A szabadidő-autó ez! Továbbá a legjobb családi autó is!

    0
    1
    Nem látszik rajta, de már 9 éves modell a Ford Tourneo Custom. A Ford viszont ügyesen frissíti évről évre. A sima ráncfelvarrások mellett az évek során jött belőle Sport változat, Nugget lakóautó, most pedig a szabadidő-autós Active és Trail az újdonság, hiszen mégiscsak a SUV szegmens viszi a piacot. A Fordnak pedig úgy néz ki, be is jöhetett a húzás, hiszen míg a Tourneo Custom a tavalyi évet is vezette kategóriájában 3662 példánnyal, idén már április végéig 1310 példány kapott magyar rendszámot belőle. Nem, nem ez a legnépszerűbb nagycsaládos támogatással vásárolt modell, de a legnépszerűbb személyszállító kisbusz, ami azon túl, hogy első osztályú (és még viszonylag megfizethető) családi autó, a szállodák transzferbuszaként, vagy épp falubuszként is remekül helytáll. A Trail a Raptornál látott vaskos vízszintes lamellás hűtőmaszkjával a keményebb megjelenésű, az Active a (szerintem) csinosabb. Egyedi lökhárítók és hűtőmaszk, ezüst tetősín, kéttónusú, a küszöböknél fekete fényezés és 17 colos alufelni a jellemzője, fényes sötétszürke fényezésű kerékjárati ívtoldatokat is kapott, dögösségével inkább egy kis „szupercsapat hangulatot ad, mintsem terepes megjelenést. Rövid és hosszú tengelytávval is választható az Active és a Trail, utóbbi csak a haszonjárművesebb „Kombi verzióval, míg az Active személyszállító „Bus-ként. A Sport alatti csúcsmodell az Active, mégis ez lehet a legdrágább (na persze a plug-in hybriden innen), ugyanis míg a Sport hosszú karosszériával csak kézi váltóval rendelhető, az Active esetén elérhető (korlátozottan, nyilván a CO2 kvóta miatt) az automata is, egyetlen motorjukhoz, a már lágy hibriddel is elérhető 185 lóerős EcoBlue dízelhez. Lágy hibrid viszont csak kézi váltóval lehet a Tourneo – 315 000 forint felárral, a tesztautó is ilyen volt: egészen pontosan 185 lovas, mHEV azaz EcoBlue Hybrid és persze Active, ami rövid karosszériával járt már nálunk egy rövid körre német rendszámmal (lásd itt), most viszont hosszúként érkezett, s kövezzen meg mindenki, nálam a Tourneo mindig szívesen látott vendég, ezért aztán úgy is belepakoltam közel 500 kilométert, hogy igazából semmi extra utam nem volt vele, csak a szokott körök, ami nálam persze mindig jelent néhány hosszabb autópályázást is. Na persze a lágy hibrid legfőbb értelme városi használatban van. A 48 V-os akkumulátorról táplált ISG indítógenerátor észrevétlenül és villámgyorsan indítja be a motort, ami már lassabb guruláskor is megállhat, hiszen bármikor képes újraindulni, igazából ez itt a leginkább érezhető. Talán még inkább bolondbiztos és könnyű a vezetése, az elektromos támogatás mellett nagyjából lehetetlen lefullasztani, az elektronikus gázpedál is ad mindig annyi naftát a motornak, hogy az ne álljon le, ha elkezdjük terhelni a kuplung felengedésével. A 6 fokozatú kézi váltó jól kapcsolható és kellemes áttételezésű. A váltássegéd már kissé túl eco szemléletű, sík úton 50 km/órával gurulva képes ötödiket javasolni, ami ott már sok lenne természetesen, így amint felváltunk, adja is a tippet, hogy jobb lenne a negyedik, ahonnan ismét az ötödiket javasolja… Ennél nagyobb bajunk persze sose legyen. [BANNER type="1"] Országúton nem kunszt 6 liter körül fogyasztani az amúgy csöppet sem szerény méretű, 5,34 méteres, 2 méter és 8 centi széles, a tetőantennáig a sofőr napellenzőjére rakott matrica szerint 2 méter és 5 centi magas kisbusszal. Városban a gyakori álló helyzetből megmozdítás már felfelé viszi az átlagot, de