Az egyterűek új csúcsa: Mercedes V-osztály

    0
    3
    Erődemonstrációt tartott nemrégiben a Mercedes-Benz, miként arról beszámoltunk, szinte összes AMG modelljét felsorakoztatta, hogy megízleltesse őket a potenciális vevőkkel és az újságírókkal. Voltak egyéb újdonságok is a bemutatón, a tavaly év végén bemutatott új C-osztály, s az idén debütált, most még hazai árral sem rendelkező V-osztály. Utóbbi volt tehát a legfrissebb modell a bemutatón, ezzel tényleg első ízben találkozhattunk, így hát hiába számított ez a legkevésbé dinamikusnak a felsorakoztatott modellek közül, ezt kellett elkérni, hogy az ebédszünetben hadd vigyük ki egy kicsit autópályára, hadd ízlelgethessük még egy kicsit a sok-sok egyéb izgalmas modellen túl.
    Miért lehet érdekes egy több mint ötméteres furgon az AMG Mercik mellett? Azért, mert a Mercedes ezt a kategóriát is teljesen átfogalmazta. Nem létezett még ilyen luxusbusz szériagyártásban, de ilyen komoly technikát egyik autóépítő manufaktúra sem kínált még, mint amit most a Merci ad bármelyik vevőjének.
    Hosszúság [mm] Szélesség [mm] Magasság [mm] Tengelytáv [mm] Csomagtér [l]
    4895/5140* 1928 1880 3200/3430* 1030-4630**

    Kezdjük az alapokkal. Miként azt korábban is írtuk, a V-osztály a Vitóból épített és 2003-2013 között kínált Viano luxusbusz utódja teljesen friss alapokon, de ahhoz hasonlóan (és szemben az 1996-2003 között gyártott V-osztállyal) hátsókerék-hajtással. Majd biztosan lesz belőle összkerekes 4Matic verzió is, egyelőre azonban nincs. Csakis négyhengeres, 2,1 literes turbódízelekkel kapható, az alap 130 lóerős és 320 Nm nyomatékú, az egyedüliként Euro 6-os normát is teljesítő csúcsverzió 190 lóerő és 440 Nm állandó erővel bír, de a turbó átmeneti túltöltésével 204 pacit és 480 newtonmétert is ki tud préselni magából – 15 másodpercig. Ez bizony jól jöhet egy előzés során, de ahhoz is, hogy legyen V-osztály, ami 10 másodperc alatti, konkrétan 9,1 másodperces 100 km/órára gyorsulást tud, s megfutja a 200 km/órás tempót is. Míg a másik két verzió alapáron hatsebességes kézi váltót kap, a V 250 BlueTEC csúcsverzióhoz alapáras a kormányoszlopra szerelt előválasztós, a volán elengedése nélkül fülekkel is kapcsolható 7G-Tronic (névből eredő fokozatszámú) automata váltó.
    A bemutatóra természetesen a csúcsverziót hozta a Mercedes a bevezetési „mindent bele” szériát jelentő Edition 1 ellátmánnyal. Ebben egyebek mellett benne van a frekvenciafüggő lengéscsillapítókkal szerelt Agility Control futómű, egyedi 5-duplaküllős 19 colos alufelni jár hozzá, hátsó ablakai sötétítettek, kárpitozása nappabőr, műszerfala meglehetősen gusztusos műbőr borítású, s a sötét antracit árnyalatú, ébenfahatású utastéri betétek sem hiányoznak belőle. Itt alapfelszerelés a kategóriában első ízben elérhető ülésszellőztetés és a hátsó sor külön vezérelhető félautomata légkondicionálója. Mindkét tolóajtó elektromos, ahogyan a csomagtérajtó is az. Megvan az akár az első sorban utazók beszédjét hangszórón hátrafele küldő, szenzációs hangzású Burmester hifi, a ráfutásgátló és a sávtartó asszisztens is.
    V 200 CDI V 220 CDI V 250 BlueTEC
    Hengerűrtartalom (cm3) 2143
    Hengerek/szelepek száma 4/16
    Váltófajta/-fokozat 6/manuális (7/automata) 7/automata
    Teljesítmény [LE] 136 (3800) 163 (3800) 190 (3800)
    Nyomaték [Nm (1/min)] 330 (1200-2400) 380 (14002400) 440 (1400-2400)
    Végsebesség [km/h] 183 (181) 194 (195) 206
    Gyorsulás 0-100 km/h 13,8 (12,8) 11,8 (10,8) 9,1
    Fogyasztás – vegyes [l/100 km] 6,1 (5,8) 5,7 (5,7) 6,0
    CO2-kibocsátás [g/km] 159 (152) 149 (149) 157
    Saját tömeg [kg] 2075 (2145) 2145

