Csaknem 250 millió forintért kelt el egy Toyota

    0
    1

    A Best Heritage Japan (BH) aukciós ház hétvégi árverésén egy ismeretlen licitáló 88 millió japán jent, azaz körülbelül 246 millió forintot fizetett ki a Toyota 2000GT egy különösen ritka példányáért. Ez távolról sem a legmagasabb ár, amit a hatvanas évek kultikus sportautója aukción hozott – 2013-ban és 2014-ban egyaránt 1 155 000 dollárért (346 millió forint) talált gazdára a kupé egy-egy példánya. Sok szempontból mégis nagyobb jelentőségű, és mindenképpen ritkább autóról volt most szó. Ugyanakkor az is érthető, ennek ellenére miért nem dőlt meg a rekord – amennyiben ismerjük ennek a konkrét modellnek a történetét.
    A Toyota 1967-től 1970-ig gyártotta a japán autóiparban mérföldkőként számon tartott, kétüléses modellt, a 2000GT-t Az akkori legmagasabb technikai színvonalat időtlen esztétikummal párosító MF10-es típus korának egyik legdrágább és legritkább sportautója volt (mindössze 337 darabot készítettek belőle), gyártása ennek ellenére állítólag súlyosan veszteséges volt. Ezért kidolgoztak egy megfizethetőbb modellváltozatot, amelyben nem a Yamaha által tökéletesített, kétliteres, soros hathengeres sportmotor dolgozott, hanem a Toyota Crown egyszerűbb, kisebb teljesítményű, 2,3 literes blokkja. Ennek kettő helyett egyetlen, felül fekvő vezérműtengelye volt, teljesítménye a nagyobb lökettérfogat ellenére 150 helyett csupán 140 lóerő volt.

    Az észak-amerikai piacokra szánt belépő variáns minden bizonnyal nagy sikert aratott volna a vevők körében, ám a cég pénzügyi részlege az utolsó pillanatban mégis törölte a programot.

    Az MF12L-ből így végül mindössze kilenc prototípus készült, ebből hét ötfokozatú kézi váltóval, a fennmaradó kettő pedig háromfokozatú automatával. Ez utóbbiak egyike, ráadásul a 001-es alvázszámú, tehát a legelső prototípus került kalapács alá az elmúlt hétvégén Tokióban. [BANNER type="1"]
    A nem létező exportszéria tagjait az évek során Fantom 2000GT-ként, esetleg 2300GT-ként emlegették a rajongók. Ugyanakkor bármilyen ritkák, a különlegesen igényes, kétliteres motor hiánya miatt (no meg ismeretlenségük okán) ezek a prototípusok soha nem értek el olyan kultikus státuszt, mint egy „mezei”, ám dokumentáltan „eredeti” 2000GT. Annak fényében viszont, hogy az új tulajdonos olyan autóra tett szert, amelyért a japán és az amerikai Toyota múzeum is nyilván örömmel fizetett volna egy jelentős összeget (előbbi gyűjteményében ugyanis az MF12L-100002, utóbbiéban pedig az MF12L-100006 alvázszámú, tehát későbbi példányok képviselik a japán autós történelem ezen ritka mozzanatát), kifejezetten jutányosnak mondható az ár, amely egyébként még így is tíz százalékkal magasabb volt az aukciós ház eredeti legmagasabb becslésénél.

    A MF12L-nél egyetlen ritkább 2000GT létezik: a Roadster, amelyből mindössze két példány készült, és csupán egy maradt fenn.

    A látványos kabriót egy James Bond-film kedvéért építette át a Toyota, sorozatgyártása pedig még csak elméleti szinten sem merült fel soha, így ezt inkább tekinthetjük kuriózumnak, mint a 2000GT tényleges példányának (annál is inkább, mert alvázszám nélküli kísérleti prototípusról volt szó). A nyitott tetős autó ma a Toyota gyári múzeumának birtokában van, értéke pénzben nem kifejezhető.
    Minden idők legmagasabb áron elárverezett Toyota 2000GT típusai
    Aukciós ház Árverés helyszíne és dátuma Végső ár (USD)
    Gooding&Co Pebble Beach, USA, 2014 1 155 000
    RM-Sothebys Fort Worth, USA, 2013 1 155 000
    RM-Sothebys Monterey, USA, 2014 1 045 000
    RM-Sothebys Monaco, 2014 1 001 844
    RM-Sothebys New York, USA, 2013 968 000
    RM-Sothebys Monterey, USA, 2013 935 000
    Mecum Indianapolis, USA, 2015 925 000
    RM-Sothebys RM-Sothebys Amelia Island, USA, 2015 880 000
    RM-Sothebys Monterey, USA, 2015 825 000
    BH Auctions Tokió, Japán, 2019 823 000*
    * az árverés napján érvényes árfolyamon átszámolva
    Fotók: Best Heritage Japan; Forrás: Smarter Media
    Előző cikk106 kilométer elektromosan, ennyit tud az új Mercedes GLE!
    Következő cikk1600 km-t tett meg 24 óra alatt az Audi e-tron
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.