Amikor a józan ész nyer – Kia Rio GT Line teszt

Sokat gondolkodtam a Kia Rióval közlekedve az emberi természetről, és arról, hogy mennyire demagóg sokszor az autóipar törekvése a környezet védelme felé. A valódi tenni akarást jelezné, ha jóval szerényebb méretű autókat tukmálnának a vásárlókra. Igen, az én hipotézisem bizony az, hogy a divatot maguk a gyártók teremtik. A közmegállapodás persze az, hogy a vásárlók igényeit elégítik ki. A vásárlók pedig crossovereket akarnak. Szerintem a teljes igazság inkább az, hogy a gyártók (és nem csak az autógyárak, bármilyen termék gyártója) igyekszik a marketingszakma minden rendelkezésre álló eszközével megteremteni vagy irreális mértékben megnövelni a vágyaidat bizonyos tárgyak iránt, majd arra ösztönözni, hogy kielégítsd ezeket a vágyakat. Ugyanezt érzem a szabadidő-autók kapcsán. Üljetek ki Budapest közepére, mondjuk a Deák Ferenc térre és számoljátok össze, hogy egy óra alatt mennyi bazinagy hobbiterepjáró gurul el az orrotok előtt. Vajon honnan jönnek és miért hurcolják teljesen feleslegesen hatalmas testüket a belvárosban kószálva? Sokkal kényelmesebb ilyen célra egy kisautó, például a Kia Rio. Ami azért annyira nem is kicsi.

GT Line felszereltséggel ráadásul kimondottan vérpezsdítő. A dizájn szépségéről lehetne vitatkozni, de felesleges. Az biztos, hogy a tigrisorrával karakteres jelenség, bár az igazi hűtőrács a lökhárítóban található, a sportosság jegyében sajátos méhsejtmintával. A GT line könnyen felismerhető még a „jégkocka” ködfényekről, a fekete küszöblécekről, illetve a szintén fekete hátsó légterelőről. Na, meg persze a 17 colos könnyűfém felnikről is. Hátul említést érdemel még a dupla kipufogóvég, a fekete diffúzorbetét és a lökhárító fekete díszei. Szóval az összkép dögös, ezt nem lehet elvitatni tőle. A Rio ráncait egyébként tavaly varrták fel. Akkor lett keskenyebb a már említett tigrisorr, illetve akkor kapott minden modell LED-fényszórókat, új lökhárítókat és kicsit átrajzolt fényszórókat, de a tesztautó apropója a lágy hibrid hajtáslánc. Persze azért annak is örülök, hogy újfent emlékeztet rá, milyen jó is ez a méretkategória. Úgy kábé mindenre.
[BANNER type="1"]


Pedig nem fejedelmi az utastér mérete, de 4 átlagos termetű felnőtt kényelmesen elfér. A csomagtér mérete alapból 325 literes, a padló alatt pedig pótkerék helyett a 48 voltos lágy hibrid rendszer akksija trónol. Ám a hátsó ülések lehajtásával már 1,1 köbméteres a tér. Elöl meg aztán végképp nem lehet ok panaszra. Széltében, magasságban, mindenhogy kényelmesen elférni a „sportosított” ülésekben. Kagylósítottat nem merek írni, mert attól messze vannak, de a lényeg, hogy jól tartanak, hosszabb távon is kényelmesek. A műbőr/textil üléshuzatok fehér varrása és a betétek szintén a sportos hangulatot hivatottak erősíteni, ahogy a lapított sportkormányon is. Emellett a karbonmintás betétek és a fém pedálok is ezt a célt szolgálják. Valóban sikeresen. Habár az anyaghasználat nem kiemelkedő a kategóriában, de igénytelenségnek nyoma sincs. Ha eleget perkálunk ülés- és kormánykerék-fűtés is jár, szóval kényelem terén a maximumot tudja nyújtani. Az infotainment 8 colos kijelzője szintén extra (350 000) forint, ezen az UVO Connect nevű rendszer fut. A menürendszer látványos, kissé csajos színezésű, és nagyon könnyű boldogulni benne, minden egyértelmű.



Annak ellenére, hogy háromhengeres a benzinmotor, nem spóroltak a lóerőkkel. Letagadni nem tudja ezt a „háromhengerességet”, mert a kávédaráló hangot sem tudták teljesen elrejteni, néha érezni a vibrációt is a motor felől, ugyanakkor egy igazi kis zsebrakétává teszi a turbós egység a Riót. Jelenleg csat ez a 120 lóerős változat a lágy hibrid a típus palettáján, ami kapható hatfokozatú manuális sebességváltóval és 7 fokozatú duplakuplungos automatával is. A tesztautóban az utóbbi szolgált. Manuálissal valószínűleg még sportosabb az élmény, ám ezt a duplakuplungost is odadörgölném más gyártók orra alá, megmutatva, hogy lehet ezt jól is csinálni. Mintha kitalálná a gondolataimat! Mivel üzemmódválasztó gomb is van benne, így lehet kicsit variálni a viselkedésén. Sportosban gyorsan felpörög 6000-es fordulat közelébe, ahol a teljesítménymaximuma van, de a 200 Nm forgatónyomaték már 2000-től rendelkezésre áll. Aki élvezi a lámpától lámpáig rohanást, szinte mindig első lehet a Rióval, de a kanyarokban sem vall szégyent. A nagy felnik kicsit rontanak a rugózási komforton, ám szerencsére eleve nem hangolták túl feszesre a futóművet. Ennek ellenére egészen jó élmény vele az apex vadászat is, hiszen a kormány közvetlen, az autó tömege pedig csak 1,2 tonna. Ilyen mókákkal megtűzdelve lett a vegyes fogyasztása 6,6 liter 100 kilométeren, ami egy 120 lóerős masinától elfogadható, higgadtabb vezetési stílussal pedig akár egy liter is faragható ebből.
[BANNER type="2"]


Viszont az árához érkezve jól látszik, hogy miért döglődnek a kisautók. A Rio alapára 4,7 millió forint kedvezménnyel, ami csak egy hangyányit olcsóbb a Ceed bázisáránál (5 099 000 Ft). A 120 lovas motorral már 5,9 millió forint közelében járunk, és Ceedet ugyanekkora erővel, igaz nem lágy hibrid rendszerrel már olcsóbban kapni (5,6 millió forint). A GT Line pedig 6,65 millió forintról indul, de a vezetősegédekkel telepakolt tesztautó ára átlépte a 8 millió forintot. És még mindig egy kisautóról beszélünk, bár az tény, hogy ez a kisautó nagy élményt ad, illetve Kia lévén 7 év/150 000 km garanciát is.