    De nem is a tudásfelsorolás, hanem az előadásmód a lényeg. A hathengeres motorokat száműző, 28%-os fogyasztáscsökkenést hozó 250 BlueTEC csúcsverzió négyhengeres dízelhez mérten nagyon finoman jár, morajlása tompa és távoli, a hétsebességes automata váltó finoman kapcsol, az áttételezés természetesen hosszú. A kormányzás elektromechanikus, buszos, de nem szintetikus. Méretéhez képest kifejezetten jól manőverezhető a V-osztály, pedig ez a hosszú verzió, elsőként ezzel az 5,14 méteres kivitellel jön a V, aztán lesz majd belőle 4,9 méteres normál, még később egyelőre ismeretlen méretű extra hosszú kivitel is. Itt már három üléssor mögött is tisztességes méretű – kalaptartó nélkül 1030, a hátsó ülések kiszerelésével 4630 literes a csomagtér. A kalaptartó egyébként többféle pozícióban is rögzíthető, s 50 kilogrammal terhelhető is. Fontos ez, ugyanis a hátsó ajtó ablaka – a szűk helyen pakolást könnyítendő – opcióként külön is nyitható.
    Ülésből alapból hatot ad a V-osztály, mind független, tologatható, a középső sor székei pedig a leghátsókkal is szembefordíthatók. Közéjük kérhető asztalka. Kártyázó, játszószoba vagy akár tárgyaló is kialakítható. A második és a harmadik sor háromüléses is lehet, a jobb szélsők ezeknél is viszonylag különállók, összehajthatók, lehajthatók és nem Isofix-csatlakozósak. Így aztán hat- helyett nyolcüléses lehet ugyan a V-osztály, ám Isofixből csakis soronként kettőt-kettőt tud adni.
    Az ülések természetesen elöl-hátul nagyon kényelmesek. Lapjuk lehetne talán hosszabb, de a szabályos ülőpozíció miatt így is teljes a komfort. Olyan, mint a nappaliban, egy jobb fotelben – főként a hatüléses kivitelben. Ülésünk támláját természetesen mindegyik sorban szabályozhatjuk, de még a székek is mind tologathatók, bőven lehet variálni a berendezést. A rövid tesztkör után nehéz eldönteni, hogy vezetni vagy utasnak lenni jobb-e a V-osztályban. Mindkettő egészen speciális élmény. Az utazás csendes, 130 km/órás tempónál nem nagyon kíván gyorsabban hajtani a sofőr, felette ugyanis a jelentős, 1,88 méteres magasság, meg persze a még gigászibb, 1,93 méteres szélesség okán érezhetővé nő a szélzaj, és kúszik felfele a fogyasztás, ami autópályás üzemben az ígért 6,0 literes vegyes érték helyett inkább alsó hangon 9 literesnek tűnik. Ez sem sok egy ekkora luxusautótól.
    Nem tévedés, nem furgon, hanem luxusautó a V-osztály. Olyan, amiben mindenkinek óriási tere van, amiben a hátsó üléseket síkba hajtva akár aludni is lehet, amibe könnyedén beférnek akár kerékpárok, és szörfdeszkát, síléceket szintén elnyelhet a hatalmas hátsó tér. Vagy ez már nem is luxusautós, hanem szabadidő-autós jellemző? Az is, viszont összességében mégis inkább luxusautó a V-osztály, hiszen kulcsának megfelelő gombjával még beszállás előtt indítható a légkondija, alapáron jár hozzá a méretek miatt egyáltalán nem felesleges, ESP-alapú oldalszél-asszisztens és az éberségfigyelő Attention Assist rendszer, felárért pedig az ennél a méretnél szintén különösen hasznos aktív parkolás-asszisztens is elérhető, ami nemcsak felismeri a megfelelő parkolóhelyeket, hanem be- és kiparkolni is tud. Kérhető még hozzá (millió egyéb tételen túl) 360 fokos madártávlati képet adó kamerarendszer, 0-200 km/órás tartományban működő és rövid próbánk szerint is a legjobbak közül való Distronic Plus távolságtartó tempomat, táblafelismerő, sávtartó és holttérfigyelő asszisztens is. Fényszórója lehet teljesen LED-es, adaptív távfényt adó. Ezek ma nem csak a nagyméretű furgonoknál, de az egyterűek körében is egyedülálló jellemzők. [BANNER type="1"] Aki ma tágas és modern személyszállítót keres, annak a legjobb választás a Mercedes V-osztály. Hazai ára még nem ismert, de a napokban várható. Egyelőre németországi alapárával lehet kalkulálni, ami a V 200 CDI esetén 42 900 euró. A V 250 BlueTEC már 49 183 euróba kerül, míg a próbált Edition 1 (csakis a csúcsmotorral társítható) verzió alapára 67 378 euró. Itthon nem elsősorban a regisztrációs adó, hanem a németországinál 8%-kal magasabb áfa miatt az előbbiekből forintosítottaknál tetemesebb árak várhatók. Hiába tökéletes autó nagycsaládosoknak is a V-osztály, nálunk minden bizonnyal megmarad szállodai transzferautónak, politikusok és cégvezetők luxusautójának, s e műfajban lesz a legnívósabb. Aztán majd pár év múlva, külföldről behozva talán a nép is hozzájuthat.
    Előző cikkCsak a fater meg ne tudja!
    Következő cikkElőször videón a BMW M2
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.