Aki ilyet talál, vegye meg! Használtteszten a 20 éves Lancer

    19
    1

    Kezdjük a rosszal: tesztünk főszereplője nem eladó! Pedig nagyon vonzó darab lenne. A mindössze 121 ezer kilométert futott négyajtós első, idős tulajdonosa után a lehető legjobb helyre, egy autószerelő családjába került. Ennél jobb pedigrével rendelkező példány aligha található a piacon, s azt sem nagyon hisszük, hogy létezik még egy ilyen.
    Nem csupán előéletével, kivitelével is kimagasló az általunk vezetett, a csúcs GLXi felszerelésű négyajtós. Mindez nem túlzottan meglepő, az izmos, 113 lóerős 1,6-oshoz mást nem is lehetett választani – így került bő 1,5 millió forintba 1992-ben. Mire a vele „egykora születésű” nebulók már a középiskolába mentek, 2006-ban eladósorba került, egy szerencsés autószalon szerencsés alkalmazottja vehette meg – 56 ezer kilométerrel, 460 ezer forintért. Később üzletkötőként két év alatt 44 ezer kilométert tett meg vele, majd céges autót kapva édesapjának adta az autót. A Lancernek addig sem volt rossz dolga, mindent megkapott, amire szüksége volt, utána viszont talán még többet is, a kor előrehaladtával is öregedő vezérműszíját például az előírt intervallum előtt cserélték. Nem csak autószerelő, hanem egyben autószerető gazdája a tesztvezetés előtt megjegyezte, az egyik stabilizátor-pálca picit kopog elöl. Már megvan az új alkatrész, csak még ideje nem volt beszerelni. Ha az átlag csak feleennyire figyelne autójára, nagyon más lenne a világ, erősen fülelni kellett ugyanis, hogy hallani lehessen azt a kotyogást.

    A 20 éves Lancer megjelenésének nem csak állapota tesz jót, hanem vastagon az is, hogy 1992-ben kijött szériáról van szó. A kilencvenes évek kerekdedségével, oldalsó ajtómerevítőkkel, állítható magasságú első biztonsági övekkel, de még légzsákok nélkül. A nem egész 1 tonnás autó talán biztonság tekintetében van leginkább lemaradva a maiaktól, ám azt, aki két-háromszázezer forintért kíván autót venni, rendszerint az anyagi biztonság jobban érdekli, mint az esetleges baleset esetén terítékre kerülő. Hogy visszakanyarodjunk a megjelenéshez, a Lancer szerencsére nem túlzottan ragyogó, kicsit megmattult fényezésű, néhol apró horzsolásokkal, glancolás nélkül. Az összkép teljesen őszinte, a legkomolyabb sérülés egy kisebb horpadás a sofőr ajtaján, még apróbb látható a jobb első sárvédőn is. Komolyabb baj, hogy már a rozsda is megjelent itt-ott, a küszöbök szerencsére még épek, a jobb első ajtó alja és a hátsó sárvédőív alsó sarka már nem. A virágzás – mármint a rozsdáé – szerencsére még nem túlzott. [BANNER type="1"]

    A mai szemmel feltűnően alacsony utastér ajtaját kinyitva sem okoz csalódást a Lancer. Majd’ minden gyári állapotában található, a sok-sok elektromos cucc hibátlan. A négy elektromos ablak közül a sofőré lefelé automata – sok modern autóban sincs másképp. A tükrök nem csak elektromos mozgatásúak, fűtöttek is, a napfénytető óhaj szerint elektromosan billen vagy csúszik hátra, egy érintésre, végig! A világos kárpitozás hátránya, hogy még kímélő használattal is koszolódik, sötétedik. Igaz, szennyeződés sehol sincs, ám a sofőr ülése láthatóan mélyebb szürke, mint a többi. Kiülve, kikopva azonban az sincs, magassága állítható, ahogyan a kissé vékony karimájú, de kellemesen szervózott kormánykeréké is. Könnyedén beállítható az ideális vezetési pozíció, ami aztán rabul is ejtheti a sofőrt.
    1992-es Mitsubishi Lancer 1.6 GLXi alkatrészárai
    Olajszűrő 470 Ft – SCP
    Első féktárcsa 5645 Ft/db – Remsa
    Első fékbetét 4880 Ft – Textar
    Hátsó lengéscsillapító 11 820 Ft/oldal – Alco
    Vezérműszíj készlet 11 200 Ft – DQ
    Hátsó kipufogódob 13 060 Ft – Tolmo
    Kuplungszett 30 630 Ft (tárcsa, szerkezet, kinyomócsapágy) – Sachs

