Az aranytojás személyesen? Kia XCeed teszt

Az XCeed menetpróbájánál már lelőttem a poént, a Kia azt várja, hogy az ötajtós Ceedre épülő, de annál egyrészt 4,8 centivel magasabb és ráadásként még 8,5 centivel hosszabb crossoverből fogják eladni a legtöbbet, legalábbis a Ceed családon belül (és persze alighanem összességében is). Nagyon ügyesen nyúltak az európai tervezésű és gyártású Ceedhez, hogy a piaci igényeknek leginkább megfelelő, crossoveres, SUV-os modellt hozzák létre belőle. Az XCeed arcát, azaz hűtőmaszkjának tetejét még a karosszériánál is jelentősebben megemelték, az ugyanis 6,5 centivel került magasabbra. A karosszéria nem csak nagyobb, érezhetően tágasabb is lett, a csomagtér is öblösebb (31 literrel), összességében tehát

az XCeed nem csak divatosabb, használhatóbb is.

[BANNER type="1"] A divatozás nem csak kívül, a crossoveres külsőben, hanem a beltérben is megjelenik, főként a csúcsverziókhoz elérhető „Yellow csomaggal: színes műszerfalbetéteket, ajtó- és üléskárpit-varrásokat kapunk – igaz, csak egyes karosszériaszínekhez. A Platinum csúcsverziónál viszont mindenképp teljesen digitális, 12,3 colos, színes műszerblokkot, ami induláskor és a motor megállításakor látványos animációval is köszön. A középkonzolra az alacsonyabb felszereltségeknél 8, itt viszont 10,25 colos, akár hármas osztásra is képes, szélesvásznú kijelzőt kapunk, navigációval, aminek az okostelefon-csatolás idejében túl sok értelme nincs mondjuk. Hasonló az ötödik ülőhely, ami meglehetősen csenevész. Bezzeg a többi, azok iszonyatosan kényelmesek, nem csak elöl, hátul is, ráadásul ott is fűtöttek. Ajtózseb és légbeömlő is jutott a második sorba is, ahogyan lábtér is bőséggel. Egyértelmű, hogy az XCeednek annyira jól áll a hozzá alkotott (a Yellow csomaghoz is a legjobban passzoló) „kvantumsárga szín, hogy a tesztautót is ebben az árnyalatban kértük, motorból pedig a középső, 1,4 literes, 140 lóerős T-GDI-t kaptuk, a feláras 7DCT, azaz hétfokozatú, kétkuplungos automata váltóval. Ahogyan a menetpróbánál is írtam: ez egy elég jó párosítás hozzá, persze a teszthét után egyértelműen azt mondom, ha én választhatnék, megvárnám a jövőre piacra lépő, a turbó nélküli 1.6 GDI motorra épülő plug-in hybrid verziót, ami 60 kilométeres emissziómentes hatótávot ígér. Ez pedig azért elképesztően fontos, mert egy-egy töltéssel simán tudja a legtöbbek napi ingázását motorindítás és benzinégetés nélkül. Hiába remek motor ugyanis az 1.4 T-GDI, azaz az 1,4 literes, turbós, közvetlen befecskendezésű négyhengeres, fogyasztása városi körülmények között, azaz nem túl hosszú távokon és elindulásokkal, megállásokkal tarkítva sem vihető 8 liter alá, de inkább magasabb étvággyal kell számolni. Országúton viszont simán be lehet vinni az étvágyát 6 liter alá is, ami azért nagy szó, mert közben egy teljesen kulturált és elég erős motorunk van. Alapjárata egyenletes, de a stop-start is elég gyors és ügyes, a gázreakció élénk és még a 7 fokozatú dupla kuplungos váltó is elég tisztességesen teszi a dolgát. Főként akkor, ha nem extrém módon tapossuk a gázt, akkor ugyanis mintha fáziskésésben lenne, normál közlekedésnél azonban nem lehet rá rossz szavunk. A hosszú hetedik fokozattal a 160 km/órás utazótempó is elég csendesen, mindössze 3000/perc fordulattal vihető – a német autópályákon, nálunk pedig a 130 simán 2500 alatt van, ahol a motor hangja nem hallható. A végsebesség kereken 200 km/óra, amit be kell valljam, nem próbáltam. Az XCeed nem az az autó, amivel nagyon sietni szeretnénk, a legfőbb előnye épp a kényelme. A normál ötajtósnál kicsivel magasabbra kell beszállni, a hasmagasság is nagyobb legalább 3 centivel, a rugók lágyabbak, a lengéscsillapítók pedig frekvenciafüggő csillapításúak. Még a hazai utakon és 18 colos kerekekkel is egészen kényelmes, persze van benne némi feszesség ezekkel a felnikkel, sokkal inkább javaslom hozzá a ballonosabb abroncsokkal szerelt 16 colos kerekeket, amelyek a két „belépő, persze már szintén tisztességes ellátmányt adó (Steel és Bronze) felszereltséghez járnak. Silver, Gold és Platinum szinten már 18 colos felni jár, meglehetősen peres abroncsokkal. Ha viszont el szeretnénk érni az XCeed akár kettes szintű önvezető rendszerét, akkor kénytelenek vagyunk legalább a Silver szintet választani. Távolságtartós tempomat és a gyalogosokat is felismerő ütközéselkerülő rendszer, valamint holttérfigyelő és tolatáskor hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztetés csak onnan érhető el. Márpedig ezek elég fontos rendszerek. Jól is teszik a dolgukat, egyedül talán az róható fel, hogy a sofőr be nem avatkozása, például elalvása, rosszulléte esetén a figyelmeztetéseket követően az autó nem állítja meg magát, csak lekapcsolja a tempomatot és sajnos a sávtartást is. Az autókat felismerő ráfutásvédelmi rendszer, visszagurulásgátlós ESP, automata reflektor, éberségfigyelő és manuális váltó esetén sávtartó rendszer már alapáron is jár – sok más mellett, azaz a biztonsági alapellátmány is erős. Az XCeed ára sem gyenge persze, akciós áron is 5,999 millió forint az alapváltozata, a 120 lóerős, 1,0 literes T-GDI motorral, az 1,4-es már csak a második ellátmánnyal, 6,549 millió forinttól érhető el, a tesztautót is jelentő csúcs Platinum 7 749 000 forint a 250 ezer forintos „akciós kedvezménnyel. Viszont ehhez még további 500 ezer forint az automata váltó, 140 ezer forint a metálfény, 350 ezer forint a sofőrsegédeket tömörítő, 250 ezer forint a sárga dizájncsomag és 300 ezer az elektromos csomagtérnyitást, az indukciós telefontöltőt és a JBL hifit adó „Luxus csomag. Az XCeed nem olcsó, de elég jó termék, sokat ad, mindent elég jól, ráadásul 7 év/150 000 km garanciával, 7 évig évenkénti ingyenes navigáció-frissítéssel. Ami viszont még fontosabb: az alapverziót leszámítva négyhengeres, élénk motorokkal kapjuk, jövőre pedig konnektoros, zöld rendszámos is érkezik belőle, az lesz az igazi!