A Toyota és a Lexus első embere üvegpoharakat pakolt egymásra

    2
    1
    Tavaly méltó módon beszámoltunk a Lexus 30 évvel ezelőtti debütálásáról és ikonikus reklámfilmjéről, amiben az első LS gépháztetejére állított pezsgőspoharakkal illusztrálták V8-asának rezzenéstelen járását. A filmben a fékpadra állított autó úgy gyorsított végsebességéig, hogy közben a motorházfedélre épített, csordultig töltött pohárgúlából egy csepp pezsgő sem ömlött ki – legalábbis a film szerint. A szpot annak idején minden létező szakmai díjat megnyert, és a figyelem középpontjába helyezte a márkát. A Lexus képviselőit televíziós műsorokba hívták meg, hogy élő adásban ismételjék meg a mutatványt, a versenytársak pedig még hosszú éveken át utaltak vissza erre a jelenetre. [BANNER type="1"]
    [BANNER type="2"] A harmincadik születésnapját még mindig ünneplő márka nemrégiben újraforgatta a reklámtörténeti jelentőségű filmet – két fontos különbséggel. Az egyik természetesen az autó: az 1989-es LS400 helyett egy 2020-as modellévű LS500 kapta a főszerepet. A másik pedig, hogy

    ezúttal nem egy test nélküli kéz halmozta piramisba a pezsgős poharakat, hanem maga Akio Toyoda, a Toyota Motor Corporation elnöke.

    A 63 éves szakemberről eddig is tudtuk, hogy képzett autóversenyző és felvilágosult vezető, aki egyszerre tartja fontosnak az autóvezetés élményét, a környezet védelmét és az utánunk következő generációk felkarolását, arra azonban csak a most bemutatott filmből derült fény, hogy remek színész is, akinek a humora is remek.
    [BANNER type="3"] Az autógyárat alapító Kiichiro Toyoda unokája, a világszerte több mint 370 ezer embert foglalkoztató cégcsoport első számú embere a filmen gyermeki lelkesedéssel lát hozzá a feladathoz. Nem szégyell hibázni, azt a frappáns megoldást pedig, amellyel felülemelkedik eredendően kis termetén, akár párhuzamba is állíthatjuk azzal a fáradhatatlan találékonysággal és páratlan tudással, amivel a Lexus a semmiből a prémium autópiac mértékadó márkájává nőtt. A lényeg persze itt is ugyanaz: a fékpadra emelt luxuslimuzin teljesen rezgésmentesen éri el végsebességét, és miközben a háttérben szóról szóra ugyanaz az ünnepélyes szöveg kíséri az eseményeket, mint harminc éve, Toyoda-szan diadalmasan kiált fel: „It still works!”, azaz „Még mindig működik!
    Előző cikkOlcsóbb és menőbb lehet a Nissan 370Z utódja a Toyota Supránál
    Következő cikkMonacóban csapat Leclerc a Ferrari SF90 Stradaléval
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.