ott is 8,5 literes átlagot mértem, ami több mint kedvező. A vegyes WLTP érték 7,6 l/100 km, ami olyannyira hozható, hogy nálam 400 kilométer autópályázással és némi városi, országúti teszt mellett 6,7 l/100 km átlag adódott. Oké, autópályán nem mentem huzamosan 130-cal, inkább alatta, 120 körül. Ugyanis hiába hosszú a hatodik fokozat, 130-nál már igen jelentős a homlokfelületből adódó szélzaj, s a Tourneo legnagyobb előnye, hogy nem csak utazni és haladni, hanem élni is jó benne. A több mint 10 négyzetméter alapterületű kisbusz – a cikk végén olvasható – nem szerény vételára a mai lakás-négyzetméterárak mellett nem is vészes. Elöl teljesen jó kényelmű, mindkét oldalt dönthető ülőlapú üléseket kapunk, a sofőré ráadásul elektromosan állítható itt, az Active szintnél. Köztük és tőlük hátrafelé is gond nélküli az átjárás, hiszen a váltókar nem a padlóból, hanem a műszerfalból nő ki. Hátul is kivétel nélkül függetlenek az ülések, bár méretük elmarad az elsőkétől. A szabályozható támladőlésű székekben hosszabb utak is komfortosan tudhatók le. A középső támla ledöntésével mindkét hátsó sorban asztalt, további pohártartókat kapunk. Az ülések egyenként kivehetők, a középső sor a leghátsóval szembe is fordítható. Az egy-egy ülés önmagában sem szerény tömegű, kétemberes feladat az ülésrend átrendezése, de megéri, hatalmas buli, a normál utazáshoz mérten jelentősen más élmény, ha a hátul ülők nem az előttük lévő támlákat, hanem egymást is látják, na persze a táj mellett, amire szintén átlag feletti kilátás nyílik a magas pozícióból. [BANNER type="2"] A Tourneo könnyen élhető, sok benne a pakolóhely, hátra is jutott klímavezérlő, oldalanként két USB-csatlakozó és elegendő pohártartó is. Hátul a tolóajtókba, elöl a műszerfal széleire és az ajtókba is jutott jókora, palacktartós zseb, de van polc a tetőpanelben is, a műszerpult tetejére pedig két fedeles rekesz is került, további USB és 12 V-os csatlakozóval. Bár a Tourneo méretei nem szerények, osztott látóterű és méretes külső tükreivel és első-hátsó parkolóradarjával, valamint opciós tolatókamerájával vezetése csöppet sem kihívás, csak egy hajszálnyit megszokást igénylő. Bár ez is csak fronthajtású opcióként – az összes verzióhoz hasonlóan – önzárú, mechanikus differenciálmű segíthet lazább talajon, de nem érzem feltétlenül megrendelendőnek a bruttó 508 ezer forintos opciót. A Tourneo Active országúton, épített úton van leginkább elemében, merev hidas hátsó felfüggesztésével a keresztbordákon továbbra is kemény kissé, amit főként a leghátul ülők fognak sérelmezni. Összességében viszont egy nagyon szerethető autó, hiszen még 8 ülés mögött is 1,9 köbméteres, 1 méter hosszú rakteret kínál, és ez még tovább növelhető az ülések kiszerelésével. Síelni, de még bringázni is mehetünk úgy, hogy nem kell tetőcsomagtartóval vacakolni.

    Családi és szabadidő-autóként sem lehet jobbat kívánni.

    Ehhez mérten pedig nem is vészes a lágy hibrid és Active verzió 15 398 550 forintos vételára, amiből a nagycsaládosok 2,5 milliót le is tudnak vonni az állami támogatásnak köszönhetően. Ha konkurenseihez mérjük, a távirányítható előfűtéses, mindennel felszerelt tesztautó 16,6 milliós ára sem túlzott, még ha nem is kedvező. Ha egy kicsit is jó környéken parkolunk vele, a 1,5 millió forint alatti négyzetméterára teljesen korrektnek mondható.
    Előző cikkKészülj fel, ismét jön a villanyautók állami támogatása!
    Következő cikkBitcoinért már nem, de mostantól forintért lehet Teslát venni
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.