BMW blokkolt Berlinben; lassultunk, kerültünk is

    4
    1

    Reményeim szerint az eTour leginkább szívatós, de talán mindenképpen a leginkább értelmetlen napján vagyunk túl. Celle városából indulva a Luther Márton nevét viselő Lutherstadt Wittenberget kaptuk célállomásul, ott elvileg a vártemplommal kellett volna lefotózzuk autónkat. Remek program lett volna, ha oda lehet hozzá állni, ám egyik irányból építkezés, másikból egy helyi fesztivál blokkolta az odajutást. Végül az építkezés felől sikerült összekomponálni a templom tornyát az autóval.[BANNER type="1"]
    Így aztán pláne fájt, hogy a tegnapi mintegy 450 kilométert 8 óra 18 perc alatt sikerült megtennünk. Nem azért, mert nem akartunk gyorsan menni, a legtöbb helyen sebességkorlátozás fékezett minket. 7 óra 8 perc effektív vezetési és 1 óra 10 perc töltési idővel végeztünk. Ennyi vezetéshez szerintem nem is árt ennyi pihenés, más kérdés, hogy mennyi értelme van szinte az egész napot az autóban tölteni. Nem vitás: az eTour erőltetett ment. Európai körutat 9-10 nap alatt letudni meglehetősen értelmetlen, hiszen viszonylag keveset látunk belőle. Ha viszont mi ezt a kört le tudjuk nyomni, akkor azért kijelenthető, ha kisebb-nagyobb nehézségek árán is, de lehet hosszabb távokon is villanyautózni.
    Oké, időnként meg kell állni, autója válogatja, hogy milyen gyakran. A 20 esztendős AX kiesése után a mezőny legidősebbjének számító – 3 éves – Nissan Leaf esetén ez 130 kilométerenként időszerű, a Focus számára bőven elég 200 kilométerenként, persze nem biztos, hogy van épp 200 kilométer után töltő, ezért bizony nem egyszer már 80-100 kilométer után is tölteni kell. Ha van kellően erős DC villámtöltő, akkor valóban működik a még szinte üres állapotról is 30-40 perces 80 százalékra töltés. Többre nem érdemes, mert belassul.

    Hogy ajánlott mindig a következő utáni töltőig tervezni, azt a mai nap is bizonyította, a berlini befutó előtt olyannyira feltöltöttük az autót, hogy még a napi végcélba is eljussunk. Bölcs döntés volt, ugyanis Berlin általunk látogatott városrészének egyetlen villámtöltőjét több mint egy órán át foglalta egy rákötött, már 99%-ra töltött i3. Inkább otthagytuk, éjszaka aztán jöhetett a teljes akkutöltés, ami után immár másodjára ígért 260 kilométer feletti hatótávot a Focus. Nem átverősen, tegnap reggel a műszerfalon is visszaköszönt a 264 kilométeres hatótáv-adat, azt a megszokott – óvatos – vezetéssel menet közben is jól tartotta, pontosabban a hatótáv nem csökkent jelentősebben, mint a megtett kilométerek száma.
    Hiába azonban a meglepően jó hatótáv, a tegnapi napot a töltők működése kapcsán érzett jogos félelem miatt sikerült elveszíteni, pontosabban negyedik helyen beérni a már csupán 5 fős kategóriánkban (összetettben azért továbbra is harmadik helyen állunk). Továbbá útlezárás + internet nélküliség kombinációjával a kelleténél nagyobb kerülőt kellett tegyünk a Focus épp tegnap dicsért navigációjával, hovatovább útfelújításokkal, sebességkorlátozásokkal teli részeken autóztunk. Az autó átlagfogyasztása így még kedvezőbb, még mélyebben a gyári érték alatti lett. Kár, hogy itt most időre megy a verseny. Ma irány Cottbus, Drezda, Kutná Hora. Megnézzük a cseh töltőhálózatot is, ami ritkább ugyan, mint a német, de azért ott is vannak elérhető villámtöltők. Aztán pénteken irány Pozsony, majd Budapest, a Hősök terére elvileg 18-19 óra között fogunk begördülni. Mármint akkor, ha minden jól megy. Meglátjuk. Rajtunk kívül is lesznek persze ott villanyautós érdekességek, így már korábban is érdemes lehet kimenni.
    Tovább az eTour sorozat további cikkeihez. [hirdetescimke] Töltőpartnerünk a Schneider Electric, vezetéstechnikai partnerünk a Groupama Tanpálya[/url].
    Előző cikkBMW-t vettem, de senki sem nevezhet nyuszinak!
    Következő cikkLemondott az Opel vezére, tart a franciáktól
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. „egy érdeklődő például kijelentette, ha tudta volna, hogy jön ez is, nem Hyundai Ioniqot rendelt volna”
      ezt a marhát…
      Az electric sokkal használhatóbb gép, nem fog rosszul járni, csak a német kötődés beszél belőle.

    2. Ha valaki olyan pofátlan, mint az i3, akkor érdemes a vészleállító gombot megnyomni, majd kioldani. Erre nemcsak a töltés szakad meg, de elvileg a kábel is kivehető lesz.
      Persze, ha nem tudsz elég közel állni a töltőcsatlakozóddal, akkor hiába.
      Bár talán tanulna belőle az i3 tulaja, ha oszlopra visszatett kábellel találj az autóját.

      A Smatrics kártya mellett jött egy csomó papír, java része önreklám, de van köztük egy olyan lap, (amit lehet fénymásolni), ami egy kis figyelmeztető üzenetet tartalmaz.
      ~”Ön egy e-autó töltőhelyen parkol. Emiatt sajnos én nem tudok tölteni. Kérem jelezze, amikor elmegy innen. Tel:….”
      Rendesen, Smatrics-os logóval…
      Ebben a helyzetben is tökéletesen használható lett volna.
      sajnos.