Ár/tér bajnok a nagycsaládosoknak? Fiat Dobló Panorama 7 üléssel

    1
    1

    Nagyon furcsa helyzetet teremtett az autópiacon a februárban bejelentett, júliustól igényelhető „szerzési támogatás, ami a nagycsaládosok számára 2,5 millió forinttal segíti a legalább hétüléses új autók vásárlását. A támogatás ártól függetlenül minden legalább hétüléses személyautóra él (azzal a kritériummal, hogy nem tehet ki a vételár 50 százalékánál többet). A részletekről itt írtunk, itt pedig a legolcsóbb, a támogatással 5 millió forint alatt megkaparintható modelleket mutattuk. A Dacia Lodgy-t már teszteltük, legalábbis kifutó 1,6-os szívó benzinesével, érkezik majd belőle az 1,33-as turbós is, de nagy kérdés, hogy mikorra fut be autó, s ezzel a Lodgy még mindig jobb, mint például az Opel Combo, amiből épp rendelni sem lehet. Ebben a piaci helyzetben bombajó ajánlatnak tűnik a Fiat Dobló Panorama, ami bár egy kissé koros, de legalább – készletről is – elérhető modell, s nem mellesleg a piac második legolcsóbb hétülésese, egyben legolcsóbb tolóajtós kompakt egyterűje.[BANNER type="1"]
    A Fiat Schillertől kaptunk próbakörre egy példányt, alapvetően azt, ami a legjobb boltnak számít belőle, egy hétüléses, benzines verziót. A tesztautó matricázása egyébként marektinges iskolapélda, minden fontos infót elmond.

    Fiat Dobló Panorama, 7 üléssel, nagycsaládosoknak, 2 400 000 Ft-tól.

