Továbbra is szép nagy, frissítése után pedig épp osztott fényszórós is az Octavia – ha ez érdekel is egyáltalán valakit. A fontosabb az, hogy jó áron ad nagy teret, de az is, hogy már hozzá is van erőteljes fényű LED fényszóró, nem is vészes felárért
Vezettük már külföldi menetpróbáján, majd itthon is az idei évre leginkább osztott fényszórókkal frissült Octaviát, a Skoda valójában már középkategóriás méretűre nőtt kompaktját. Most pedig csaknem ezer kilométert tekertünk bele egy dízel alapmotoros kombiba, Skodául Combiba. Egy olyan példányba, ami a tipikus flottaautónak számít, ha már az Octavia amúgy is igen jelentős szereplő a hazai piacon még mindig domináló céges eladásokban. [BANNER type="1"]
Leginkább hatalmas, alapjaiban persze kompakt, MQB padlólemezes
Osztott fényszóró ide vagy oda, az Octavia még mindig nagyon szerethető. A frissítéssel megosztott fényszóró amúgy messze nem annyira megosztó, nem is annyira feltűnő, mint az első képeken. Mondhatni, az Octavián bármilyen fényszóró lehet, nem ez az ütőkártyája, így viszont szemből legalább könnyedén felismerhető a friss változat. A 4,66 méteres kombi továbbra is óriási. A forma egésze nem öregedett meg, csak már túlzottan ismerős, hiszen temérdek ilyen Octaviát láthatunk az utakon. Nem véletlenül: ár/érték arányban továbbra is jó a Skoda. Amivel megnyeri vevőit, az helykínálata. Hosszában, széltében nagy, hátsó lábterével gigászi, ahogyan csomagterével is.
Maga az unalom a beltér, pedig kivitelezésével teljesen korrekt. Tele van praktikus megoldásokkal, ám úgy érezni, itt azért nagyon megkötötték a dizájnerek kezét
Hátul óriási teret, de egyszerű üléseket ad, elöl épp elég komfortosok az ülések, helyhiány ott sincs
Ha nem is egy nívódíjas, de nem bántó az ajtóbetét, szintszabályzós és tologatható a könyöklő, a váltó viszont csak 5 fokozatú, bőrhuzata a 12 ezer kilométeres tesztautóban is foltos volt, persze nem tudni, mennyire savas kézzel fogdosták
Funkcionalitásban is hibátlan, minden logikus, nagyok az ajtózsebek, mély a tologatható, szabályozható dőlésszögű és így magasságú könyöklő rekesze, légbefúvó a hátsó utasokhoz is jutott, síalagutas az osztva dönthető hátsó üléstámla, a csomagtér pedig remekül pakolható, 12 V-os csatlakozót, szatyorakasztókat és kivehető világítást adó. Van ugyan küszöbe, de nem azért, mert a raktérperem magas, hanem azért, mert az üreg mély, a minél nagyobb űrtartalomért: 610 litert kapunk az ötüléses utastér és a fedőroló alatt, ülésdöntéssel pedig 1740-et.
A legfőbb ütőkártya: a 610-1740 literes csomagtér, melynek padlója üléshajtással lépcsős. 12 V csatlakozó és kivehető lámpa mindenképp jár, felárért elektromos ajtómozgatás is kérhető
Elöl-hátul nagyok az ajtózsebek, esernyő itt nem került az ajtóba (mint a Superbnél)
Octavia, pontosabban MQB padlólemezes sajátosság, hogy a szerényebb teljesítményű verziók még nem multilink, hanem csatolt lengőkaros hátsó futóművet kapnak, így a 115 lóerős 1.6 CR TDI is. A dízel alapjárata nem túl hangos, de van hozzá stop-start is. Az egyszerűbb futómű leginkább a hátsó komfortot határolja be, versenyautózni úgysem az alapdízellel szeretnénk. Fájóbb egyszerűsítés, hogy a váltó itt csak 5 fokozatú. Csöppet hosszú úton járó, nem túl feszesen megvezetett, és iszonyat hosszúra áttételezett. Az autópályás 130 km/órás tempó így alig több mint 2500/perc fordulattal futható. A motor ennek ellenére jól kivehetően búg már ott. Városban pedig a fokozatok közötti hatalmas fordulatszám-különbség zavaró, a negyedik ritkán használható. Bár a váltásesedékesség-jelző lazán javasolja, hogy olyan tempónál váltsunk, amikor a következő fokozattal 1500/perc fordulatszám alá esünk, ott valójában erőlködve, borzalmas mély rezonanciát adva dolgozik a motor. Elviszi a hatalmas kasztnit, de úgy érezhetjük, mintha egy nagybőgő szólna az annak szállítására amúgy gond nélkül alkalmas autóban.
