A tajga terep-Csajkája – Lada 4×4 ötajtós teszt

    12
    1

    Réges-régen az oroszok galaxisában valami olyat alkottak meg, amire akkoriban talán még ők sem számítottak. Idén április 5-én lesz 41 éve, hogy legördült az első Niva a Lada őshazájának számító Togliattiban. A 80-as 90-es években hazánk utcaképében is meghatározó volt a szögletes külsővel és akkor még három ajtóval szerelt Niva. A rendőrök és határőrök mellett találkozhattunk vele offroad körülmények között is, – elvégre ott érzi magát elemében – a vadászok és erdészek kedvelt munkás autója volt ez az orosz csoda.
    [BANNER type="1"]

    Nem véletlen, hogy a manapság 30 feletti korosztályban komoly érzelmeket vált ki. Azok, akik a 70-es évek után születtek, úgy nőttek fel, hogy nagy valószínűséggel volt a családban legalább egy Lada, ha mégsem, akkor egészen biztosan utaztak benne. Hétvégén sokan arra keltek, hogy a lakótelepi parkolóban vagy garázssornál a szomszéd szereli és bőgeti az ezerkettest. Tizenéves koromban, amikor illegálisan, elhagyatott mű- és földutakon tanultam a vezetés alapjait, hiába volt alattam Citroën AX vagy Opel Corsa, nekem már akkor is sokkal nagyobb élményt adott nagyapám 2107-ese.

    Bár az nem Niva volt, de a mai 4×4 szinte ugyanazt a fílinget adja meg, mint annó a kocka ezeröcsi. A beltér illata alig változott, lényegében csak a benzinszag tűnt el. A kapcsolók, a váltókar, a technika, a hangok ugyanazok maradtak. Az ajtót ugyanúgy keményen csapni kell, amiért egy mai autótulajdonos már ölni tudna, az ajtóba és a gyújtáskapcsolóba eltérő kulcs tartozik, központi zár nincs. Nem kizárt, hogy egy mai friss jogsis még a bejutással és elindítással is gondban lenne. Komfort bejutás és indítás… Na ezt itt felejtsük el!

    De jól van ez így, mert a 4×4 teljes embert kíván. Egy szervó a kormányban és egy ABS, ami a segítségünkre van. Minden más lényegében maradt a régi. A külsőt némileg átszabták, csinosabb lett, könnyűfém felnit is kapunk, de csak azért, mert a csúcs, Urban felszereltséggel van dolgunk. A belépő Classic valóban a régi, klasszikus külsőt adja. A beltér méretét tekintve ugyanakkor jelentős luxus figyelhető meg a háromajtóshoz képest. 500 mm-rel toldották meg a hosszát, amelynél nem játszottak a túlnyúlásokkal, ez az 50 centi egy az egyben középre került be, így a tengelytáv is a korábbi 2,2 méterről 2,7-re nőtt. Ennek legnagyobb előnyét egyértelműen a hátul ülők érzékelhetik. Olyan lábteret kapunk hátul ezáltal, hogy simán nevezhetjük a 4×4 ötajtósát a tajga terep-Csajkájának.

    Hogy milyen vezetni? Élmény! Komolyan. Amint beröffen az 1,7-es szívó benzines, – ami a teszt során terep, város, autópálya körülmények között 12 litert kért száz kilométerenként – máris érezzük, hogy ez nem egy mai, modern autó. Amint megtesszük az első pár métert, máris tudjuk, hogy ez teljes embert kíván. A váltó nyers, határozottan kell vele bánni. Az ötödik fokozatért a hosszú kezűeknek is nyújtózkodni kell, a kormány nem állítható, az ülés bár fűthető, de érezhetően fapados. Messze van ez a ma megszokott kényelemtől. Ez ugyanakkor jó is. Nincs segítségünkre temérdek vezetést támogató extra, még tempomatunk sincs. A legkomolyabb extra talán a két hangszórós rádió, ami városban még csak-csak hallgatható, de közúton és autópályán már többnyire a külső zajok győznek. 100-110 km/óránál még a motor hangos, 120-nál a váltó visít, 130-nál pedig már a szélzaj a mérvadó. Hosszú úton még városban is fárasztó a hangzavar, parkolásnál pedig kizárt, hogy Y nélkül megússzuk a manővert, a fordulóköre ugyanis a ma megszokotthoz képest hatalmas.

    Nem is igazából az aszfalt az, ahol jól érzi magát a Lada 4×4. Terepen ha megfelelő gumink van, lényegében nehéz olyan helyet találni, ahol ne lehetne elmenni vele, persze ésszerű körülményeket figyelembe véve. Komolyabb, mélyebb sár sem okoz gondot, a felező és a difizár nagy segítségünkre van. Budapest környéki földutakon, havas-sáros körülmények között volt, hogy megálltam elgondolkodni, hogy nekivágjak-e az adott útszakasznak. Aztán felező be, és hadd szóljon! Sima ügy volt átkelni a sártengeren difizár nélkül is. A mélyebb gödröknél néha leért a küszöb, ami utólagos extra. Szép lesz tőle az autó, de terepen hátráltathat. A hosszabb tengelytáv is ront némileg az átlépőszögön, a valóságban viszont nem volt ezzel gond. Vallattuk a Hungaroring Offroad Centrumban is, ahol igen extrém helyeken is gond nélkül ment el.

