A téli utak akár halálos veszélyeket is tartogathatnak

    3
    1

    A téli nehezített útviszonyok sok baleseti helyzetet eredményeznek, így ilyenkor az autósoknak fokozott figyelemmel szükséges közlekedniük – hívta fel rá a figyelmet dr. Túrós András, a Szent Kristóf Alapítvány kuratóriumának elnöke. Hogy mik is a főbb veszélyforrások, és mit tehetünk a csökkentésükért, a kuratóriumi elnök azt is kifejtette. Télen, különösen, amíg a megváltozott viszonyok az újdonság erejével hatnak, sok balesetet okoz a relatív gyorshajtás, az útviszonyokhoz való alkalmazkodás hiánya, a követési távolság be nem tartása. Míg a városban ilyenkor megnövekednek a koccanásos balesetek, az országutakon és autópályákon is megnő a megcsúszó, másik járműnek vagy tereptárgynak ütköző autók száma. Dr. Túrós András azt javasolja, hogy „amikor az idényben először lefagy az út, leesik a hó, biztonságos helyen mindenki próbálja ki óvatosan az ABS-es fékrendszer működését, a gumiabroncsok tapadását, a megváltozott fékutakat, mivel ilyenkor teljesen megváltozik a gépjármű viselkedése, ahogy az út-gumiabroncs közötti viszony is. Ismerjük meg a gépjárművünket, hogy ne vészhelyzet esetén realizálódjon bennünk, hogy mások a viszonyok, mint ahogy azt jó idő esetén megszoktuk.”
    Azonban, nemcsak a tél eleje veszélyes, hanem a későbbiekben is sok nehézséget okozhatnak a vezetőknek a megváltozott tapadási felületek . „A havas utat könnyű észrevenni, így ott általában jobban vigyáznak, de fokozott óvatossággal kell lenni például a hajnali jegesedés okozta jégpáncéllal bevont utakon, illetve amikor a száraz vagy sónedves útról – vélhetően – csúszós felületre érkezünk (pl. mikor mellékutcába hajtunk), s egyaránt a felüljárókon, hidakon is. A korszerű vezetéstámogató rendszerek sem tudják a fizika törvényeit felülbírálni, a beléjük vetett bizalom azonban sokszor elkényelmesíti a vezetőt. Azonban, sokat tehetünk a biztonságos közlekedésünkért, ha odafigyelünk gépjárművünk megfelelő téli felkészítésére. A havas, latyakos, jeges utakon ugyanis a gumiabroncsok állapota, profilmélysége, a világítás, fűtés állapota nagyon lényeges.”
    [BANNER type="1"] A kuratóriumi elnök felhívja rá a figyelmet, hogy „a reggeli sietségben ilyenkor különösen veszélyes időt spórolni az autónk, különösen annak ablakai, szélvédője letakarításán. Hiszen, a havas, jeges, párás ablakú járművek közlekedése nagy veszélyt jelenthet, s a korán beálló szürkület és gyakran ködös csapadékos idő miatt a láthatóság egyébként is drasztikusan romlik. Fontos szót említenünk a gyalogosokra való fokozott figyelemről is, hiszen sajnos az alapítványnak is volt már olyan esete, amikor a téli, rossz látási viszonyok és a nem megfelelően megválasztott sebesség miatt egy szabályosan átkelő gyalogos családjának fizettek ki támogatást a végzetes baleset után. Bár a jól megválasztott sebességgel a járművezetőknek is nagy felelőssége van, de általánosságban elmondható, hogy a gyalogosoknak is fokozottan kell ügyelniük ilyenkor arra, nehogy közlekedési baleset áldozataivá váljanak. Ezt segíthetik azzal, hogy nem sötét ruhát választanak, nem veszik egyértelműnek, hogy a gépkocsivezető megadja számukra az elsőbbséget. Érdemes – szemkontaktus keresésével, a jármű lassításának ellenőrzésével – még a zebrára lépés előtt is meggyőződni róla, hogy a sofőr valóban észrevette-e őt. Fontos, hogy autósok és gyalogosok egymással hatékonyan közreműködve közlekedjenek, hisz a téli, fokozott veszélyeket rejtő útviszonyok közt a balesetek így nagyobb hatékonysággal kerülhetőek el.” A KöBE Biztosító által, közlekedési balesetben elhunyt ügyfelei megsegítésére létrehozott Szent Kristóf Alapítvány 2011 óta már számos alkalommal nyújtott támogatást a balesetek áldozatainak hozzátartozói részére. Bár küldetése, hogy anyagi támogatást nyújtson a hátrahagyott családtagoknak, a cél mégiscsak az, hogy minél kevesebb kuratóriumi döntésre legyen szükség. Ezt a biztosító kicsiknek és nagyoknak szóló közlekedésbiztonsági akcióprogramokkal is támogatja, s remélhetőleg a balesetek elkerüléséhez a közlekedők fokozott figyelme is hozzájárul idén a téli utakon.
    Előző cikkBörtönben marad és lemondott a Renault vezére
    Következő cikkNem tűnik el nyom nélkül a Vivaro név, itt az új kisteherautó!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Ez egy jó összefoglaló.Ha fizetett,ha nem.
      Akár,még szigorúbb is lehetne a hangvétele.
      Én három biztonságfokozó megoldásra hívnám fel a figyelmet,eléggé el nem ítélhető módon,mivel
      ezek drága dolgok.Mentségemre,csak azt tudom felhozni,hogy az emberélet a legdrágább.
      1.Jó minőségű,márkás téligumi.
      2.Vezetés támogató rendszer ésszerű használata.Igen,tudom,hogy nem hagyom az autót önmagára hagyva vezetni,de sokat segít.Én mindent bekapcsolok.Ez 8 féle aktív menetbiztonsági eszközt jelent.
      Csak egy példa:intelligens adaptív-sebességrögzítő:a beállított távolsággal követi az előttem haladót.
      Magától gyorsít,és fékez az előttem haladót követve,a beállított távolság tartásával.Ha kell meg is áll.Ergo:a ráfutásos baleset elkerülhető,elbambulás esetén is. 3.pont:összkerékhajtás.

