Beérett? Új motorjával vallott a Renault Scenic

    5
    2

    Két évvel ezelőtt volt 20 éves az első generációjával Év Autójának is választott Renault Scenic, 20 colos felnikkel jelent meg akkor a negyedik generáció. Alapáron kapja az óriási kerekeket, nem is rendelhető egyéb méretűvel. A megjelenés utáni időszakban egyetlen, 1,2 literes, 115 és 130 lóerős benzines, természetesen turbós motorral kínálták, meg persze az 1.5 és 1.6 dCi dízelmotorokkal, utóbbival akár 160 lóerős teljesítménnyel is. Idén azonban új benzinmotort kapott, a Renault kínálatában elsőként a Scenic gépházában jelent meg a Mercedes A-osztályban is alkalmazott 1,33 literes, 250 bar befecskendezési nyomású TCe motor, ami egy komplett új motorcsalád érkezését is ígéri, egyben ki is váltotta a korábbi 1,2-est.
    Az új TCe motor a Scenic esetén háromféle, 115, 140 és 160 lóerős teljesítményszinttel kapható, de ami még fontosabb, a nyomatékértékek is nőttek, a tesztautónkba került 140 lóerős verzió például a korábbi 130 lóerős 2000/percnél érkező 205 newtonmétere helyett már 1600-nál 240 Nm-t ad.

    Az alacsonyabbról érkező, közel 20 százalékkal növelt nyomaték alapvetően változtatta meg a Scenic viselkedését.

