hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapBírságelkerülés, melyik kihangosítóval kényelmes?

Bírságelkerülés, melyik kihangosítóval kényelmes?

Csak kézbe ne!

Gyári kihangosítók

Fülhallgatók

Hordozható kihangosítók




Nem tagadom, velem is előfordult már, hogy autóban, vezetés közben, kihangosító nélkül telefonáltam, ugyanakkor iszonyatosan balesetveszélyesnek tartom e műveletet. Sok autósról lerí, hogy telefonálás közben nem tud a vezetésre koncentrálni. Büntetik, de sokan legyintenek rá és a következő képen vélekednek: „Jó esetben egy tízesből megúszható a bírság. Minek vegyek kihangosítót?!”. Talán azért, mert kötelező, és mert fontos, valamint nem is túl drága tartozék, hiszen a bírság legkisebb összegéért lehet már kapni készülékeket.


Két gyári, profi kihangosítót és a Speedshop kínálatából három fülhallgatót, valamint négy beépítés nélküli, egyszerűen autóból autóba tehető rendszert vetettünk össze. A legolcsóbb ára 1 990 forint, a legdrágábbé nehezen értelmezhető, hiszen a Mercedes-Benz CLS (teszt hamarosan) csúcsprofi rendszere nem extratartozék, a 17 230 000 forinttól kapható modellben szériafelszerelés. Megnéztük, melyikkel mennyire kellemes telefonálni, melyik milyen hangminőséget tud.



Aki új autót vesz, annak vásárláskor nem érdemes a kihangosító árán spórolnia, kényelemben minden kétséget kizáróan ezek tudják a legtöbbet. A prémiumos Mercedes mellé szándékosan egy olcsóbb modellt tettünk, nevezetesen az idén frissített Opel Corsát, melynél kiviteltől függően 71-165 ezer forint között mérik az érintőképernyős, profi (teljes Európa) navigációs, 7 hangszórós, Bluetooth-kihangosítós, kormányról vezérelhető infokommunikációs rendszert. Noha ennek ára nem szerény, komplex szolgáltatása és beépítettsége miatt megéri a ráköltött pénzt. Ha a Mercedes rendszeréhez viszonyítjuk, kezelése sokkal egyszerűbb, itt például a menürendszer átláthatóbb, és az érintőképernyő is nagyságrendekkel kézre esőbb, mint a Mercedes iDrive-ja, azaz a Comand Controller, igaz, ott a hívás a kormányról is fogadható.



Hangminőségben, az autóban egyik rendszer sem rossz. A vonal másik végéről beszélő mindkét rendszerrel jól hallható, minket azonban a Mercedesből értettek jobban, a zajszűrés ott olyan magas szintű, hogy alig lehet megmondani, hogy nem a kézi-beszélőről telefonálunk, míg a Corsából egyértelműen azonosítható a kihangosítás, sőt, egy kissé emelt hangon is kell ahhoz beszélni, hogy minket jól halljanak – a rendszer persze ennek ellenére a kihangosítók között jónak számít.




Ma már csakis vezeték nélküli, Bluetooth fülhallgatókat tartottunk próbára érdemesnek, a legolcsóbbnak számító (DuinO BH-95, 1 990 Ft) és a Speedshopnál legnépszerűbb Nokia BH-105 (4 990 Ft) mellé egy kifejezetten drága, de ígéretesnek tűnő, Plantorincs Voyager Pro+ készüléket választottunk, horribilisnek tűnő, 22 990 forintos áron.



Az olcsó DuinO nem csak árával, méretével sem bizalomkeltő, ellenben használata egyszerű, egyetlen gombjával kapcsolható ki-be, kezdeményezhető a párosítás, fogadható és fejezhető be egy-egy hívás. A kicsiny készülék támasztás nélkül, csupán kerek részével (igaz, azon egy apró távtartó kiegészítővel) illeszkedik a fülbe – nem túl biztosan, ezért könnyen ki is esik. A 2.0-ás Bluetooth szabványt támogató fülhallgató hangszórója kicsit, mikrofonja komolyabban támadható, magyarán mi sem halljuk túl tisztán a vonal másik végén beszélőt, minket pedig meglehetősen távolról hallanak. Ha valakinek azonban épp csak ennyi pénze lenne a kéz nélküli telefonáláshoz, az árát e készülék is megéri. A nokiásoknak jól jöhet, hogy a töltőcsatlakozás a szabvány, „vékony Nokia” rendszerű, a többiek pedig a készülékhez mellékelt USB-ről táplálható kábellel tölthetik fel.



Nem véletlenül számít a legnépszerűbb Bluetooth Headset-nek a Nokia BH-105. Kicsi, nem egész 10 gramm tömegű, könnyen kezelhető, kiegészítő kampójával könnyedén és biztonságosan fülre akasztható és viselése sem zavaró, Bluetooth-csatlakozása pedig már a 2.1-es szabványt is támogatja. Hangzása mindkét oldalon jó átlagosnak mondható, azaz az e készülékért kifizetendő 4 990 forint biztosan nem pénzkidobás, pláne, hogy az ár egy szabványos Nokia töltőt is tartalmaz, mely amúgy szintén 2-3 ezer forint lenne.