    Forrás: ZS+U Kft

    Rabul ejtheti, mert a Lancerben nem csak ücsörögni, hanem vezetni, utazni is jó. Az 1,6-os benzines természetesen pöccre indul és egészen meglepően finoman jár, csendes és szinte alapjárati rezonanciától mentes. Élénken reagál a gázpedál utasításaira, 4000 1/perctől érezhetően rákapcsol. Váltója azonban csak közepes, érezhető, ahogyan a kissé hosszú úton, de legalább korrektül megvezetve, könnyedén járó karral húzogatjuk a bowdeneket. Nem csak a gázreakció, az egész autó élénk, jó az elindulási hajlam és a gyorsulás, 100 km/órára 10 másodperc, a végsebesség gyárilag 190 km/óra. Nem próbáltuk, ugyanis zaj már bőven van 100 km/óra felett is, ott egyébként ötödikben 3000 1/percet forog a motor. Állítólag a 160-170 km/órás utazótempó tartható, óra szerint pedig a 200 km/óra is elérhető. Fontosabb, hogy városban és országúton még egészen kellemes, és autópályán sem kevés a Lancer. Pályán voltaképp visszakapcsolás nélkül lehet előzni, kitűnő az egyenesfutás, országúton pedig élvezetes a futómű. A csillapítás – nyilván a ballonos, 175/70 R13-as abroncsoknak is köszönhetően kellemes.

    Noha a Lancer még 320 literes, osztott támladöntéssel bővíthető (távirányítóval vagy kulccsal nyitható) csomagterével is teljes értékűnek számít, a hazai környezetvédelmi szabályzás tesz arról, hogy ne legyen mindig, mindenhol használható. Miután nem rendelkezik megfelelő, Euro-2-es környezetvédelmi minősítéssel, hiába ereget kipufogójából mérés szerint sok Euro-2-esnél tisztább levegőt, csak piros színű környezetvédelmi matricát kaphat, így a szmogriadó riasztási fokozatában nem közlekedhet.

    Aki utóbbi – szinte egyetlen, s a 20 éves autók között nem ritka – hátránnyal meg tud küzdeni, az nagyon jó boltot csinálhat vele. A tesztautónkhoz hasonló korú példányok két-háromszázezer forintért kelletik magukat, rendszerint magasabb futással, rosszabb állapotban. A megfelelően karbantartott példányokkal extrém futással sem kell problémára számítani – ahogyan azt tavaly egy ma már 21 éves, a Lancer testvérmodelljének számító Colt esetében láttuk, bő 370 ezer kilométeres futással. Noha japán modellről van szó, a Lancer alkatrészárai ma már nem vészesek, sok hozzá az olcsó utángyártott. Fogyasztása szintén jó: városban, autópályán – józan vezetéssel – 7 l/100 km körüli, országúton simán 6 l /100 km alá vihető, ami ilyen izmos motortól nem rossz – az 50 literes üzemanyagtartállyal 700-800 kilométeres hatótáv simán elérhető. Aki tehát talál esetleg egy, a tesztautónkhoz hasonló példányt, az nyugodtan vegye meg, olcsó, kényeztető válságautóra lelhet!
    Előző cikkButton vagy Vettel? Tán Hamilton? Ki nyeri az eheti F1-et?
    Következő cikkGumi le, gumi fel – már megint
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    19 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Sziasztok!
      Nekem is Michubishi Lancer GLXi 1996-om van. Legnagyobb bánatom, hogy már semmiféle gépkönyvet vagy egyéb részletesebb műszaki leírást sem kaptam hozzá.
      Hol lehetne beszerezni, vagy esetleg netről letölteni?
      Köszi a segítséget! Üdv: Imi