      • A legfontosabbat kihagytad, hetente kimenni csúszkálni az üres parkolóba, és legalább egyszer elmenni vezetéstechnikai tréningre.

        Jó dolog a vezetéstámogató rendszer, de egyfelől szörnyen álmosít, másfelől azt hiszed hogy biztonságban vagy. Pl hiába van neked távolságtartó tempomatod, hogy ha az előtted lévő nem lassít és telibe veri a kettővel előtted lévőt, aztán te vagy a következő.

        Összkerékhajtás is szinte fölösleges, hacsaknem hegyre kell felmenni. Elsőkerékkel is elmész bárhol, és legalább észreveszi a hétvégi sofőr hogy kapar, nehezen indul, csúszik a kocsi tehát biztos csúszós az út. Sokan úgy nyomják hogy látszik a kocsin hogy az összes hárombetűs vacak izzad a kocsiban, belül meg hátradőlve sminkel a szöszi, mert nincs semmi visszajelzés a kocsiban, a műszerfalon úgysem érti mi az a sok villogó izé. Viszont ha már elindulásnál elkaparna rendesen észhez térne az elején hogy hoppá, csúszik az út. Ezt a helyzetet leszámítva váratlan helyzetben tényleg jó az ESC

        Egyetlen egy fontos dolog van téli (és nyári vezetésnél). Olyan sofőr aki ismeri az autót, mert kontrollált körülmények között megnézte hol a határ, legyen az vezetéstechnikai tréning, parkoló, vagy üres utakon csapatás. Az hogy érzed hogy megcsúszik a kocsi, vagy nem úgy tapad mint szokott többet ér szinte bármilyen segédnél.

    2. Először is pontosan, ahogy előttem írták, szépen a havas nagy kietlen ipari parkolóban farolgatni, érezni a kocsit, aztán óvatsoan vezetni (a téligumi meg a biztonsági rendszer nem minden) és a nyári gumit pedig elfelejteni. Aki nem megy csak sík utakon városok közt pár km-t meg néha jobb időben egy százast annak jó a négyévszakos, de hegyvidék=téli.