Nagyjából úgy viszonyul minőségével és hangzásával az előbbi Nokiához a kevéssé ismert, tajvani Plantornics Voyager Pro+ készüléke, mint az Opel Corsa kihangosítójához a Mercedes-Benz CLS-é. E készülékről telefonálva senki sem mondja meg, hogy nem telefonunkat az arcunkhoz szorítva beszélünk, s noha 17 grammjával a Nokia 9,3 grammjának közel kétszeresét nyomja, nagyobb felfekvő felületével kényelmesebben támaszkodik és könnyebbnek tűnik. A hangerő-szabályzó gombok csak a legapróbb pluszok, ez a headset olyan extrákat is tud, mint például a telefonra csatlakozás (angol nyelvű) bemondása, vagy az, hogy beszélgetés végén tájékoztat az akkutöltöttségről, illetve arról, hogy az még hány perc telefonálásra elegendő – igaz, ezeket az iPhone-osok a Plantronics alkalmazásával készülékükön is folyamatosan nyomon követhetik. A 22 900 forintos ár természetesen messzemenően prémiumkategóriás, mégis a hangminőséghez illő, illetve a készülékhez adott USB-s, 220 V-os és 12 V-os, szivargyújtós töltővel érthető is.


A fülhallgatók között maradva egyértelműen kijelenthető, hogy mindhárom próbált készülék tudása árával arányos, a legésszerűbb választásnak a Nokia egysége tűnik, mely elvileg ugyanúgy 5 nap rendelkezésre állási időt bír, mint a Plantronics. Akkumulátor tekintetében jónak ígérkezik az ugyan csak 100 óra (kevéssel több, mint 4 nap) standby időt író DuinO is, ám ez hangminősége miatt csak végszükség esetén ajánlható.




Noha ma már sok telefonkészülék saját maga is kínál kihangosítást, e funkció sokszor kevés ahhoz, hogy autóban vagy akár nagyobb szobában is jó hangzást adjon. A beépíthető készülékek helyett (áruk és legfőképp körülményes beszerelésük miatt) a hordozható, rendszerint napellenzőre csíptethető, a fülhallgatókhoz hasonlóan Bluetooth-kapcsolatos kihangosítókat vettük górcső alá. Négy készüléket is próbára tettünk, mindegyik sajátja a 10 ezer forint alatti ár (és a többi készüléknél is magától értetődő, teljesen duplex üzemmód).



A belépőszintet itt a nem túl jól csengő nevű BCK-08 „Hand-Free Speakerphone” jelenti, amelynek legfőbb erénye, hogy szabvány Nokia akkumulátor kerül bele (tehát elhasználódása esetén könnyen cserélhető), és utóbbival 30 (!) nap rendelkezésre állási és 4 óra beszélgetési időt ígér. A telefonálás viszont nem élmény vele, egyrészt saját hangszórója is nagyon torz, recsegős hangot ad, másrészt mikrofonja is gyenge, a készüléket előírás szerint, a napellenzőre csíptetve a vonal másik végére alig jut el a hangunk. Dicséretet érdemel ugyan a visszhangszűrés és a szabványos, mini-USB-s töltőcsatlakozó, valamint a kedvező, 4 990 forintos vételár is, de összességében e készüléket hangzása és gyenge mikrofonja miatt nem tudjuk ajánlani.
[BANNER type="1"]

A kihangosítók közötti második árlépcsőt az előbbi „noname” után összevetésünkben a Sony Ericsson HCB-108-as készüléke jelentette. Ez már megjelenésével, anyagválasztásával is igényesebb az előbbinél – igaz, akinek nincs a márkához illő töltője, az csakis a készlethez kapott autós töltővel tudja táplálni. E készülék hangminőségével (az autóban és a telefon túlsó végén) egyaránt kellemes meglepetést okozott az utólagos kihangosítók körében, ugyanis mindkét oldalra elfogadható minőségben továbbította a beszélgetést és ez a 6 990 forintos vételárhoz mérten bizony igencsak elismerésre méltó. A HCB-108 egyébként akkujával is tisztességes, 700 órás, azaz bő 29 napos rendelkezésre állási és 25 órás beszélgetési időt ír a gyár, ami a gyakorlatban azt jelentheti, hogy átlagosan kéthetente bőven elég lehet feltölteni.



