A profizmus ez: az eszméletét vesztett sofőr elé hajtott

    0
    1
    Múlt hét pénteken a hollandiai A28 autópályán egy Volkswagen Polo sofőrje épp az egyik lehajtónál a fűre hajtott. Többen is észlelték, hogy baj van, volt aki lehúzódott, hogy elkerülje az ütközést, volt aki csak lassított, egy kombi Ford Focus vezetője, Henry Temmermans pedig miután szeme sarkából látta a letért Polót, odapillantva döbbenten ismerte fel, hogy a Polót vezető hölgy eszméletét vesztve, a kormányra borulva robog az autóban. Azonnal döntött.

    Autójával a szalagkorlát által a pályára visszavezetett autó elé hajtott, hogy azzal állítsa meg.

    Sikerült is, a Focus kordonként fogta meg a Polót, ami ugyan nyitotta sofőrlégzsákját, ám mivel az eszméletét vesztett hölgy nem épp az ideális helyzetben ült az autóban, többszörös bordatörést szenvedett. Persze a károkat a villámgyors döntésével minimalizáló, azonnal megfelelően cselekvő Henry Temmermans így is alighanem életet, ha nem életeket mentett, a többi közlekedőt is megóvta a balesettől. A Focus vezetője, mint az a videón is látható, az autók megállása után azonnal kipattant, hívta a rendőrséget, a rosszul lett hölgyet kórházba szállították, ahol megmentője már másnap meg is látogatta. Mint azt Henry egy interjúban kifejtette, a hölgy fájdalmai ellenére nagyon hálás számára, hiszen ő is tudja, nagyon szerencsésen végződött az eset. Henry Temmermans elmondta, tette számára teljesen természetes volt, de megérti, hogy sokak számára figyelmet keltő, gyakorlatilag hősként ünneplik. Ahogyan azt egy videóban elárulta, autója javítható, abból pedig nem csinál problémát, hogy ezután már nem lesz sérülésmentes, hozzátette „az emberi élet fontosabb. Cáfolhatatlan tény, tette és reakcióideje pedig valóban süvegelendő. Hozzáteszem, ilyen előnyökkel jár, ha egy országban 100-120 km/óra az autópályás sebességhatár, és van idő nem csak dönteni, hanem cselekedni, persze így is másodpercek töredéke állt rendelkezésre. [BANNER type="1"]
    Előző cikkExtrém tanulmányautót villantott a Hyundai
    Következő cikkGigadugók jöhetnek, ha tényleg leáll a fővárosi tömegközlekedés
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.