Demonstráció felsőfokon – 20 éves az Opel Speedster

Időről-időre felbukkannak érdekes autók az Opelnél, hogy a márka ne csak azoknak jusson eszébe, akik racionális választást keresnek a mindennapi használatra, családi autónak szánt modellek között.

Kell valami, amit tudnak emlegetni az autózás szerelmesei, valami olyan, ami izgalmassá teszi a márkát.

Még akkor is, ha a való világban kevés köze van hozzá. Az Opelnél ilyen volt akár a Manta, akár az Omegából készült Lotus motoros sportváltozat, vagy a Calibra, de még az Astra G Bertone kupét és a Zafira OPC-t is ide sorolhatjuk. Meg persze az Opel Speedstert, aminek egyetlen igazi szerepe volt csupán az Opel történelmében: a demonstráció.

Erre a célra szolgálnak általában a tanulmányautók, de sokkal hatásosabb és emlékezetesebb, ha valami olyan radikális autót készítenek, amit meg is lehet venni.

A Speedster ilyen volt 2000-ben, azaz pontosan 20 évvel ezelőtt. Még élénken él bennem a kép, ahogy gyerekként szüleimmel kézen fogva sétáltam végig a budapesti Nyugati pályaudvarra begördült millenniumi Opel vonat mellett, amivel akkor járták Európát, hogy bemutassák az újdonságokat. A vonat előtt állt kiállítva az új Opel Agila, ami ráadásul Esztergomban készült, de annyira nem érdekelt senkit, hogy azonnal elsétált mellette, mert a vonaton ott állt egy Speedster, sárgában. Maga volt az őrület. Az álom. Emlékszem, azért szerettem édesanyám munkahelyére bejárni gyerekként a Múzeum utcába, mert mindig ott parkolt egy piros Speedster. Mostani énemnek kb a derekáig érhettem, de az apró piros Opel teteje fölött már akkor bőven átláttam. Egy 112 centi alacsony, nagyon modern formatervű gokartnak tűnt akkor. Fogalmam sem volt, milyen lehet vezetni, de abban nagyon el tudtam képzelni magam. Igazából, ez ma sincs másként. [BANNER type="1"] A Speedster formaterve az Opel 2000-es évek elején használatba lépő formavilágát mutatta be lényegben.

Ezek az éles vonások, egyenes lemezek, letisztult, elegáns vonások jelentek meg később a Vectrán, Astrán, Zafirán.

És mivel egy az autós történelem egyik legizgalmasabbnak tűnő autójához lehetett kötni, egyből másként néztünk rájuk. A Speedster nagyon apró, túl sok megoldásnak nincs rajta helye, de rettentő ügyesen vittek rá egy rakás apróságot, amiktől különleges. Függőlegesen egymás fölött kapott két kipufogóvéget, sarkaira tolták egyenes vonalakkal szabott lámpáit és levegőkilépőket rajzoltak az orrára, ami ráadásul egy fedél is egyben. És persze levehető tetős targa kivitelű, csakhogy a menőség faktort kimaxolják. A műanyag Opel ruha alatt a történelem egyik legjobb vezethetőségű autóját, az Elise-t találjuk. Ami korábban jó hírnevet szerzett az Omegánál, az itt is tökéletesen sült el, a Lotus név egyet jelent a vezetéssel, a versenyzéssel, a sportautókkal. Így a Speedster nem csak egy szobor, hanem egy olyan műtárgy, amit tökéletes alapokra építettek. Ragasztott alumínium vázszerkezetére húzták a műanyag Opel ruhát. Erre annyira büszke volt az Opel, hogy számos helyen el sem takarta a pőre vázat, de a pici testben nem is lett volna helye burkolatoknak, ahogy például rádiónak és hangszóróknak is éppen csak szorítottak teret. Cserébe állítható utasoldali lábtámasz igen, hogy mindkét fél tökéletesen ülhessen. A középmotoros sportkocsi összehajtható vászontetejének helye az ülések, vagy a motor mögötti kis tárolóban lehetett, utóbbi szolgált csomagtartóként is, a középre helyezett motor géptetejével együtt nyitható. [BANNER type="2"] A Lotus alapelve az, hogy kis autóba nem kell túl nagy motor ahhoz, hogy gyors legyen. Az Opelnek ez tökéletesen kapóra jött, mivel sportmotorja nemigen volt akkor. A Speedster külseje mellett a motorja is az Opeltől érkezett.

A Lotus Elise 1,8-as Toyota motorjához képest az Opelben 2,2 literes szívó négyhengeres szerepelt elsősorban.

A 147 lóerős, alapvetően kommersz motor tökéletesen passzolt a 875 kilogrammot nyomó autóba, ezzel a karaktere máris sportos lett. Az igazán komoly kivitelt az OPC részleg hozta el, a Speetster Turbóba a 2,0 literes turbómotor 200 lóerős verzióját szerelték, mellyel 930 kilóra nőtt az autó súlya, de jóval rugalmasabb és gyorsabb lett. Az Opel brit testvérmárkája, a Vauxhall emblémájával ellátott VXR220 modellek erejét 220 lóerőre húzták, nagyobb teljesítményű fékeket és futóműalkatrészeket is kapott. A Turbo gyorsulása 100 kilométer/órára 4,7 másodperc volt csupán, és 242 km/h csúcstempóra volt képes. Ezzel szemben a 2,2-es 5,9 másodperc alatt gyorsult, ami szintén nem mondható lassúnak, épp ezért a korabeli sajtósok szinte egyöntetűen a jobban vezethető modellként jelölték meg az alapmodellt, és mindenképp jobb üzletnek a Lotus Elise-hez képest. A Speedsterek és Vauxhall VX220, illetve VXR220-ak gyártásáról a Lotus gondoskodott. Éves gyártási kapacitásuk 10 000 darabos tervéből 3500-at az Opel/Vauxhall modelleknek biztosítottak. Az első Speedster 2001 májusában gurult ki a gyártóüzemből és 2005. július 22-én az utolsó.

Lényegében előd és utód nélkül, egyedüli igazán tüzes Opelként szerepel a márka történetében.

Szellemi utódjaként az Opel GT-t tekinthetjük, mely talán semmilyen szempontból sem említhető vele egy lapon. A Speedster gyártása alig pár évet élt meg, miközben a Lotus Elise, nagyon sok változtatás után, de még mindig gyártásban van a Lotusnál.