Gyakorlatilag töltő nélküli használhatóságot ígér a Sony Ericsson-nál mindössze ezer forinttal drágábban, 7 990 forintért kínált, ráadásul egyszerre két készülék csatlakoztatását is engedélyező, napelemes LG HFB-500 készülék, mely a szélvédőre tapadókoronggal cuppantható tartójával a napra tehető, hogy ott 33 óra alatt töltse tele magát. Ha épp nem sütne a nap, ez is táplálható szivargyújtóról. Hálózati csatlakozó nem jár hozzá, de LG készülékkel áttételesen „etethető”, egy, a készletben szereplő „vészkábellel” a telefonnal összekötve annak töltését a kihangosító átveszi. Nem rekorder a 16 órás beszélgetési idő, de a napelemes töltés legalább olyan csábító, mint az 1100 órás, 1,5 hónapos rendelkezésre állás, ám torz hangjával, a kihangosítónál tapasztalható visszhanggal összességében ez a készülék hozta a leggyatrább hangminőséget. Fáj a szívünk érte, hiszen koncepciójában e készülék lenne a legütősebb, ám működésével, használhatóságával bizony épp ez a leggyengébb.



A mezőny legdrágább kihangosítója a Nokia HF-210, mely 40 napos készenléti és 20 órás beszélgetési idejével ígéretes ugyan, de éppen csak elégséges, a legolcsóbb és legrosszabb hangú készüléknél csak kevéssel jobb teljesítményével, valamint a 10 ezres limitbe éppen csak beférő, 9 990 forintos árával egyáltalán nem ajánlható, hiszen a nála 30 százalékkal olcsóbb Sony Ericsson határozottan jobb hangminőségű.


Míg a fülhallgatóknál a készülékek tudása egyértelműen arányban áll tudásukkal, a hordozható kihangosítóknál egyáltalán nem tapasztalható értékarányosság. A legolcsóbb, ismeretlen márkájú készülék ugyan itt sem kimagasló teljesítményű, de a második legdrágább, napelemes LG még rosszabb hangzású. Nem győzedelmeskedett a legdrágább Nokia sem, hiszen az árával második legolcsóbb Sony Ericsson hangminőségével az első lett. Aki olcsó, kényelmes kihangosítót kíván, annak összevetésünkből leginkább utóbbi készülék ajánlható a kéz nélküli telefonáláshoz, hiszen felára a már kellően jól használható, középső fülhallgatóhoz mérten minimális, a 7 ezer forintos vételár még mindig jóval alatta van a szabálytalan, vezetés közbeni telefonálásért kapható legkisebb bírságnak is.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

7 HOZZÁSZÓLÁS

  1. A kihangosító egy „rémület” !! Múltkor a feleségem ül a kocsiban és a kolléganőm telefonál, persze nem tudta, hogy nem csak én hallom. Közvetlenül beszél nyilván ehhez másnak nincs köze és tényleg csak a kolléga viszony van köztünk,szóval az asszony azóta is ezért ordibál…. Férfi társaim! Csak kihangosítót nem!!! Úgy, hogy én azóta kitéptem! Megoldás a FÜLHALLGATÓ!!

  2. Épp most csökkentik az érte járó bírság összegét. Ezek szerint választott jogalkotóink szerint mégsem olyan nagy a baj. Vagy mégis? Ki-ki döntse el maga! Én a különféle bunkó megnyilvánulásokon, meg a bénázásokon túl azért kiemelném a baleseti kockázatot is, mint az ilyen típusú viselkedés lehetséges végeredményét. Lehet, hogy pont ezért valaki megsérül, vagy éppen csak kárt okoznak másoknak. Felelőtlen emberi magatartás, amely bizonyítottan negatív irányban befolyásolja a járművezetési képességeket, akárcsak az ittas vezetés. Emiatt ott konkrétan zéró tolerancia van.

  3. Mindenféle sovinizmus nélkül, hihetetlen gyakran futok bele, hogy a női vezető huszadszorra sem tud beparkolni, megfordulni, elindulni, bénázik, de a telefont akkor sem tenné le. És ha rádudálnak, még be is int. Ilyenkor sokat és nagyokat kell nyelni. Nekem a fejegység kihangosítós, de ha másik autóban ülök, fel kell vennem, és kétkezes manőverezés jön, azonnal ledobom. Akkor is, ha a főnököm.

  4. Na ezzel egyetértek.És sajnos itt Kaposváron és környékén szinte minden harmadik autós telefonál.Rendkívül idegesítő számomra.Kanyarban,index nélkül,egyik kezében kormány,másikban telefon,körül sem néz,váltáskor kormány elenged…Ezek úgy gondolják,hogy majd figyel helyettük a másik autós.Legszívesebben lepofoznám az ilyeneket.

  5. A cikkbeli vélemény, hogy „Sok autósról lerí, hogy telefonálás közben nem tud a vezetésre koncentrálni.” igen finom, de inkább mondanám megengedő megfogalmazása a helyzetnek. Én úgy gondolom, hogy autós társaink zöme vezetni sem tud, nem is hatol el a tudatáig, hogy hogyan is kéne viselkedni az úton, reflexe nincs, a forgalmi helyzetet nem ismeri fel időben. Ráadásul még kézből telefonál is. Ez a többi autó lenézése, a közömbösség szerintem megengedhetetlen esete, tehát – finoman mondva – bunkóság. Nem kell őket mentegetni és megértéssel viseltetni irányukban.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular