Olyan, mint valami nagyon futurisztikus orrú kék bakancs: elsőre is szép, csak akkor még szokatlan
Az mindenképp elmondható a Volkswagenről, hogy nem hazudnak a marketingszövegeik, a Caddyről például azt írja a weboldal, hogy „első pillantásra az új, izgalmas dizájn tűnik fel. Ennek az igazságtartalmáról csak annyit, hogy amikor először megláttam az autót, azonnal előkaptam a telefonom, és lefényképeztem, annyira tetszett. Az ID. sorozatra hajazó első lökhárító és a letisztult, futurisztikus formájú első harmad ugyanis nagyon különlegesen mutat a furgonok és a kisbuszok 20 éve változatlan kocka-hátuljára illesztve.
[BANNER type="1"]
Jutott fantázia a hátuljára is, a lámpatestek kimondottan érdekesek, akárcsak a hátsó szélvédőn elhelyezett VW logó
A színes, modern és érdekes külsővel nagyon éles kontrasztban áll a beltér, ott ugyanis igen komor a helyzet. A formák amúgy kreatívak, de ezt senki sem fogja észrevenni, mivel minden ugyanabból a legolcsóbb, kínai hatású, fröccsöntött műanyagból készült. Az alap Dacia Sanderonál (
lásd a tesztjét itt) volt ugyanilyen érzésem: ez egy nagyon jó belső lehetne, csak egy kevés autószínű festéket kellett volna megmutatni a dekorbetéteknek. Még a hatalmas panorámatető – ami még úgy is király, hogy nem nyitható – sem tudja feldobni a hangulatot. Az egyetlen felüdülés a kormánykerék, ami egy az egyben a Golfból van, így nem igazán lehet belekötni.
Nagyon sötét és komor a beltér, nem csak a fotókon nem mutat sehogy, sajnos a valóságban sem túl vonzó
Extrából sem jutott bele túl sok, ráadásul minden egyes műszerfalelem ugyanabból a furcsa tapintású, csúnyán öregedő, gyenge és sorjás „keményműanyagból van
De persze erre mindre rá lehet fogni, hogy felesleges flancolás – lenne, ha benne lenne – hiszen a munkásoknak és az ötgyerekes családoknak úgysem ez fog számítani, hanem a méret és a vételár. Nézzük hát ezeket! Az utóbbival a Caddy a konkurensei felett teljesít, sokan tudnak ez alá ígérni a haszonjármű alapú egyterűk piacán. Méreteit tekintve sem valami nagy szám, persze jóval tágasabb, mint néhány hétüléses crossover, de attól még
ebben hátraültetni valakit egy 500 kilométeres útra a harmadik sorba, az körülbelül olyan, mint autópályán előzni egy szükségpótkerékkel.
Fontos viszont megjegyezni, hogy nem a hátsó két üléssel van a probléma, azok korrektek. A gond az, hogy a középső sor állítható háttámláját vagy rá kell csukni a hátul ülők térdére, vagy a középső sorban lesz elviselhetetlen az üléspozíció.
Az első sorban és a középsőben is tágas, leghátul viszont se fény, se tér, se kényelem nem marad – tehát csak a szokásos
Pozitív csalódás volt viszont a dízelmotor, ami egy nagyon dinamikus és kellőképp takarékos választás lehet ebbe a kaszniba. Fogyasztása 6 liter környékén mozgott autópályán és városban egyaránt, de országúti használattal 5 liter alá is letornázható. Nem volt egyébként igazán kulturálatlan sem, bár én már az ős-TDI-vel is ki voltam békülve ezen a téren. Azzal ez a motor természetesen már csak az elnevezésen osztozik, más közös pontjuk nem igazán maradt így 25 év fejlődése után: a Caddyt egy 2 literes, common rail turbódízel hajtja, részecskeszűrővel és minden Euro-finomsággal megfűszerezve.
[BANNER type="2"]
Bár a csomagtartója lenne olyan praktikus, mint a motorja: a szükségülések mögött semennyi hely sem marad, így ha azok nyitva vannak, akkor a csomagtérroló és a térelválasztó háló épp el is foglalja az egész kapacitását
Hét személyt szállítani a Caddy akkor jó, ha minimális mennyiségű csomag társul a merítéshez, és a távolság is inkább csak városi marad. Azt gondolom, hogy családi használatra emiatt eléggé kérdésesen alkalmas, hiszen ha szükséges a két szükségülés a városban, akkor valószínűleg messzebbre utazni is ezzel kell majd. Erre a célra épp ezért inkább a hosszított változatot tudnám ajánlani, nem sokkal drágább az sem, ha valakinek mindenképp a Caddy tetszene. Tökéletes lehet viszont munkaeszköznek, de csak ha a 7 fős csapat felszerelése már a helyszínen van. Ha pedig mégis családi gép lesz, és kinövitek, akkor megérheti lepasszolni a legkommunikatívabb gyereknek, első autónak. Amellett ugyanis, hogy nagy, igénytelen és – a rengeteg, hihetetlenül agresszív menetstabilizáló elektronikának hála – biztonságos is, ha ebbe beleültet a gyereked 6 havert, könnyedén az évszázad bulijárata lesz belőle.
A hatalmas panorámatető és a közepes hangminőségű, de legalább vállalhatatlanul hangos hifi nagyon jó partyhelyszínné tudja változtatni a hétszemélyes Caddyt
Mintha egy idomított kiskutya írta volna ezt a cikket… 🙁
Ez az erőltetett tegeződés pedig (ami sajnos a többi autós oldalra is egyre jellemzőbb) a régi idők KISZ-es hangulatát idézi, nagyon gáz, muszáj ezt erőltetni?
Kívülről jól néz ki, de ez a beltér? Mintha szándékosan lenne az elődhöz képest visszabutítva. Pedig próbáltam felszereltebb változatokat is megnézni, azok se jobbak.
Az üléseket nem tudom meddig lehet még vékonyítani, a végén egy deszkára ültetik az embert. De legalább a hátsó tekercsrugós futóműhöz eljutottunk ebben a kategóriában.
Ehhez képest egy 15 éves egyterű 7db teljes értékű, dönthető háttámla szögű, 20cm-t egyenként tologatható vastag bőrfotellel rendelkezik. A japán belpiacos autókat nem is említem, ahol mindez sínrendszeren, forgatható ülésekkel, karfákkal és kihajtható lábtámasszal van.