Bevált recepten ne változtass: feltűnik, hogy nem csak egy frissítés, de azért az előző GLC vonalait alapvetően megtartotta az alig nagyobb újdonság
Az első és a hátsó fényszórók is messziről felismerhetővé teszik a márkát
Nem nőtt túl sokat a hűtőrács sem, ettől még továbbra is egyértelmű marad a környező visszapillantókban, hogy mi közelít a belső sávban
Mindig fontos odafigyelni egy adott gyártó legkelendőbb modelljére. Akár a marketing, akár a termék és a vásárlók valós igényeinek összhangja emeli ki a tömegből az adott autót, mindenképp egyértelmű jelentése van a számoknak. Jelen esetben, ha a Mercedes-Benz GLC szabadidő-autót vizsgáljuk, akkor egyszerűen az, hogy jó. Elég beleülni és menni vele egy kört, hogy kiderüljön, miért vágynak rá annyian, ráadásul egy hosszabb tesztperiódus során sem cáfolja meg ezt az első benyomást, sőt, erősíti azt. Ennek a miértjét kutatva először nézzük a tényeket és az adatokat.
[BANNER type="1"]
A 4,72 méteres hosszához 2,89 méteres tengelytávolság társul, ezek bőséggel családi autós értékek 5 ülés mellé
1,89 méteres szélessége mellé az 1,64 méteres magassága sem vesz el a SUV küllemből, a relatíve alacsony karosszéria azonban jól jön még később
A centiktől elvonatkoztatva, a való életben a GLC éppen az a méret, ami még alkalmas a városba, ám 5 személyre már kompromisszumok nélkül használható utazóautónak is. Erre jön még rá a megemelt, terepjárós karosszéria, ami manapság népszerűsége csúcsának örvend. A GLC ráadásul rendelkezik valódi terepképességekkel is, a kavicsos utakon túlra is merészkedhet. Mindezt a Mercedestől elvárt kényelemben és nyugalomban.
Egy modern Mercedes műszerfal, a középkategória ellenére kiemelkedően minőségi hatást keltő köntösben
A 12,3 colos digitális műszeregység és a 11,6 colos központi kijelző jól hozzák a márka megszokott, digitális érzését
Bent ugyanis modern dizájn és digitális műszeregység fogad alapáron is, az alacsonyabban felszerelt változatok eltűnése a GLC kínálatból a Mercedes új stratégiájának része. A középkategóriás prémiummodelljeiket magasabbra igyekeznek pozicionálni a stuttgartiak, és a mennyiség helyett a minőséget helyezik előtérbe, ami itt egyértelmű változásokat hoz. Az alapáras digitális műszeregységhez egy enyhén a sofőr felé fordított, álló MBUX infotainment érintőkijelző jár. A műszerfal meghatározó elemei még az enyhén szögletesített, ám elsőre még mindig kereknek tűnő szellőzők, természetesen mindezt kiváló tapintású anyagokba csomagolták.
[BANNER type="2"]
Az utastér többi részét is remek anyagokba burkolták
Az AMG kormány egy igen kellemes részlet
A helykínálatra sem lehet panasz, elöl és hátul is kényelmesen elférni
A helykínálat és a térérzet egy másik fontos kérdés, ám nem meglepő módon ezen a területen is teljesen rendben van a GLC. Érezhetően nagyobbnak hat ugyanis kívülről és belülről is a kifutó generációnál, annak ellenére, hogy alig nőtt. Az anyagminőség és az ülések kényelme is hozza az elvárt szintet, akár napokat is el lehet tölteni ebben az autóban. Ehhez a csomagtartója is remek értékekkel szolgál, bár elsőre nem egyértelmű, hogy miként jött ki a 620 literes raktér matematikája, ám a csomagtérpadlót felemelve egyértelművé válik: az alapesetben 470 literes puttony alatt található a többi liter. Így viszont a padló sík marad akkor is, amikor 1640 literesre bővítjük az ülések döntésével a rakteret.