    2. Egy cimborámnak van egy ugyanilyen komija. 1,5 évesen vette német tulajtól. A német tulaj Budapest és München között járt vele. Akkor 130000 km volt benne. Azóta a havernál van, imádja, eszébe nem jut eladni, egyszerűen imádja.

      Úgyhogy van még ilyen, csak senki nem adja el, mert nem szabad eladni !

      Uff!

    3. azért együk hozzá hogy gondos gazdától érdemes venni, mert ha el van hanyagolva, nincs karban tartva hamar tönkrevágják!Nekem a motorja gallyon volt 260 ezer kilométerrel, de bontóból vettem hozzá egy tökéletes állapotút..

    4. Egy barátom 1994-ben vett egy kombi 1.6-os Lancert újonnan. Ma is azzal jár, szoktam látni…Bár mostanában nem beszéltünk- utoljára talán pár hónapja – akkor már közel járt a 600 ezer futott km-hez. Azt mondta, már úgysem vennék meg ennyi km-el, inkább addig használja, míg ki nem rohad alóla…A titok mindössze annyi, hogy mindig időben, a megfelelő olajjal és alkatrészekkel szervizelte. Semmi komolyabb kiadása nem volt az autóval kapcsolatban, csak a kopó alkatrészeket cserélte. Tény, hogy sok hosszú útra használta inkább az autót, mint városi közlekedésre, ez is hozzájárult ahhoz, hogy még ma is hűségesen szolgálja. Az az egy azonban biztos, hogy ritka ma az olyan ember, aki ennyi ideig használ egy autót…

    5. Ebben az időszakban gyártott autók még autónak készültek és nem egyszerű fogyasztási cikknek.
      A gyártók manapság már csak a profitot tartják szemelőt és a minőség már nem a régi.
      Nekem igaz hogy nem Mitsum van hanem egy Toyota Carina E-m de ő is 1992 gyártású és 133600 km-rel rendelkezik.Mondhatni gyári állapotú még nem kellett hozzányúlni a géphez.
      Azzal egyetértek én is hogy így nem nézhet ki egy autónak sem a motortere sem az utastere.
      Lényeg hogy a japán verdák tényleg megbízhatók.

    6. A történethez hozzá tartozik, hogy jó Mitsubishi szokás szerint a kombival mindig le van maradva. Kihozzák a következő szériát és az előző kombiját nyomják tovább esetleg kicsit fel extrázva ráncfelvarrva. Ebben az esetben nagyon így van. Ennek a szériának a kombiját nyomta a Mitusu a következő Lancer,sőt még a Carisma alatt is. Ennek következtében 2003-ig csinálták ezt a kasznit, de csak kombiba.
      Nekem van egy 99-es évjáratú.Abban van már elől két légzsák, ABS, klíma,hátul is tárcsafék.Hibátlan szerkezet. Nagyon szeretjük.
      Előtte egy 92-es a cikkben szereplővel teljesen azonos limónk volt csak ezüstbe. Bevallom sokkal szebb volt minden szerénytelenség nélkül mint a cikkben szereplő. Főleg a hátsó ívek kijavítása után.Szívesen küldök pár képet a kombiról és a limóról egyaránt.

