A mi drága csillagunk – Mercedes B-osztály teszt

    8
    1
    Fokozottan érdeklődésre számot tartó modell, illetve tesztautó volt a B-osztályos Mercedes, hiszen ország-világ kecskeméti autóként ismerte meg. Még úgy is, hogy a hazai gyárban csak ez év március végén indult a termelés, B-osztály pedig már tavaly ősz óta létezik. A tesztpéldány sem magyar volt, még tavaly novemberben készült Németországban, Rastaat üzemében – ahol egyébként az előző generáció legkeményebb példányát is összerakták egykor.
    Kívülről egyébként megjelenésével, nem csak hírével is feltűnő és sokak számára érdekes, sőt, a „bitang jól kinéző” jelzőt is megérdemlő a B-osztály. Belülről, illetve vele néhány napot együtt töltve azonban már nem ilyen egyértelműen pozitív a kép. Pontosabban, bízunk benne, hogy tesztautónk még előszériás volt, s a magyar példányok csak jobbak lesznek nála. Ugyanis hiába vonzó megjelenésű, hiába kellően tágas, néhány felróható hibát azért találtunk, az erősebbik dízelként alsó hangon is 8 millió forintos, s a nem is túlzottan felszerelt B 200 CDI próbapéldány esetében gond nélkül 10 millió forintos autónál. Az utca embere azonban azokat nem látja, ő csak egy kompakt-egyterű méretű, sportos megjelenésű meredekhátút lát akkora arccal, hogy az akár az óriás R-osztályé is lehetne. [BANNER type="1"]

    Arc az utastérben is van, még márkaidentitás is vastagon, a sofőr ugyanolyan kormányt markolhat, mint akár a CLS-ben, s a formák is vannak olyan kecsesek. A kerek, kissé ufószerű, de jól irányítható, tekeréssel zárható légbeömlők még frappánsabbak, mint az ott alkalmazottak. A középkonzol tetejére tett, digitális képkeretnek tűnő központi kijelző azonban érthetetlen elem, nem illeszkedik szervesen a műszerfal képéhez, ugyanakkor nem is behajtható vagy kiemelhető, hogy mondjuk GPS-ként vihessük magunkkal. Navigáció gombot kapcsolhatunk a Comand Controller körkapcsolóval, de ha nincs megrendelve a szolgáltatás, az csak egy vak menüpont, esetünkben is így volt. A központi menürendszerből alapáron elérhető azonban a ráfutásos balesetre figyelmeztetés. Érthetetlen, hogy a radaros rendszerhez miért nem társítottak tempomatot is, hogy a „Főnök, fékezni kellene!” jelzés helyett az autó maga is megtehesse azt – a távolságtartós tempomat persze elérhető, felára hajszálnyit 330 ezer forint alatti. Van továbbá éberségre figyelő Attention Assist is – mely a menüben – a Mercedes írásmódjától eltérően – i helyett y-nal szerepelt – komoly probléma, s vélhetően egy szoftverfrissítés meg is oldja majd.

    A 4,4 méter hosszú, felfelé kerekítéssel 1,79 széles és 1,56 magas, 2,7 méter tengelytávú autó helykínálata talán kissé fura, valójában okos. A hatalmas arc után az utastér elöl talán kissé szűknek tűnik, ám ne feledjük, hogy egy alapvetően kisautó-alapú egyterűben ülünk, aminek azonban hossza a mai kompakt osztály felső méreteit súrolja, tengelytávja pedig a középkategóriásokét is eléri. Lényegében a beltér is ezen adatokat visszatükröző, a belső szélesség még néhány alsó-középkategóriáshoz mérten is passzentos, ennek és a középen rövidebb lapú ülésnek köszönhetően hátul is inkább csak 2, mint 3 személyes a B, lábtér azonban elöl-hátul bőven van, négy felnőtt kényelmesen ülhet és utazhat a B-osztályban – legalábbis hely szempontjából.

    A menetkomfort azonban nem csak a helykínálatról szól, hanem például a rugózásról is, ami a tesztautó sportfutóművével és 225/40-es abroncsokat viselő 18 colos alukerekeivel nincs sok. Ezekkel nagyon nyers, minden úthibát, még az autópályák legkisebb egyenetlenségeit is közvetítő, szó szerint közvetlen a B-osztály futóműve. Közvetlen ugyanakkor a kormányműve is, ami ráadásul változó áttételű és nagyon kis fordulókört adó. Család nélkül nagyot lehet élményautózni a B-vel, 9,5 másodperces 100 km/órára futása nem rossz érték, feljebb is jól húz – nem próbáltuk, de állítólag 210 km/óráig. Szinte oldaldőlés nélkül, stabilan falja a kanyarokat, a 2,1 literesből származtatott 1,8 literes, nem kihegyezett, ellenben 300 Newtonméter nyomatékát már alulról, csuklás nélkül hozó 136 lóerős dízellel jól is húz, de egy egyterűtől jobban megszokott, hétköznapi használatban – véleményünk szerint – ez a konfiguráció nem ideális. Az elöl MacPherson, hátul multilink futóműről egyébként sokat elmond, hogy még ezen, 2 cm-rel ültetett, sportos hangolású rendszerről is írtak a most nyomokban sem feltűnő „lágy hangolást” az autót korábban, téli, ballonosabb abroncsokkal próbáló kollégák, így lehet, hogy csupán a hazai utakra szerencsésebb felniválasztással orvosolható lenne a rosszallt, illetve hiányolt rugózás.

