Az ördög talizmánja? – Renault Talisman TCe 225

Ha dízel, akkor azért rossz, ha kisturbós, akkor meg azért, ha nagy benzinmotor, akkor meg azért. Van ez a rightsizing nevű kifejezés, ami lényegében annyit takar, hogy mondjuk úgy, normális méretű motorokat raknak az autóba, olyat, amekkorát már el tudunk képzelni bele első ránézésre. A Renault Talisman egy elég nagy autó, tekintélyes, nem is csúnya darab, de amikor elmondod az embereknek, hogy ebben vagy 1,5-ös dízel, vagy 1,6-os benzines lehet, akkor azért kikerekednek a szemek. Most, hogy mindenki kihüledezte magát, változtattak a motorkínálaton elég nagyot. Az 1.5 dCi helyett már 1,7-es van, az 1,6-os TCe helyett pedig 1,8-as. Azért ez már jobban hangzik, nem? Az új benzines ráadásul az, amit a Renault Sport fejlesztett és jelenleg 300 lóerőre is képes a Megane R.S.-ben. A TCe 225 persze egy visszafogott lakossági verzió,

úgy hangolták, hogy ne a sportosság jusson róla eszünkbe először, de az az érzésem, hogy ezzel mégiscsak került némi fickósság végre a Talismanba.

Az új motort már próbálhattuk az Espace-ban is, ahogy akkor, most is azt érzem, hogy kellett ez ide, mint egy falat kenyér. Már nem arra a 225 lóerőre gondolok, elég ide a 200 is, amit az 1,6-os tudott, mégis a lökettérfogat egy elég meghatározó szereplő a vezethetőségben. Ez az 1,8-as nem küzd alacsony fordulaton sem, 300 Nm nyomatékát már 1750-es fordulaton teljesíti, ami egy elég szép eredmény. Persze a részecskeszűrő már ezen is ott figyel, hogy a WLTP normákat teljesíthesse az új motor, mégsem érezni lefojtottnak. A csúcsteljesítményhez forgatni kell legalább 5200-ig, de nincs hiány erőből alatta sem, izmosnak érezni, ami nagyon fontos a mostanában divatos apró motorokat ismerve. Jó a hangja is, véletlenül sincs megjelölve sehol sportkombiként, de azért mégiscsak van abban valami kis izgalom, ahogy szól és ehhez a kipufogórendszer is sokat hozzátesz. Főként városban 10 literes fogyasztást produkált tankolás szerint, ami nem tűnhet kevésnek, de egy ekkora autótól, automata váltóval nem is illik mást várni a sűrű forgalomban hömpölyögve. Csak automata váltóval kapható, amire most azt mondanám, hogy talán egy gyenge pont. Tudom, egyre kevesebbet szeretünk váltani, ha csak el akarok jutni A-ból B-be, én is jobban szeretem. Nehéz jól megcsinálni a duplakuplungos váltót tömegtermékekben, és ahogy észreveszem, a legtöbb gyártónak az a fontos, hogy menet közben minél gyorsabban váltson a szerkezet, az elindulás és az irányváltás pedig mellékes. Sajnos a Renault EDC-je sincs a helyzet magaslatán induláskor, utána viszont gyorsak és alig észrevehetőek a váltások. Szóval,

ha meg akarjuk hajtani az új 1,8-as benzinest, abban azért elég jó partner az EDC.

Illene hozzá a kézi váltó, de ez csak az én véleményem, tudom, hogy aki ebben a kategóriában keresgél, már nem vonzza a váltás és az autózás élvezete, legalábbis a napi ingázásban nem, hisz nincs is értelme ezt keresni. A Talisman Grandtour ebből a szempontból a valódi ingázós, utazós autó, aminek az a dolga, hogy kényelmes legyen. [BANNER type="1"] A Renault is sokat változott a márka történelmének több mint 120 évében, de két dolog biztos tartópillére maradt a márkának; a motorsport és a kényelem. Ebben az összeállításban kicsit mindkettő szerepel, persze a Talisman inkább a kényelemre hangolt. Az utastér elég tágas, széltében hatalmas a helykínálat, és nem csak elöl, de a második sorban is tisztességes teret ad a térdeinknek, raktere 572 literes. Az ülések puhák, jól formázottak, ezer kilométer is nyögés nélkül kibírható bennük. A hangulat vidám a világos kárpitozással, amire persze illik vigyázni a koszolódás terén. Ha bírjuk a színeket, a beltér világítását is magunk állíthatjuk be, kedvünk szerint, bár a fényerő állításánál ügyeljünk arra, hogy a belső tükör előtt is világít egy LED, méghozzá nagyon erősen. Ezt a középső kijelző menüjében érhetjük el, és hogy megkíméljek mindenkit egy órányi keresgéléstől, érdemes a Multi Sense-ben kezdeni a keresést, itt állíthatjuk a menetmódokat, és mellesleg a színeket is. A legjobb dolog, ami egy ekkora üzleti kombival történhet, az az összkerékkormányzás, a Renault-nál 4Control néven kell keresnünk. Érezhetően lecsökkenti a fordulókört, ami egyenesen arányos a parkolás alatti stressz szintünk apadásával is. Futóműve hosszú távon ringatóan kényelmes, az úthibákra viszont hangos puffanásokkal válaszol, ami a karosszérián is érezhető, ezen a téren kiérdemelne a Talisman némi merevítést, a minőségérzeten nagyot emelne a csavarodás csökkentése. Az anyaghasználat egyelőre nem változott semmit, a műszerfal alja kemény, rideg műanyag, míg a felső része és az ajtókárpitok már kellemes tapintásúak. Akárcsak a kormány bőrözésének tapintása is jó élmény, és talán maga a kormányzás az egész Talisman Grandtour legjobb pontja. Keveset fordul, pont jó méretű a volán, valahogy a francia autókban ez nagyon eltalált, a PSA termékekben is hasonlóan könnyű, mégsem túlszervózótt az érzet. Ha most kell ebben a kategóriában választanunk, temérdek a lehetőség, de benzinmotorból jelenleg elég halvány a kínálat. Az Opel Insignia 1,6-ossal 200 lóerővel nagyon hasonló termék a Talismanhoz, és árban is közel állnak egymáshoz. Vezetéstámogatóból is kapunk párat alapáron, mint a vészfék rásegítő, vagy az Intens esetén a sávelhagyásra figyelmeztető és a táblafelismerő. Tesztautónk picit több mint 12 millió forintos árcédulájával se nem több, se nem kevesebb annál, mint gondoltuk, így

a Talismanra mondhatjuk, hogy egy őszinte autó nagyon tágas bendővel, és most már tisztességes motorral is kapható.