Csak egy kicsit húzták meg autóját? Javítsa ki olcsón önmaga!

    4
    1
    A napközben tavaszias idő és a hosszú hétvége kiváló lehetőség az autómosásra, amelyre – mint korábban írtuk – tél után (főként alulról, illetve a kerékjáratoknál) mindenképp szükség van. Mosás után úgy kapjuk a legragyogóbb karosszériát, ha azt száraz, jó nedvszívó képességű kendővel áttöröljük. Ilyenkor csaknem kivétel nélkül tűnnek fel olyan apróbb vagy akár nem is olyan apró karcolások, amelyek – finoman fogalmazva nem a gyári dizájn részei. Az ilyen apró sérülésekről legtöbbször csak utólag szerzünk tudomást, és rendszerint parkolás közben egy-egy ügyetlen autóstárs által születnek. [BANNER type="1"]

    A kisebb-nagyobb horzsolásokat akár otthon is el lehet tüntetni. Érdemes kifejezetten a sérülésekhez ajánlott, durvább szemcsézetű polírpasztát vásárolni hozzájuk, s akár kézzel, szivaccsal vagy pamutronggyal, körkörös mozdulattal dörzsölni azokat – a nem túlzottan mélyek ugyanis akár már ennyitől is eltűnhetnek. A komolyabbakhoz jól jöhet a gépi polírozókorong, mely akár fúrógépbe, flexbe is fogatható lehet. Léteznek továbbá speciális polírozógépek is, utóbbiak előnye, hogy két kézzel, jobban foghatóak.
    Míg kézzel leginkább csak a kisebb karcolások, géppel akár a komolyabbak is viszonylag könnyen megszüntethetők, ám fontos tudni, hogy polírozás közben a fényezés nem csak fényéből, vastagságából is veszít, hiszen a polírozás nem más, mint a fényezés enyhe csiszolása. A folt eltűnése után örök mellékhatás a kezelt felület fényezésének mattá válása. Ezen finomabb, az eredeti fényt visszaadó polírozó folyadék vagy még inkább plusz védőréteget adó viasz felhordása segíthet. Utóbbiak is felvihetők, illetve megszáradásuk után fényesíthetők kézzel, de gyorsabban géppel is. Ha valaki a gépi mellett dönt, érdemes figyelnie, nehogy a korong és a lemez közé kerülő porszemekkel nagy-nagy pusztítást végezzen.

    Általános igazság, hogy minél sötétebb egy fényezés, az apró karcolások annál inkább látszanak rajta, ahogyan az is, hogy a közelről még látható, de messziről már alig felismerhető karcolásokkal nem feltétlen érdemes küzdeni, lehet, hogy a fényezés elvékonyítása több veszteséget jelent, mint amit a csak speciális helyzetekben előtűnő karcolás jelent.
    Saját tapasztalat, hogy nem telik el úgy negyedév, hogy valamely, környezetünkben lévő vagy épp általunk használt autót ne karcolná meg valaki. Ezen, parkolóhelyi sérülések miatt csak az esetben érdemes szervizbe menni, ha a karcok a lemezig hatolnak, s az védőréteg nélkül korróziónak lenne kitéve. Ellenkező esetben ajánlott a házi „gyógyítás”, mely amatőr eszközökkel legtöbbször nem tud tökéletes eredményt hozni, ám arra – sokszor ugyan nem első nekifutásra, hanem több, akár egymás utáni polírozással – alkalmas, hogy a sérüléseket olyan minimálisra apassza, hogy az már csak arról tudva legyen felismerhető. Aki tehát pórul járt, karcolást szerzett és nem akarja, hogy autója ránézésre sérültnek tűnjön, s mindezért nem is nagyon kíván pénzt fizetni, érdemes egy kis időt szánjon a polírozásra, mely az autó teljes viaszos kezelésével valóban újszerű megjelenést adhat akár egy középkorú, 5-10 éves példány számára is.
    Míg szakember a polírozást egy-egy elemre is, sérülésre is rendszerint 3-5 ezer közötti áron vállalja el, s a teljes karosszéria polírozását 15-20 ezer forintos áron szokták végezni, a paszták 1-2 ezer forintos áron kaphatók, s több sérülés kijavítására is jók. Szükséges persze még magas fényt adó viaszbevonat, szivacs és kendő is a javításhoz, ha valaki tökéletességre törekszik, a teljes autó kezelésért említett 10-15 ezer forintos áron már komplett, fúróba vagy flexbe fogható polírozókorongot is tartalmazó készletet is talál a piacon, melyet persze rendszerint 4-5 alkalommal is tud használni. A javítást tehát a szakemberhez mérten negyed-, ötödáron meg tudja csinálni az a vállalkozó kedvű autós, aki szívesen bíbelődik négykerekűjével.
    Előző cikkHárom ajtóval érkezik a sportos Kia pro_cee’d
    Következő cikkA nap embere: Schumacher
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. erről kb annyit h mosni csak magasnyomással mert egyébként megkarcolják a porszemek a fényezést. azt az elemet már fényezni kéne mert lemezig elért a karc. egyébként gépi polír és mikrofinomságú paszta sokkal tovább tart de szebb lessz sokkal. érdemes az időt rászánni különben sosem lesz jó. ha csak az mell h messziről legyen jó akkor oké a barkács módszer. azonban ha eladjuk az autót akkor már nagyobb erőket kell megmozgatni

