Csak tavasszal vág neki a Nürburgringnek a Lamborghini Urus

    0
    1

    Bár még csak a héten debütált a Lamborghini Urus SUV, Maurizio Reggiani, a cég kutatás-fejlesztési igazgatója már el is árulta, hogy ezzel a modellel ismét nürburgringi rekordra hajtanak. Korábban a Huracán Performante tudhatta magáénak a leggyorsabb szériaautó címet, amit azonban elbitorolt tőle a Porsche 911 GT2 RS – 6 perc 47,3 másodperces köridővel. [BANNER type="1"] Az Urus természetesen nem utóbbit kívánja megdönteni, vele a leggyorsabb SUV címért indul a Lamborghini. Az Alfa Romeo Stelvio Quadrifoglio 7 perc 51,7 másodperces idejét kell megdöntenie, igaz, utóbbi (illetve az azt bizonyító videó) hitelességével kapcsolatban vannak kétségek. A Lamborghini biztosra megy: a jobb tapadás érdekében csak tavasszal vág neki a rekorddöntésnek. A cím megszerzésében csaknem biztosak, holott a 650 lóerős Urust a 680 lóerős Porsche Cayenne Turbo S E-Hybrid simán megszorongathatná. De persze az Urus könnyebb, 3,38 kg/lóerő arányával is a szegmens legjobbja. Meg amúgy is, a Porschéval házon belül is le tudják rendezni, hogy kié legyen a cím. Nyilván a magasabbra pozicionált Lamborghinié.
    Előző cikkAz oroszok rég Budapesten járnak – Lada 4×4
    Következő cikkKlasszikust szeretnél, nem matuzsálemet?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.