Baleset után automatikusan küldi videófelvételét a Mio

    0
    1
    A Mio neve ma már talán nem is elsősorban a navigációs készülékek, hanem a minőségi autós fedélzeti kamerák kapcsán lehet ismerős. Maga a fedélzeti kamera hazánkban is erősen ajánlott műfaj, bár nálunk csak biztonsági tartaléknak számítanak egy-egy baleset, illetve az igazunk bizonyítása kapcsán, ám a „hanyatló Nyugaton már a biztosítási kárügyintézést is felgyorsíthatja a fedélzeti kamera. Arra persze ne számítsunk, hogy a baleset után rögtön jön az SMS (bocsánat, push notifikáció), hogy a biztosító átutalta a kárösszeget, de már majdnem itt tartunk. Miként arról a sajtóközlemény beszámol, a Mio/MiTac és az Inzura együttműködéséből született megoldás lehetővé teszi, hogy a biztosítási szolgáltatók másodperceken belül, minden felhasználói beavatkozás nélkül hozzáférjenek a fedélzeti kamerák baleseti videofájljaihoz. Ezzel azonnal létrejön az Első Kárbejelentés (FNOL), azaz a biztosított ügyfelet ért baleset első bejelentése a szolgáltató felé. Nem kell tehát bajlódni a biztosítóval történő kapcsolatfelvétellel, és a baleset körülményeit sem kell emlékezetből visszaidézni. Ehelyett azonnal elérhető a bizonyíték, így a biztosítók a lehető leggyorsabban hozzáláthatnak a kártérítési igények kivizsgálásához. [BANNER type="1"] Nálunk azonban marad a hagyományos ügyintézés, amihez persze jól jöhet egy kamerakép. A Mio kamerái sok más mellett Traceable Movements opcióval is rendelkeznek, ez azt jelenti, hogy azonnal észlelik az ütközést, és a felvételt írásvédett fájlba mentik. Ezen kívül a GPS követi a jármű helyét és sebességét, azaz a jó minőségű kép mellett egyéb információkkal is „tanúskodik.
    Bár a fedélzeti kamerák eddig is a közlekedésbiztonság fokozását szolgálták, a biztosítókkal való kommunikáció további lehetőséget ad arra, hogy felhívják a figyelmet a veszélyes útszakaszokra, manőverekre. Az persze új kérdéseket vet fel, hogy milyen adatokat, miként továbbíthatnak.
    Előző cikkMár majdnem készen áll a Bentley az újabb csúcsdöntésre
    Következő cikkMár itthon is kapható a Hyundai Kona Hybrid
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.