Kellően mai, markáns arc, az alapáras koccanásgátló szenzorával és a feláras LED fényszóróval. Az alsó krómcsík a Style felszereltség sajátja
Ha viszont kicsit felülbíráljuk a fokozatjavaslatokat, tele utastérrel is elfogadható dinamikával autózhatunk az alapdízel Octavia Combival. Csomagtere gyerekbiciklikkel is elegendő akár nyaraláshoz, vagy hétvégi nagyszülő-látogatáshoz. Ülései vannak olyan kényelmesek, hogy akár több órás utazások se legyenek bennük fárasztóak, a 115 lóerős, azaz a belépő 90 lóerősnél épp csak egy lépcsővel izmosabb, de azonos blokkú dízel pedig hosszú távon is jó partner, ugyanakkor a valóságban is tud 5 liter alatt fogyasztani. Városi szaladgáláshoz a benzinesekénél hosszabb bemelegedési ideje miatt kevéssé ajánlott, de a 2,0 literesnél még mindig jobban. Mivel a vételárat egy forint híján 900 ezer forintos kedvezmény mérsékli, még a gazdagabbik Style felszereltséggel is elfogadható áron marad az Octavia. Praktikus koccanásgátlót alapból ad, felárért sok más mellett távolságtartós tempomattal és holttérfigyelővel is felszerelhető, a tesztautóban ilyen úri huncutságok nem szerepeltek, de nem is hiányoztak. Igazából a 8 colos, kristálytiszta képű navigációnak sincs sok értelme az okostelefonok korában, a LED fényszóró viszont megéri a pénzét: remek fényerőt ad. Az Octavia továbbra is jó választás az alsó-középkategóriából, bár az alsó igazából méreteire abszolút nem illik.
A Style esetén alap a 16 colos alufelni, ráadásul többféle dizájnt is választhatunk
Csak annyi , hogy ki adsz 7,5 -Misit és meg mindig nincs az ajtókon egy kis puha szövet. Szalonból egyből mész az autókárpitozáshoz :))
Csak annyi , hogy ki adsz 7,5 -Misit és meg mindig nincs az ajtókon egy kis puha szövet.
Én egy kombitól elvárnám, h ülésdöntés után sík legyen a raktér, meg alacsony legyen a rakodóperem…
Ennek még mindig k. ronda az eleje. Az idő nem szépítette meg.
Bocsánat, szélvédőre, nem szélvére.
„bőrhuzata a 12 ezer kilométeres tesztautóban is foltos volt, persze nem tudni, mennyire savas kézzel fogdosták”
Hát a bőr pH értéke amúgy is savas, ha én lennék textileket választó szakember, biztos olyan anyaghasználattal dolgoznék, hogy ezt bírnia kellene. Inkább az lehet, hogy ráfolyt a kárpittisztító vagy az ablakmosóban található alkohol bántotta az anyagot (egyszer jártam úgy, hogy ahogy kint szoktam, egyszerűen ráfújtam a belső oldalának a szélvére. A lecsöppenő cseppek szép foltot hagytak a műszerfal tetején, amikor meg ösztönösen elkezdtem letörölni, akkor még szét is kentem 🙂 Azóta csak rongyra fújva takarítok belülről ablakot.
A tesztautót kiadó szalont én seggberúgnám ettől függetlenül, ha ilyen van és tudnak róla, első hogy lecserélem a hibás elemet vagy áthúzatom egy bőrőssel. Dilettánsok foglalkoznak autókkal – vagy én vagyok az ilyenekre igényes -, erre rájöttem az utóbbi 8 hónapban.