilag elpusztíthatatlan gépek, egyetlen nagy ellenségük van, a korrózió (főként talán a kilencvenes évek közepéig).
Ha már ezredforduló, én akkor találkoztam először a Land Cruiser BJ40-nel, egy osztálytársaméknak volt ugyanis, lassú volt és zajos (nem annyira, mint a Coltunk, annál sokkalta jobban), de egy iszonyatos mókafaktor volt, már akkor is a létező legmenőbb autót jelentette. Most pedig egy olyan példánnyal sodort össze a szél, amilyet 40 éves autóból remélni sem igazán lehet. Oké, hogy a J40-es volt az első nagy sorozatú Land Cruiser, ebből készült először százezres, több százezres mennyiség, ma már mindenképp gyűjtői kincsnek számít, ez pedig teljesen új, nem újszerű, hanem új állapotú.
Egy kis történelem
A Toyota csúcs terepjárója, a ma is alvázas felépítésű Land Cruiser egyszerre az ENSZ békefenntartók és a sivatagi túrázók kedvenc autója, nem véletlenül. Elnyűhetetlensége és megbízhatósága kérdőjelezhetetlen. A mára több mint 10 milliós példányszámot magáénak tudó modell története kapcsán egészen a második világháborúig kell visszamennünk. Egészen pontosan 1941-ig, amikor is a japánok elfoglalták a Fülöp-szigeteket, majd az ott talált Willys Jeepeket hazaküldve jött a felkérés a Toyotának: építsenek hasonló, de eltérő megjelenésű járművet. Így született meg az AK10, 2,3 literes, négyhengeres Toyota motorral és 3 fokozatú manuális váltóval, ezt 1951-ben követte a már „polgári” BJ, 3,4 és 3,9 literes motorokkal, ami 1954-től viselte a Land Cruiser modellnevet. A legendás terepjáró széria tehát idén 65 éves.
Míg a Land Cruiser idén 65 éves, a képeken látható, hazánkban újjáépült példány kereken 40. A J40-es szériánál B betű jelezte a dízelmotoros (BJ40), F a benzines (FJ40) verziókat, létezett amúgy rövid és hosszú karosszériás, kettő és négyajtós, valamint pickup is, ám leginkább ilyen, rövid karosszériás és kétajtós, (levehető) lemeztetős volt. A lehető legjobban passzol hozzá a gyári kód szerint 416-os Dune Beige fényezés, pedig néhány évvel ezelőtt még nem is ebben az árnyalatban pompázott, de úgy is kellően meggyőzőnek bizonyult.
A Land Cruiser mai tulajdonosa, Pauer-Bajtay Szilvi, bár autók között nőtt fel, mint mondja, ők leginkább „német autósok” voltak, 2014-ben is egy néhány éves Skoda Octaviát kívánt lecserélni. 3 millió forinttal a zsebében, amivel az akkori autója árát kiegészítve egy új tucautót is vehetett volna. A Land Cruiserrel véletlenül összefutva viszont azonnal érezte, ez az autó kell neki, meg is vette hobbiautónak, az Octavia pedig maradt hétköznapinak. Bár a Land Cruiser már akkor is OT rendszámot viselt, 3 millió forintért sikerült megkaparintania (a mai árakat nézve jó befektetés volt az LC), s alapvetően jól is működött a gép, tudta használni, persze azért nem minden nap járt azzal. Aztán összetalálkozott a Sandlander csapatával, s következhetett a teljes körű restaurálás, már 2015-ben. [BANNER type="1"] A látott eredmény nem csak szerintem meggyőző, Szilvi elmondása szerint még azok is meglepődnek az autó állapotán, akik láttak eredeti, gyári állapotban ilyen autót, a Sandlander ugyanis olyannyira kompromisszumot nem ismerő, hogy néhány részletnél még a gyáriaknál is precízebbek, meg persze azt is tudják, hogy hol lehet fellelni az amúgy szinte beszerezhetetlen alkatrészeket. Így lett a Land Cruiserből is egy szent szobor, ami kapcsán Szilvi is megjegyzi: oké, hogy gyönyörű lett, de még annyira sem meri használni, mint korábban. Hiába tökéletesen rozsdamentes ma, hiába felújított az összes futóműelem és az alváz, valamint a karosszéria minden egyes porcikája, a japán autók legfőbb ellenségétől, azaz a korróziótól ma is óvja, így aztán nedves időben nem veszi elő. Ha viszont nincs csapadék, a 2017-es Bushtaxi találkozón debütált és azonnal sok-sok hívet szerző Land Cruiser ma is használatban van heti szinten, Szilvi időnként csupán örömszerzésből is előveszi, s azt mondja, olyan varázsa van az autónak, hogy mindenki előzékeny vele, így annyira nem is fájó, hogy nincs benne kormányszervo, fékei pedig elöl-hátul csak dobokkal dolgoznak, a közlekedőtársak türelmével lehet vele kellemeseket autózni. Persze a leginkább akkor élvezhető, ha forgalommentes helyen tesszük. Ebben társ a kapcsolható, felezőváltós összkerékhajtás is, ám érdemes tudni, korhű és tükörsima abroncsaival nem kemény terepezésre való, inkább földutak, mezők bejárására alkalmas a BJ40. Ma is sugárzik belőle az elpusztíthatatlanság, 3,0 literes (ám négyhengeres!) dízelmotorja meseszépen jár, 80 lóerejét és 191 Nm nyomatékát hamar leadja, így a kuplunggal nemigen kell játszani, 4 fokozatú szinkronizált váltója is hibátlanul kapcsolható. Persze mindez 1979-ben sem volt egy forradalmi technika, de a Land Cruiser mindig a bevált rendszerek alkalmazásáról szólt, a Toyota által már több mint 20 éve alkalmazott hibrid hajtásláncból például még nem kapott, állítólag majd a következő fog először. Az persze, hogy ma is teljesen újszerű állapotban lehet, nem csak felújítóinak, hanem annak is köszönhető, hogy ez egy elképesztően kiforrott gép volt. Ma pedig egy időkapszula, amivel úgy roboghatunk a mezőn, hogy szinte 40 évet repülünk vissza az időben, a zaj nem zavar, a kormány menet közben már egészen könnyű, ha pedig melegünk van, nem csak az oldalablakot húzhatjuk le, lábunkkal oldalsó szellőzőket nyithatunk a fülke elejénél, de akár a szélvédő is lehajtható, a lemeztető is leszerelhető. Ma egy 40 éves autó nyilván nem mindennapi használatra való, ahhoz túl értékes. Jelen esetben éppen azért, mert ez az autó nem csak koros és mégis szép állapotú, hanem egészen jól használható technika is. A Toyota a Land Cruiserrel Szilvit is olyannyira meggyőzte, hogy az elmúlt években Octaviáját, azaz „napi járós” autóját is egy Priusra cserélte. Mint mondja, a normál autózással annyival kevesebb benzint fogyaszt most, hogy a megspórolt emisszióval jobb lelkiismerettel égethet időnként egy kis gázolajat a Land Cruiserrel.
Fotók: a legprofibbak Szabó Gábor által, de néhány kép lövését Hamvas Tomi kollégám és én magam sem tudtam megállni az autóval való találkozáskor, ezekből is kerültek a cikkbe és a galériába.