    2. Részben igazad van. Én csak a Farécla termékeit tudom ajánlani,nem olcsó de nem véletlenül.
      Valahol olvastam hogy egy fényező azt írta hogy bőven jó a Prevent polír paszta. Nem próbáltam ki az igaz,de ahoz a fényezőhöz biztos nem vinném az autómat. Több autót políroztam már le házilag,Faréclával,polírozó géppel.

    3. Senkinek nem ajánlom, hogy a cikken felbuzdilva házilag kezdjen neki a polírozásnak! Főleg ne fúrógéppel vagy sarokcsiszolóval! Ekkora marhaságot még életemben nem hallottam! Látszik, hogy a cikk írójának csak halvány fogalmai vannak a polírozásról! 1. Poilírozni csak jó minőségű anyagokkal érdemes. Egy flakon jó minőségű polírpaszta kb. 10 ezer Ft. Ez több autó átpolírozásához elég. 2. Gépi polírozást csak erre a célra kifejlesztett polírozógéppel szabad végezni. Ez első ránézésre valóban hasonlít egy sarokcsiszolóra, viszont a lényeges különbség a kettő között az, hogy a polírozógép fordulatszáma lényegesen alacsonyabb. Egy jó minőségű polírozógép ára 50-100 ezer Ft. 3. A polírozás egy szakma! Házilag csak hosszú gyakorlások után sajátítható el, melynek során több autó fényezését is tönkre tehetjük. 4. Ha már ezen szempontok után ketdünk el számolni, nem fogja megérni házilag polírozni a karcos felületeket, inkább bízzuk szakemberre. Viszont a fényesítő és ápoló viaszréteg felvitelével járó „polírozást” mindenkinek tudom ajánlani évente kétszer a fényezés állagának megóvása érdekében.

    4. Én szoktam autókat polírozni,és több, jó minőségű polírozó gépem is van.Senkinek sem javasolnám,hogy „flexbe fogható polírozó korongokkal” próbálkozzon ! Gondolom,hogy a cikk írója valójában sarokcsiszolóra gondolt.A FLEX ugyanis egy márkanév.Tehát visszatérve: a sarokcsiszolóba fogható korongos megoldást csak az használja,aki garantáltan kárt akar tenni a fényezésben.Ezeknek a gépeknek nincs fordulatszám szabályozó elektronikája,így magas fordulaton dolgoznak.Egy durvább pasztánál azonnal beleéget a lakkba.1-2 ezer Ft-ért nem lehet jó minőségű polírpasztát venni,azok csak ilyen himi-humi, szir-szar dolgok,amiket a TESCO-ban,meg ilyen hasonló helyeken kapni.Egy jó anyag flakononként kb. 10000 FT (3M),és nem elég csupán egyet venni,legalább 2 féle kell,de sötét autóknál 3 is.Egy ügyes szaki által végzett,jó minőségű,gondos polírozás mérettől,és színtől függően nagyjából 10-13 órát vesz igénybe,ha valaki azt mondja,hogy 3 óra alatt „megcsinálja”akkor kezdjünk gyanakodni !