A csomagtér remekül variálható a 3 különálló részre osztott hátsó üléstámlával
Az 5 ülés mögött, padló felett elérhető 470 liter sem kevés…
…ám a hatalmas, rejtett tér és a rengeteg kényelmi funkció könnyedén új szintre emeli a GLC puttonyát
De persze mindez mit sem érne, ha nem lenne kiemelkedő a vezetési élmény is, ezen a téren pedig tökéletes egyensúlyt találtak a németek a semleges nyugalom, az esetenként szükséges dinamikusabb megmozdulás, illetve a megsüvegelendően alacsony fogyasztás háromszögének kellős közepén. Ehhez a 2,0 literes, 197 lóerős dízelmotor járul hozzá a legnagyobb mértékben, amellyel 8 másodperc alatt repíthető állórajtból 100 km/órára az üresen is 1,93 tonnás karosszéria. Sokkal inkább érezhető azonban, hogy a rendszer nyomatékcsúcsa 440 newtonméter, hiszen ez már 1800-as percenkénti fordulatszámnál megjelenik, míg a lóerőcsúcshoz 3600-ig kell forgatni a motort. Reálisabb azonban a végtelen autópályázást tekinteni mérvadónak, így fontosabb adat a 219 km/órás végsebesség, illetve a 130 km/óránál 1500 környéki fordulattartományban mozgó, 9 fokozatú automataváltó, amely könnyedén 6 liter alá szorítja a GLC tartós 130 km/óránál realizálódó étvágyát. Városban sem eszi azonban le az ember haját, könnyedén tartható 7-8 liter környékén a fogyasztása a méretes karosszéria ellenére is.
[BANNER type="3"]
A motortérben semmi meglepőt sem találunk, egy 1993 köbcentis dízelmotor és egy 23 lóerős, de 200 newtonméternyi nyomaték leadására képes villanymotor kombinációja pihen itt
A futómű volt az egyetlen részlet, ami hagyott némi tüskét bennem, hiszen SUV-ként érthető módon az utat sem úgy feküdte, ahogy azt egy valódi autópályás utazóautótól, mondjuk egy jóval alacsonyabb kombitól elvárható. Kissé hullámzós, de attól még stabil érzetű, tipikus prémium-SUV futómű ez. A stabilitásához természetesen a hátsó kerekek kormányozhatósága is hozzájárul, ami nagyobb sebességnél szokásosan támaszt, nem pedig a fordulókört csökkenti. A megemelt futóműnek azonban itt előnye is van, a GLC ugyanis valóban alkalmas könnyebb terepre, már persze ha bárki is hajlandó összekoszolni a tesztautó 19 colos, kéttónusú felniszettjét. Ehhez rengeteg opcionális extra kérhető, ha kimondottan igényled a terepezést, akkor akár a szélvédőre vetített, hatalmas kijelzőn is megjelenítheted a terepadatokat.
Hátulról nézve is látszik, hogy korrekt méretű autó
Természetesen a kamukipufogók sem maradhatnak el
Ilyen tehát a Mercedes népautója: nehéz róla bármi újat is mondani, hiszen éppen arra tervezték, hogy mindenkinek a kedvében járjon. Hogy tökéletes, a háttérben megbújó társ legyen a család számára, miközben a tekintélyt parancsoló látványa magára vonzza a szemeket az utakon. Ezzel a dízelmotorral és felszereltség-válogatással szerintem kimondottan jól sikerül megtalálnia az említett összhangot ennek a modellnek. Ilyen fogyasztás és teljesítmény mellett ráadásul az erősebb változatok létjogosultsága is kérdésessé válik számomra, a kiveszett hathengereseknek pedig egyáltalán nem érzem szükségét. Ha csak az autót nézzük, akkor egyértelműen javított egy amúgy is jó terméken a Mercedes a generációváltással, ám nem szabad elfelejteni, hogy a kifutó modell 220d változata jelenleg 19,5 milliós indulóárral szerepel a legfrissebb árlistában, míg az új GLC ezzel az erőforrással 23,5 millióról indul, a konkrét tesztautóért pedig 31,99 milliót kérnek. Közel háromszoros ár ez a legolcsóbb, hasonló méretekkel rendelkező modellekhez képest, ám érthető, hogy miért érzi úgy rengeteg vásárló, hogy jól költi el a pénzét, ha egy ilyen GLC mellett dönt.
Érthető a siker, hiszen a prémium kategóriában sem feltétlenül kell több annál, amit egy magasan extrázott GLC nyújt
