Cápa tanulmány a BMW-től

    0
    1
    BMW Vision ConnectedDrive néven mutatkozik be a bajorok legfrissebb koncepció-autója, mely egy parányi utasterű, ám összességében nagy kiterjedésű kétüléses, roadster. Hajtásáról egyelőre semmiféle információ sincsen, ám minden bizonnyal hátsókerék hajtásúnak mondják majd. Orra a mai Z4-esekhez hasonló és előrenyújtózó gépháztetejével, befele dőlő front-falával az egykori cápákra emlékeztet. Ajtói a komolyabb egyterűektől, furgonoktól megszokottan toló-elvű, ám a parányi nyílászárók itt a karosszéria belsejébe csúsznak.
    A Vision ConnectedDrive belsejébe és áttetsző motorházteteje alá egyaránt színváltós LED-fényeket telepítettek, igazi különlegességnek mégis inkább a kikapcsolt helyzetben teljesen vak műszerfal számít. Az órák és a kijelzők vetítetten, akár egymás mögé tolva jelennek meg, mindig az éppen használt, legfelsőbb réteg látható legjobban, de háttérben a többi is látszik. Amíg a sofőr vezet, addig utasa az érintőképernyős „kesztyűtartófedélen” böngészhet és a közösségi oldalakon keresztül tarthatja a kapcsolatot a világgal. A BMW szerint mindez néhány éven belül szériagyártásban is jöhet, modelljei addigra kivétel nélkül a Vision ConnectedDrive formavilágát hozhatják.
    Előző cikkMár a benzinkút is kínai
    Következő cikkPár „bogyó”, s nyoma sincs a hányingernek!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.