    A 4×4 ötajtós ára 3,299 millióról indul Classic felszereltséggel. A csúcsnak mondható Urban eggyel áll felette, amely 3,699 milliótól vihető haza. Erre még rájön a metálfényezés ára, ami 99 ezer Ft, így 3,8 millióért lehet egy nem fehér, ötajtós 4×4-ünk. Összességében a plusz fél méteres hossz és tengelytáv 300 ezer Ft felár, ami megéri, hiszen lényegesen több hely áll rendelkezésre, országúton komfortosabb, cserébe terepen számolni kell azzal, hogy a szűk fordulókban nem fog egyetlen kormánymozdulatra elférni. Ezzel az árcédulával a legkedvezőbb összkerékhajtású terepjárónak számít, ami valóban jól teljesít terepen, nem csak holmi utcai SUV összkerékhajtással. A felező és a difizár királyság, tereptulajdonságokban viszont igen közel áll hozzá az új Dacia Duster, ami sokkalta komfortosabb is. Hogy a kettő közül melyik éri meg jobban, arról egy külön cikkünk szól.

    12 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Ladaval egy nap durva terepezés után egy nap aláfekvés következik, aztán egyszer az ember akarva, akaratlanul jobban megkínozza kicsit, és onnastól kezdve sose lesz az igazi, megnyúló vez lánctól kezdve a a kormányösszekötőn keresztül széteső sebváltóig bezárulva… a korai fekvő lámpások még jobb minőséget produkáltak, de azok is már 30 évesek. Nekem egy 93-as volt 1.7i közben pedig még karbis volt…
      Ennyiért szép Jimny és Duster, is kapható, amik megpocsékolják a terepen.

    2. Amit nehezen tudok megszokni – mivel egyre gyakrabban látok új Nivát(4×4-et) -, hogy szőrén-szálán eltűnt a korábbi, jellegzetes gördülési hang, amit az orosz terepgumik biztosítottak. (A csőrös Aróknál és a Zukoknál is volt ilyen anno.) Már messziről hallatszott, ha közeledett a távolban egy Niva. Manapság meg: sétálok az utcán, nagyobb tempóval elmegy mellettem egy új Niva, és semmi zaj. Belül ülve lehet, hogy hangos, de ezt kívülről nem érzékelni. Nekem így egy kissé elveszett a „nivás varázs”, de így is tetszik. Jó ez a „terep-Csajka” kifejezés és nagyon találó 🙂

        • Nem hiszem, hogy sok régi Niva van, ami még orosz, 105 decibeles gumin fut. Legalábbis merem remélni, mert az közel egyidős lehet az autóval, tekintve, hogy ezek a gumik nem felelnek meg az EU által támasztott legminimálisabb követelményeknek sem, így forgalmazni sem lehet őket.

            • Tudom, miről beszélsz, baromi idegesítő, de ha nem kintről hallod öt másodpercig, míg elhúz, hanem benne ülsz, 15 perc 70 fölötti tempó után garantáltan megfájdul tőle a fejed.

              Ez egy nagyon szép – na jó, ötajtósként borzalmasan aránytalan és esetlen – újonnan gyártott oldtimer, ami mellett már 20 éve is elhaladt a világ autógyártása. Munkagépnek elmegy, meg annak, aki szereti barkácsolni szabadidejében az autóját, mint a ’80-as években, de napi használata a közforgalomban rendkívül kalandos és perverz dolog.

          • Hogy lehet-e forgalmazni jó kérdés de forgalmazzák. Saját tapasztalat alapján hidegben, melegben és esőben (gyakorlatilag tehát mindig) rettenetesen tud csúszni vele az autó. Ellenben terepen kiváló. A korszerűségéről csak annyit, hogy amikor 195-ös SUV-ra való gumik kerültek fel helyette akkor a szélesebb futófelülettel is könnyebben mozgott az autó.

    3. Már nagyon bosszantó ez a baromság,hogy úgy toldották meg az autót,hogy kettévágták aztán 50cm lemezt hegeztettek közé… (és van olyan barom aki el is hiszi…) Csak meg kell nézni jóval kisebb az 5ajtós ajtó mögötti üveg mint a 3ajtósé… Amúgy terepen verhetetlen! Egyém ’98-as 341000km van már benne. Ha valaki odafigyel rá kimegy a világból.

      • Ez csak a magyar bürokráciának köszönhető. Ausztriában,Németországban és Mo.-n kívül minden más országban (természetesen) felszerelhető… A kereskedésben azt ígérték lesz rá engedély nemsokára,annak is aki már átvette az autót (de annak csak a műszaki lejárta után vagy ha újravizsgáztatja az autót)