    Bár a B-osztály vezetése – egyterűs jellegéből és fronthajtásából adódóan – inkább sablonos, mint valódi mercedeses, rossznak semmiképp sem mondható. A stop-startos dízel indítása kissé zajos, járása csendes, ahogyan a városi futás is az. Országúton már – a minimális oldalfalú abroncsokkal – az autópályáshoz hasonlóan jelentős a gördülési zaj. Mivel a légellenállás szerény (Cw=0,26), szélzaj alig van, s a motor is kiváló, ráadásul kellően hosszúra áttételezett váltóval szerelt, a 130 km/órás utazótempó alig 2200 1/perccel futható. Városban a hosszú áttételezésből adódóan leginkább a negyedik fokozatig lehet csak felkapcsolni, s mivel a csúcsnyomatékát 1600 1/perctől hozó motor 1400 alatt már vergődik, sokszor onnan is vissza kell kapcsolni. Bár sokba, uszkve (727 710 Ft) kerül, érdemes megrendelni a Mercedes 7 fokozatú automatáját.

    A konfiguráláson – prémiummárkához hűen – amúgy is nagyon sok múlik a Mercedesnél, még a családibb B-osztálynál is. Az alapáras szövetkárpit helyett például jelképes, 50 ezer forintért a tesztautóba került műbőr minőségi, a mai bőröket idéző megjelenésével jutányos ajánlat, vele együtt élve azonban már tavasszal is elmondható, hogy izzasztó, s jobb nem belegondolni, hogy nyáron milyen lesz – bár azért nem kell a Ladákból visszaköszönő égetésre számítani, megjelenésén túl jellemzőivel közelebb áll a valódi bőrhöz, mint az egykori KGST országok autóiban megszokott kárpithoz. Noha a biztonsági ellátmány 7 (első, oldalsó, függöny és a vezető térdét óvó) légzsákkal, ESP-vel, éberségfigyelővel és ráfutásgátlóval, valamint guminyomás-szenzorral, adaptív féklámpával teljes, a legolcsóbb változatával is csaknem 7 millió forintba kerülő B-osztályhoz a legtöbb kényelmi extrát – az amúgy meglehetősen hosszú – opciós listáról kell összeválogatni. Így aztán valóban az átlagigényeken túlmutató, például nyitható panorámatetős, parkoló-asszisztenssel támogatott autó építhető – nem átlagvásárlóknak. A B-osztály azonban még így is viszonylagos sikerre számíthat – itthon is, hiszen hiába rétegautó, praktikus, s magyar gyártású. Az idei év első harmadában mintegy harmadannyit adtak el belőle, mint a kategória bestselleréből, a Renault Scénicből, ami nem rossz eredmény.
    Előző cikkJapán mini Jaguar Nissanból: Mitsuoka Viewt
    Következő cikkMegolaszosítottak egy BMW-t
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    8 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Népautó nem lesz, főleg nem Magyarországon. Az ára majdnem mindegy, mert az a réteg, aki ezt megengedheti magának az akkor is megveszi, ha 8 millió Ft, és akkor is, ha 9 millió Ft. És tegyük hozzás, hogy ez általában a családban második kocsi lesz, jellemzően a feleségek vezetik, hiszen ezt azok veszik, ahol a családfő egy E vagy S, osztállyal esetleg egy CLS-sel jár. Mivel ez a réteg a jól menő vállalkozó, ezért le merném fogadni, hogy a B Mercik több mint 90%-a valamilyen cég nevére kerül.
      Fentieket igazolja az is, hogy ha egy családfőnek 8-10 millió Ft-ja van kocsira, akkor nem egy csapott hátú kompakt egyterűt fog venni, hanem egy Passatot, Insigniat, vagy Mondeot esetleg kombiként, vagy ha már ennyi pénzt szán egyterűre, akkor vesz egy Alhabrát, vagy az új Zafirát.
      A cikkben többször szerepelt, hogy ez a kocsi sok tekintetben nem jobb, mint egy átlag – csak valamivel több fele árban lévő – kompakt, pl. egy KIA. De ez az autó akkor is egy Mercedes, és ezért lehet adni 8-10 millióért. Minden tiszteletem a KIA-nak (meg a Hyundainak), sokat fejlődtek az utóbbi évtizedben, de egy Mercedes az Mercedes, ezt a nevet több mint száz év alatt építették azzá ami, és ez bizony pénzbe kerül.

    2. „…a csúcsnyomatékát 1600 1/perctől hozó motor 1400 alatt már vergődik…”
      Kiváncsi lennék arra a vergődésre, mikor kb. 200Nm így is tuti megvan. A legtöbb kocsiban a nyomtékcsúcs nincs ennyi. Kicsit vissza kéne venni az elvárásokból.

    3. Mikor lesz belőle elektromos változat? Majd akkor rajongunk érte. A kicsivel 6 liter alatti fogyasztás ma már nem egy tudomány! Már 12 éve a VW 1.9 TDI motorok 5 liter alatt fogyasztottak.

      Nem a 18 colos kerekek, hanem az ültetés és a sport futómű nem való a magyar utakra. Felakad mindenhol, ha nagyon alacsony az alja.