    Ezzel a motorral a Scenic valósággal ugrik, 100 km/órára 10,1 másodperc alatt, de ami még fontosabb: minden helyzetben elég jól gyorsul. Passzol ez ahhoz a vagány külsőhöz, amit a negyedik generáció öltött. A forma szerintem mostanra érett be. Már nem várjuk, hogy a Scenic a klasszikus értelemben vett egyterű legyen. Szerintem jobban is tette volna a Renault, ha a crossoveres irányba fordított modell nem a Scenic sorozatot folytatta volna, de nyilván ki volt ez találva: ha a korábbi vásárlótömegnek csak egy részét át tudják ültetni az újba, akkor az már komoly nyereség, az új vevőket pedig úgyis megvenné a forma.
    A Scenic ugyanis – francia hagyomány szerint – elsősorban az érzékekre hat. A 20 colos felnikkel még ma is olyan a hatása, mintha egy koncepcióautó valósult volna meg. A térérzet az osztottságuk miatt kellően karcsú első tetőoszlopoknak köszönhetően átlag feletti. Az első ülések előtt mondjuk csaknem 1 méter hosszú műanyag felület húzódik, ami a kevéssé döntött szélvédő alatt komoly hőnyelő, majd hősugárzó. A klíma persze meg tud vele birkózni, már amennyiben nem kapcsoltuk az autót ECO módba, akkor ugyanis mindennel takarékoskodik, télen a fűtéssel, nyáron a hűtéssel is. [BANNER type="1"]
    Meglepő, de még a pakolóhelyből is visszavettek egy kicsit a tervezők, bár szám szerint továbbra is sokat, űrtartalom alapján azonban a korábbiaknál kevesebbet ad a Scenic. Felszereltségfüggő, hogy kerül-e az első ülések alá fiók, padlórekeszeket azonban mindenképp kapunk. Ajtózseb elöl-hátul kínálkozik, de azok mérete ugyanúgy nem túl nagy, ahogyan a kesztyűtartó vagy az első ülések közötti, továbbra is elektromos zár oldása után tologatható középső tároló kapcitása is csökkent. Van viszont utóbbi hátsó felében kihúzható fiók, ugyanott 2 USB és egy 12 V-os csatlakozó is. Dupla USB aljzat a könyöktámasz alá is jutott, így csupán a gyári kialakítás is elegendő 4 okostelefon vagy tablet töltéséhez.
    Az üléskínálat is inkább csak 4 főnek elegendő. Míg korábban a Scenic mindig is alapáron független hátsó üléses volt, itt már nem az. 2/1 osztású a hátsó pad, ami továbbra is részenként tologatható, ám a támlák dőlésszöge minden eddiginél szerényebb mértékben szabályozható csak. Elöl pazar kényelmű üléseket kapunk, jó oldaltartással, elegendő mérettel. Hátul azonban rövid az ülőlap, meglehetősen meredek a háttámla; hogy valami jót is mondjak: meglepően jó oldaltartása van a hátsó üléseknek is, s formázásával továbbra is 3 személyes a pad. Isofix csatlakozó az előző generációval szemben középre már nem jutott, a hátsó szélső helyeken és az első utasülésen elérhető továbbra is. A Scenic második sora viszont még mindig sokkal inkább elegendő 3 utasnak is, mint az átlag, s ha csak négyen, netán gyerekekkel, gyerekülésekkel használjuk, semmiképp sem fogunk panaszkodni.
    Az anyaghasználat elöl elég finom, a hátsó ajtókra persze mai trend szerint csak keményebb, olcsóbb műanyag jutott. Szerény felárért juthat azokra napfényvédő roló is, a felszereltség alapáron is elég jó (klíma, elektromos ablakok, központi zár, kihangosítós audiorendszer 6 hangszóróval, stb.), de okos csomagokkal és egyenként rendelhető tételekkel is jól bővíthető. 150 ezer forint például a „Kényelem csomag” elektromosan állítható és behajtható külső tükrökkel, első-hátsó parkolóraddal, tologatható, hátulján 12 V-os csatlakozós középkonzollal és az említett hátsó árnyékolókkal. Ugyanennyi a „Modularitás csomag” magasságszabályzós és vízszintesbe hajtható utasüléssel, hátsó kihajtható asztalkákkal, egymozdulatos hátsó ülésdöntéssel és hűthető kesztyűtartóval. A tesztautónk ellátmányát is jelentő második, Zen szinttől alapáras a kétzónás automata klíma és a zsebből nyitó Renault kártya, itt 30 ezer forint a sávtartó és a nagyobbik, 7 colos központi kijelző, ami a kínálat felsőbb részéhez már alapáron jár, a távolságtartós tempomat csak ott elérhető – nem túl vészes 50 ezer forintért. Renault hagyománynak mondható és itt is igaz, hogy jó felszereltséget meglepően jó áron kaphatunk.
    A kényeztetést nem csak az extrakínálat, hanem a vezethetőség, az általános jellemzők is megadják. Az új motor alapjárata néma és rezzenésmentes, csak a fordulatszámmérőből látszik, ha nem állította meg a stop-start elektronika. Kellően gyors és finom az újraindítás is, kifejezetten alacsony fordulatról terhelhető, és jól is húz az 1,33-as blokk. Eltalált a váltó áttételezése, jó a kapcsolhatósága is. Városban simán húzható a negyedik, már 60 km/óránál az ötödik is, az autópályás 130 km/óra hatodikban 2800/perc fordulattal futható. A motor hangja még akkor sem jelentkezik az utastérben, egyedül a méretes tükrök felől érkezik némi szélzaj, de akkor is igen csendes, nagyon kellemes utazóautó a Scenic. Utóbbit nyomatékosítja, hogy még autópályás (legális) tempóval is 6 liter körüli az étvágy. Városban persze inkább 7-7,5 literrel számolhatunk, míg országúton gond nélkül hozható az 5,4 liternek megadott gyári vegyes érték is. A 20 colos kerekekkel a rugózási komfort is meglepően jó, s mivel az abroncsok csupán 195 mm szélesek (valamint a kerékjáratok hangtompító betéttel béleltek), a gördülési zaj is elég minimális.
    Nagyon úgy néz ki, hogy ahogyan azt a Renault korábbi szériáinál is megszokhattuk, a negyedik generációs Scenic esetén is millió apróságon finomítottak az elmúlt 2 évben, s most, az új motorokkal bevezetett új fázissal állt össze igazán a már crossoveres széria. El kell engedni a korábbi egyterűs percepciókat, az új Scenic a mai crossover mezőnybe helyezve egy teljesen egyedi, átlag feletti praktikumot és kényelmet adó, egészen takarékos modellt jelent. Az ára sem túlzott, a belépő a 115 lóerős, 220 Nm nyomatékát még egy kicsit alacsonyabbról, 1500-as fordulatról hozó alapváltozattal 5 999 000 forintról startol. Tesztautónk 6 549 000 forintos alapára a Zen ellátmány 300 és a nagyobb teljesítmény 250 ezer forintos felárából adódik, a végső ár a 25 ezer forintos szükségpótkerékkel és a Kényelem csomaggal, plusz a 250 ezer forintnyi fényezési felárral (speciális árnyalat + kéttónusú színezés) még éppen 7 millió forint alatt maradt. Kereken 500 ezer forint lenne a 7 fokozatú EDC (duplakuplungos automata) váltó, amit a nyár második felében majd a 160 lóerős benzinessel és a korábban dízelként tesztelt Grand verzióval fogunk próbára tenni.
    Összességében elmondható, hogy az európai kompakt egyerű szegmens alapítójának számító Scenic továbbra is, crossoverként is nagyon jó családi autó, az új benzinmotor pedig nagyon jókor érkezett, gond nélkül kiszolgálja azokat, akik belátják, nem autóznak annyit, hogy nekik megérje a dízel. Nem mellesleg még a 160 lóerős TCe is olcsóbb, mint a belépő (persze már elég korrekt, 110 lóerős) 1.5 dCi, míg a 140 lóerőssel már 450 ezer forintot „foghatunk” ahhoz mérten. Így utóbbit, a tesztelt TCe-t bátran javaslom, akár EDC váltóval a kényelem érdekében.
    Előző cikkEgymilliárd euróból épít még egy gyárat Kecskeméten a Mercedes
    Következő cikk1200 lóerős villanyhajtású Audi RS3
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    5 HOZZÁSZÓLÁS