    Hogy a Dobló nem mai csirke, azt jelzi, hogy 2009 decemberében voltam a menetpróbáján. Kissé érthetetlen volt, hogy a Fiat miért tartotta fontosnak, hogy december második felében vezessük, amikor a gyártása csak 2010 januárjában indult – Törökországban. Kevésbé karakteres, mint elődje, az ezredfordulón debütált első Dobló, de utastere sokkal minőségibb lett, s ez volt az első független, spirálrugós hátsó felfüggesztéses kisfurgon, illetve haszonjármű alapú egyterű.
    Futóművével egyébként ma is teljesen helytálló, sőt, utasterével sem marad el frissebb konkurenseitől. Iszonyatosan meglepő, de masszívabb autónak tűnik, mint a ráadásul Autobest díjjal is kitüntetett és tavaly érkezett Berlingo/Combo/Rifter trió, s bár egy-két részletén látható, hogy korosabb, ár/érték arányban nagyon-nagyon vállalható. Kezdjük ott, hogy itt benzinmotorból is kapunk négyhengerest, ez az alap, nagycsaládosként ugyebár 2,4 millióért, 120 lóerővel és 206 Nm nyomatékkal. Nem fogja letépni a hajunkat, de azért nem is vérszegény. A turbó már 1800/perctől érezhetően dolgozik, a nyomatékcsúcs 2000-nél jön. Váltóból korrektül kapcsolható hatsebességest kapunk, ami egyrészt azért jó, mert nincs szakadék a fokozatok között, másrészt autópályán sincs vészesen magas fordulatszám. A 12,3 másodperces sprint ebben a kategóriában jónak számít, ahogyan a 170 km/óra feletti végsebesség is. Vélhetően olyannyira, hogy ember nem lesz, aki az 1,85 méter magas Doblóval kíván annyival hasítani.
    A Dobló ugyanis magas, de persze épp ez az egyik előnye. Az első utasok fölött óriási a tér, a második sor már kicsit magasabban van, ami jó, hiszen könnyebb így a gyerekeket becsatolni. Ha már gyerekek és csatolás, Isofix gyerekülésrögzítőt csak a szélső helyeken találunk, ám a két gyerekülés közé legalább befér egy harmadik is, ahogyan normál felnőtt is elfér még ott. Helykínálat tehát bőséggel van a második sorban is, leghátul viszont vegyes a kép. Bejutni oda az össze- és előrehajtható középső sornak köszönhetően nem kunszt. Bár az ülések ott csak 2/1 osztásúak, logikusan a jobb oldali a szóló ülés, így a járda felőli oldalról könnyedén, egy ülés hajtogatásával juthatunk hátra. Nem csak a beszállási tér, maga az ülés is egészen korrekt hátul is, a helykínálat azonban már korlátozott. Legalábbis 180 centivel erősen és főként térdnél szorongós. De miért is kellene épp a 180 centis utasoknak hátraülni? Na persze, talán azért mert a gyerekek Isofix üléssel a középső sorban utaznak, de ha a helyzet úgy hozza, talán át lehet majd sakkozni a rendszert.
    Bár eredetileg kétféle, 4,4 és 4,76 méteres hosszal létezett a Dobló, ma már csak a tesztautó által is képviselt rövidebb verzió kapható, ez csak szükség/időszakos hétüléses. Ha ugyanis bent vannak az amúgy 5 ülés mögött 790 literes csomagtérben a kiegészítő ülések, akkor mögöttük szinte semennyi csomagtér sincs. Korlátozza a variálhatóságot, hogy az ülések egyik sorban sem hajthatók a padlóba, kiemelni persze ki lehet a leghátsókat. Mivel övcsatolás-jelző még azokhoz is jutott, egy-egy elektromos kábel is tartozik hozzájuk. Nem mondom, hogy ezek a spirálkábelek a világ legszebb megoldásai, az viszont jó, hogy induláskor nem kell mindenkit végigkérdezni, hogy vajon Pistike a leghátsó sorban is bekötötte-e magát, hanem van kontroll-lámpa a középső visszapillantónál.
    Van továbbá kétoldali tolóajtó, légkondi, elektromos ablak és tükör, de még Bluetooth kihangosítós audiorendszer is a 6 légzsák és a 7 ülés mellé. Sőt, a 4,799 milliós, nagycsaládosan tehát legolcsóbban 2,4 millió forinttól vihető Dobló még tolatóradart is ad; néhány további extrával és az állami támogatás kimaxolásával 2,5 millióért teljesen korrekt Doblót kaphatunk. Ez eleve elég jó bolt, de tippként még elárulom, hogy a Fiat Schiller tesztautója nem csak kipróbálható, hamarosan eladósorba is fog kerülni. Én 1415 kilométerrel szálltam ki belőle, aki pedig figyelmesen olvasta múlt heti cikkünket, már tudja, hogy legfeljebb 2000 kilométerrel túl kell adjanak rajta, hogy állami támogatással legyen vásárolható. Addig persze még szolgálja a próbaköröket, amire bárki elviheti a Fóti útról. Ha megnéznéd, milyen egyéb ajánlatokat kínál a Schiller Autó Család a nagycsaládosoknak, itt megtalálod őket!
    Előző cikkIzomautós időutazás, főszerepben a legkedveltebb Dodge-ok
    Következő cikkRohamléptekkel a jövő felé – ezt mutatják az eladások
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Kedves cikkíró, azért mert ön csak 2009-ben találkozott ezzel a modellel:

      „Hogy a Dobló nem mai csirke, azt jelzi, hogy 2009 decemberében voltam a menetpróbáján.”

      nem jelenti azt, hogy ekkor jelent meg a piacon:

      „…a gyártása csak 2010 januárjában indult – Törökországban.

      Hát ezért ez egy „picit” korábban volt. Nálunk az egyik az 2004-es évjáratú Panorama. 🙂

      Azért egy cikk írásakor nem árt, ha előbb alaposan körbejárja az író a témát.
      Ugyanis a Doblo gyártása nem 2010-ben, hanem 2000-ben indult.