      Richie

    7. Nekem is volt Mitsum, igaz nem Lancer, hanem Colt, de lényegében csak a kasztni volt más rajta, a motor, váltó,és futómű pár dolga ugyanez volt.Csak nekem nem 1.6-os, hanem 1.5-ös volt, de szintén GLXi.
      A motorja igaz euro norma előtti, de 96-ig ugyanezzel a motorral gyártották a Lancer, Colt, Daewo, és Kia egyes típusait is..Ott már volt euro minősítés, de most nincs kedvem utánanézni milyen.
      Látszik vigyáztak rá, mert sajna elég könnyen rohad, a motorvezérlő elektronika is meg szokta adni magát, ugyanis könnyen párásodik, és utána hamar tönkremegy.
      Én speciel a váltójával meg voltam elégedve, a fogyasztása város télen 6.2, pályán 5 liter volt.A lényeg hogy a kopó alkatrészeket, és folyadékokat előírt időben, és minőségben kell cserélni.
      Nekem hátsó kerékcsapágy gondom volt, azt 13 ezer/db adták annó.A vezérlés filléres dolog.
      Ha nem rohadt volna, és a motorvezérlője sem rendetlenkedett volna, szerintem nem adtam volna el 🙂

    8. A tulaj mentségére szóljon, hogy mi csaptunk le az autóra és gyakorlatilag időt sem hagytunk, hogy takarítsa. Egyértelmű, hogy számára a műszaki állapot a fontosabb és ez így van jól, a külsővel, utastérrel könnyebb tenni bármit gyorsan, látványosan.

    9. Mikor elmentem dolgozni, ilyet akartam venni első autónak, de mire összejött a pénz, az összes szépet elvitték. Volt egy szép kombi összkerekes is, azzal szemeztem. Aztán ismererősön keresztül tudomást szereztem egy eladó E30-ról, és ő lett az én első saját pénzből vett autóm. Az igazi első egy trabi volt, amit szüleimtől kaptam. Csuda kis gép volt. A BMW pedig megfertőzött, azóta vettem egy E36-ot, amire annyit költöttem, hogy nem egy ilyen Mitsut vehetnék belőle, de ennek ellenére imádom. Jól elkalandoztak a gondolataim. 🙂
      Sajnos odáig nem jutottam el, hogy vezethessek egy ilyen régi japán masinát. Kipróbálnék egy korai Civicet, Accordot, és egy ilyet is. Kicsit tényleg kitakaríthatta volna a tulaj, ha már tudta, hogy írni fognak az autóról.

    10. Jó napot Mátyás! Nekem volt ilyen autóm, 10 évig használtam és bár használtan vettem (cca 50.000 km volt benne) semmi bajom nem volt vele. 360.000 km volt benne amikor eladtam és még akkor kezdte az új tulaj kicsit sportosabban használni, gond nélkül. Szinte minden eredeti volt még benne amikor eladtam, kuplung is,, csak féktárcsák lettek 2szer marva a betétek cseréjénél. Soha nem volt és azt hiszem nem is lesz ilyen megbízható autóm!

    11. Húú!Ez egy megkíméltnek mondott autó?Gondos autószerelő gazdával?Fura.Lehet,hogy motorikusan rendben tartják meg pöccre indul,de a külsővel és az utastérrel nem igen törődnek.A horzsolások már természetesek ennyi idősen de ekkora rozsdásodást már rég kezelni kellett volna,még a tél előtt.A belső tér anyagai tényleg jól bírják,de a kocsi régen lehetett takarítva(a középkonzol csupa piszok és zsír,a kézifékkar és a könyöklő alatti részre rossz volt ránézni,műanyag ápolót nem hiszem hogy látott az utóbbi években)A kárpitokat se nagyon tisztíthatták mostanában,egy vegyszeres takarítás akár otthon is elvégezhető,és talán egy olcsóbb huzatot is megérdemelne,ha már ennyi ideje szolgál.Ebben az állapotban pontosan olyan mint egy átlagos húsz éves kocsi.Én sem kényeztetem minden nap az autónmat,de ennél jóval tisztább.
      Amúgy a típus tényleg legendásan megbízható,a colttal együtt,de én jobb gazdát is el tudnék neki képzelni.