    1. A két évvel ez előtti cikkhez képest ugyan az a kocsi a motort kivéve, még is egy a valódi hátrányokat _ előző szériához képest_ elbagatelizáló cikk lett ez…nem hiába alig látni ilyen kocsit már. A tesztelőt nem is ér. Elpártolt minden családi egyterűt kereső ettől, crossovernek meg langyos semmitmondó, funkcionalitását vesztett csúnya kis bogárka lett belőle. Én is kb 10 éves használat után – megelégedve az állandó szerelő látogatást a legutóbbi 7 éves kocsimon is túl kellett adjak. Ez zsákutca lesz és még drága is az alapára ha megnézzük a francia mentes konkurenciákat is…

      • nem értem az olyan mondatokat sem…hogy ha az elődhöz nézzük..előrelépés…?! de miben? mert nagyon nagyon izzadságszagú az előnyök összekaparászása.,. …akkor inkább tegye a szívére a kezét ez minden tekintetben vissza lépés, nem ezt akarta írni T uram? Persze az eltel időszak technikai frissülését ne mérjük már a 10 éves szériához… A piac eldönti, de szerintem nagy bukta lesz.

        • Ezt a fajta crossoveres külsőt a kényszer szülte, bár szerintem nagyon szép lett. Tudomásul kéne venni végre mindenkinek, hogy a gyártókat a profit érdekli, és semmi más! Az egyterű autók piaca szűkül, egyre kevesebben vesznek ma már új autóként egyterűt. A piacnak a felfújt terepjáró kinézetű sz@rokra van igénye. Ez sajnos tény. Egy az elődei teljes praktikumát felvonultató, azokra hajazó Scenic/Grand Scenic páros ma már szerintem eladhatatlan lenne! Kevesen lennénk, akik simán megvennének egy sima egyterűt. Én magam is Grand Scenic tulajdonos vagyok, és teljes megelégedettséggel használom az autómat nap mint nap. Tartottam tőle, hogy a Renault is azon útra fog lépni mint a többi gyártó (Mazda, Peugeot, Honda, stb….) , hogy száműzi az egyterűeket. Én úgy tekintek ezen modellre, mint az előd értékeiből sokat megtartó, ám az aktuális kor elvárásaihoz fésült modellre. Az hogy pl: a hátsó traktusban nem 3 db különálló ülés van, hanem 2/1 osztású, az nekem nem oszt, s nem szoroz. Avensis kaliberű autóknak is elnézzük ezt a kis turpisságot a középkategóriában…Összességében szerintem nagy siker lesz ez az autó, csak nem itt Magyarországon…. A nagy átlagnak újonnan még elérhetetlen, s csak majd évek múlva kerülhet a célkeresztjébe mint használtató.